Chase Walker személy

Anya még jobban elmosolyodott, és rám nézett.
– Tényleg? – Eleresztette Nikkit, és gyengéden megszorította a lábamat. – Jó tudni. Ami azt illeti, rólad is. Gondolom, azért is hozott fel megmutatni a panorámát.
Kissé krákogtam, majd elnevettem magam. Nikki még jobban elpirult.
– Ne légy zavarban, Nikki. Meséltem Chase-nek, mennyire kedveltük ezt a helyet az apjával is.
– Ennyit a hangulatról – mordultam fel. – A részletektől kímélj meg, anya.
Elképzelni szüleimet enyelegni nem tartozott a kedvenc időtöltéseim közé.
Nikki megbökött a könyökével.
– Szerintem romantikus. – Nevetgélt. – Vajon a nagyszüleid is csókolóztak idefent?
– Arra mérget vehetsz – vágta rá az anyám, és én még hangosabban tiltakoztam.
– Anya, sikerült végérvényesen tönkretenned számomra a szénapadlást. Soha többé nem leszek képes feljönni ide.

– A kapcsolatunknak ez a része a te kezedben van. Semmi nem történik, amíg biztos nem vagy benne, hogy akarod. És akkor majd meg kell mondanod. Nem akarok semmit sem feltételezni.
Bólintott.
– Rendben. – A földet nézte. – És ha soha nem érzem magam felkészülve?
Felmordultam.
– Akkor gondolom, szerzetesnek kell állnom, vagy valami.
Felnevetett.
– Chase, a szerzetes? Nem hinném, hogy ez az elképzelhető világok bármelyikében előfordulna.
– Miért? Egy icipicit sem tűnök vallásosnak?
– Nem igazán – felelte, és méltányoltam az őszinteségét.
– Hát, ebben tévedsz. Tudom, hogy kell lennie egy Istennek valahol, mert elküldött téged nekem, pont akkor, amikor a legnagyobb szükségem volt rád.

– Chase, ez a te életed. Te döntöd el, milyen legyen. Bármilyen lehet, ha akarod, de a te kezedben van az irányítás, te kormányozod a hajót.
– Tényleg?
– Igen, ha hiszel benne. Mit szeretnél?
Közelebb léptem, átkaroltam a csípőjét, és magamhoz húztam. Belenéztem nagy, barna szemébe, és azon gondolkodtam, vajon hallja-e szívem dübörgését.
– Csókold meg! – szólt egy halk hang a kanapé felől, és amikor meglepődve megfordultam, Clara bámult rám álmosan vigyorogva.
Nikki fülig pirult.
– Bocs, a kicsik könnyen belelkesülnek, és butaságokat…
Számat a szájára tapasztva hallgattattam el. Jó érzés volt, hogy teste az enyémhez simul, a karja a nyakam köré fonódik, és viszonozza a csókomat.
Nem tudtam ellenállni, tovább mélyültem az ölelésbe, a nyelvemet becsúsztattam az ajka közé, ekkor éreztem először az ízét, és szikrák száguldoztak bennem.

– Szóval szeretsz olvasni – állapítottam meg, és végighúztam az ujjaimat a könyvgerinceken.
– Igen, nagyon szeretem a romantikus történeteket, ha nem jöttél volna még rá. És szeretek nagyjából mindent, ami paranormális.
– Tényleg? Akkor magával ragadott a vámpír dili is?
– Teljes mértékben. – Vigyorgott. – Nincs is jobb egy kis harapnivalónál.
– Komolyan? – Magamhoz rántottam, és ajkammal a nyakába csíptem, mire visított. – Így? – A bőrére leheltem, kirázta a hideg, libabőrös lett.
– Így valahogy – suttogta kifulladva.

– Chase, mesélj magadról valami érdekeset!
Nikki összpontosítva bámult rám, én meg rajta kívül semmi másra nem tudtam figyelni. El sem jutott a kérdés a tudatomig, amíg Mr. Ralston nem szólított másodszor is a nevemen.
– Chase?
Itt-ott röhögtek a teremben, körülnéztem.
– Valami érdekeset? Hát, lássuk. Letartóztattak, mert kiskorú létemre alkoholt fogyasztottam. Anyám arra jutott, hogy egy kis régi vágású vidéki életre lehet szükségem, így kényszerített, hogy ideköltözzem.
– Khm, értem – mondta dadogva Mr. Ralston, váratlanul érte őt a válaszom. – Nem éppen ilyesmire gondoltam. Inkább arra voltam kíváncsi, mi érdekel, miben merülsz el szívesen.
Megfordultam, egyenesen Nikkire néztem, és elmosolyodtam.
– A rögbi érdekel, és lányokban merülök el szívesen.
Hallottam a megrökönyödött szisszenéseket és a nevetést, miközben a tátogó tanárt otthagyva visszamentem a helyemre.