Charlotte von Datski személy

Catrin Collier: Az utolsó nyár

Idézetek

pevike>!

Az életem értelme ez a nő, a szerelmem. A levegő, amit belélegzek, a talpam alatt a föld, az étel és ital mind semmi az iránta érzett vágyamhoz. Megölel, némán csókolózunk. Egymásba karolva visszasétálunk a házhoz. Ő felmegy a lépcsőn. Eloltom a földszinti szobákban a lámpákat, becsukom az ajtókat, és utánamegyek. Belépek a gyerekszobába, elgyönyörködöm a békésen alvó gyermekeinkben, átmegyek a szobánkba.

379. oldal

pevike>!

Miért nézünk el az ismeretlenek mellett, még akkor is ha a szemünk láttára éheznek halálra; miért olyan nehéz kedvesnek lenni másokhoz?

212. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Charlotte von Datski · közöny