Charlotte Brontë személy
Idézetek
– Ti nem vágytok néha arra, hogy szépek legyetek? – kérdeztem.
– Olyan vagyok, amilyennek az Isten megteremtett – vonta meg a vállát Emily. – És nem is akarok másmilyen lenni.
– Ha nekem ilyen gondolataim támadnak – mondta Anne –, félretolom őket, és a bensőmre koncentrálok: arra, hogy a lehető legjobb ember legyek. Isten nem törődik a külsővel.
– Ő talán nem, de az emberek annál inkább. Ők a külsőnk alapján ítélnek meg, és az első benyomásnak hisznek.
A sir címet Angliából importálta a bőrgarnitúrával, a vörös mahagóni könyvespolcokkal és a bőrkötésű könyvekkel együtt, amelyek régi, megsárgult, olvasatlan oldalait bizonyára angol klasszikusok töltötték meg, tudja a fene, én csak a szokásosakat ismertem: Dickens, Bronte és Austen. De akárhogy is, a halott írók olyan szárazzá tették az irodája levegőjét, hogy a látogatásaim után órákig szétporladt cellulózt köhögtem fel.
Tojást eszem vacsorára, Guinnesst iszom mellé, és olvasok: Brontët és Hardyt, Dantét és Keatset, Henry Jamest és Conan Doyle-t.
423. oldal
Íme, azoknak az embereknek a listája, akiket Andrew és David tehetségtelennek, túlértékeltnek vagy egyszerűen seggfejnek tartott: […] Paul McCartney, John Lennon, Robbie Williams, […] Tony Blair […] William Shakespeare (bár hogy igazságos legyek, csak a komédiáit és néhány történelmi darabját vetik meg), Charles Dickens […] a Monty Python csoport […] David Beckham […] Steven Spielberg, Leonardo diCaprio […] Jim Morrison […] Courteney Cox és mindenki más a Jóbarátok-ból […] Marks és Spencer […] Naomi Campbell, Kate Moss, Johnny Depp […] Bart Simpson (de Homer Simpson nem), Homérosz, Vergilius, Coleridge, Keats és az összes romantikus költő, Jane Austen, az összes Bronte […] Madonna, a pápa, mindenki, akivel együtt jártak iskolába vagy egyetemre, és most befutott mint újságíró, tévés vagy bármilyen művész, és sokan, sokan mások, olyan sokan, hogy fel se tudnám itt mindet sorolni.
[…] akiket mindketten kedvelnek: Bob Dylan, Graham Greene, Quentin Tarantino és Tony Hancock. Senki másra nem emlékszem, aki dupla felemelt hüvelykujjat kapott volna kultúránk e két oltalmazójától.
184-185. oldal
– Be sem tudsz majd telni Londonnal – mondta Phoebe, és a szeme tágra nyílt, ahogy belekezdett szokásos tirádái egyikébe –, a várossal, ami tele van megaszexi brit tudósokkal, akik Jane Austent és a Brontë nővéreket olvassák.
22-23. oldal, 2. fejezet: Hosszú kávék és hosszú lábak (Móra, 2015)
A világról annyit tudtam, amennyit Shakespeare, Jane Austen, George Eliot és a Brontë nővérek műveiből leszűrhettem, márpedig arról egyikük sem írt, milyen lehet egy kibucban élni vagy Molotov-koktélt készíteni.
41. oldal
Csak az Úristen a tudója, hogyan ragadott egyáltalán tollat, amikor a nagynénje úgy beojtotta a maga rögeszmés vallásosságával. Emilynek és Charlotte-nak volt annyi esze, hogy keresztülnézzen ezen a zord nagynénin, de szegény Anne-nel más volt a helyzet. Képzelje csak el, ahogy azt prézsmitálják a fülébe, hogy a nő legyen szerény, szófogadó és szendén bánatos. Micsoda kártékony vén pók a háznál!
86. oldal
Gyanítom, valamikor régen Mrs. Winterson is sokat olvasott. Hétéves lehettem, amikor megismertette velem a Jane Eyre-t. A tény, hogy szerepel benne egy lelkész – a misszionáriusi munkát életcéljának tekintő St. John Rivers –, szalonképessé tette a regényt.
Mrs. Winterson fennhangon, sűrűn lapozva olvasott. Rettenetes tűz üt ki Thornfield Hallban és Mr. Rochester megvakul, de Mrs. Winterson hangzó változatában Jane mit sem törődik immár világtalan kedvesével, hanem férjhez megy St. John Rivershez, majd együtt indulnak missziós állomáshelyükre. Addig nem jöttem rá, mit művelt anyám, amíg én magam el nem olvastam a Jane Eyre-t.
Nagyon ügyesen csinálta: lapozgatás közben képes volt Charlotte Brontë stílusában rögtönözni.
118-119. oldal
→ |
---|