Charlotte Branwell személy

– De Quinceyről beszélgettünk. Árulja el nekem, Charlotte, tudta, hogy bálokat rendez a házában a Carleton Square-en?
Charlotte levette a kezét a szék támlájáról. – Hallottam hírét.
– Sajnos – szólt közbe Will – bennünket elmulasztott meginvitálni. Bár lehet, hogy csak a postás tévedt el a meghívónkkal.

182. oldal

416. oldal, 18. fejezet - Amíg meg nem halok (Könyvmolyképző, 2012)

– Most pedig, Charlotte drágám, meséljen, hogy érzi magát, és mi a helyzet azzal a szórakozott férjével. Most is a kriptában járkál fel-alá, és mindenfélét feltalál, ami aztán felrobban?

229. oldal

– Van, akinek fontosabbak az érzelmei, mint a gyémántok […]

173. oldal, 7. fejezet

Henry megveregette felesége vállát. – Szeretnél hideg vizes borogatást? Hogyan segíthetnék?
– Ellovagolhatnál Yorkshire-be, és lecsaphatnád a vén kecske fejét. – Charlotte hangjából áradt az indulat.
– Nem fogja azt a Klávé zokon venni kicsit? – kérdezte Henry. – Általában nem néznek jó szemmel a lefejezésekre meg hasonlókra, tudod.

76. oldal, 4. fejezet

– Ez Will volt? – kérdezte végül.
Henry felhúzta egy vörös szemöldökét. – Talán elrabolták, és egy automatont küldtek helyette – vetette fel.

419. oldal, 18. fejezet

Tessa alig félúton járt a folyosón, amikor Will meg Jem utolérte, és két oldalról mellészegődtek. – Ugye, nem gondoltad, hogy csak úgy otthagysz bennünket? – kérdezte Will. Felemelte a kezét, és a boszorkányfény felragyogott az ujjai között, nappali világosságot varázsolva a folyosóra. Charlotte, aki előttük szedte a lábát, felhúzott szemöldökkel pillantott hátra, de nem szólt egy szót sem.
– Tudom, hogy te képtelen vagy bármiből is kimaradni – mondta Tessa anélkül, hogy a fiúkra nézett volna –, de Jemtől többet vártam.
– Ahová Will megy, oda megyek én is – közölte vidáman Jem. – Meg aztán én is legalább olyan kíváncsi vagyok, mint ő.

151. oldal

188. oldal

Nem igazán értjük, miért van szüksége egy törékeny nőnek ilyen sok kalapra. Nem tűnik valószínűnek, hogy további fejeket rejteget valahol.

152. oldal