!

Charlotte Branwell személy

Cassandra Clare: Clockwork Angel
Cassandra Clare: Az angyal
Cassandra Clare: A herceg
Cassandra Clare: A hercegnő

Idézetek

>!
_Vic_

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Tulajdonképpen miért nem hívták meg? – kérdezte Jem.
– Túl öreg. Az Intézetet sem szabadna vezetnie, de esze ágában sincs lemondani. Wayland konzul eddig nem kényszerítette rá, de a tanácsülésekre nem hajlandó meghívni. Szerintem azt reméli, hogy Aloysius vagy megérti a célzást, vagy meghal végelgyengülésben. Csakhogy Aloysius apja száznégy évig élt. Ha követi a példáját, még tizenöt évig kell vele kihúznunk.

77. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Charlotte Branwell
>!
latti

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– (…) A démonokat érintő legtöbb betegség nem fertőzi meg az embereket, egyes esetekben azonban harapással vagy karmolással átterjedhet rájuk. Ilyen a vámpírizmus, a lükantrópia…
– A démonhimlő – tette hozzá Will.
– Will, te is tudod, hogy a démonhimlő nem létezik – szólt rá a fiúra Charlotte.

134. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Charlotte Branwell · Will Herondale
>!
latti

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Sophie egyszer azt mondta, örül, amiért ott van az a sebhely, mert aki így szeretni fogja, az biztos, hogy önmagáért szereti, nem pedig a csinos arcáért. Neked ez a valódi éned, Tessa. Ez a képesség hozzád tartozik. Aki így szeretni fog az önmagadért fog szeretni. És neked is szeretned kell önmagad.

151. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Charlotte Branwell · Tessa Gray
>!
Cheril

– Hogyan lehettünk mind a ketten ennyire buták?
– Nos, saját magamon nem vagyok meglepődve – mondta Henry. – De őszintén, Charlotte, neked lehetett volna több eszed.

Kapcsolódó szócikkek: Charlotte Branwell · Henry Branwell
>!
Fummie

– De más gusztustalan üzleteik is voltak. Úgy tudom, hogy a ház, ahol Tessát fogva tartották, az alvilágiak bordélyháza volt. Azokat a mondénokat szolgálták ki benne, akiknek szokatlan igényeik voltak.
– Will, egyáltalán nem vagyok benne biztos… – kezdte bizonytalanul Charlotte.
– Aha – szólt közbe Jessamine. – Akkor nem csoda, hogy annyira oda akartál menni, William.

75-76. oldal, 3. Az Intézet

>!
Belle_Maundrell

– Éppen rólad beszélgettünk – mondta Jessamine, miután Tessa letelepedett az egyik székre. Odatolt egy ezüst kenyértartót a lány elé. – Pirítóst?
Tessa felvette a villáját, és feszülten nézett körül az asztalnál. – És pontosan miről volt szó?
– Természetesen arról, hogy mit kezdjünk veled – felelte Will. – Én azt javasoltam, hogy adjunk el a Hampstead Heath-i cigányoknak – tette hozzá, majd Charlotte-hoz fordult. – Azt hallottam, hogy fölöslegessé váló nőket is vesznek, nem csak lovakat.
– Ezt azonnal fejezd be, Will! – pillantott fel Charlotte a reggelijéből. – Nevetséges vagy.
A fiú hátradőlt a székén. – Igazad van. Sosem vennék meg. Túl girhes.

117-118. oldal

Hirdetés
>!
Vicky3 P

– Charlotte, drágám! – szólította meg Henry a feleségét, aki szájtátva meredt rá. Jessamine elkerekedett szemmel bámulta. – Ne haragudj, hogy elkéstem! Azt hiszem, majdnem sikerült működésre bírnom a szenzort…
– Henry! – vágott közbe Will. – Te égsz! Ugye tudod?
– Ó igen! – felelte Henry lelkesen. A lángok már majdnem elérték a vállát. – Egész nap úgy dolgoztam, mint egy megszállott. (…)
Charlotte elvette a kezét a szája elől. – Henry! – sikította. – A karod!
A férfi lenézett a karjára, és tátva maradt a szája. – A rohadt életbe! (…)
Henry ragyogott a boldogságtól, és elégedett arccal kezdte el ütögetni égett zakóját. – Tudjátok, mit jelent ez?
Will letette a vázát. – Hogy felgyújtottad magad, és még csak észre sem vetted?
– Hogy a lángtaszító keverék, amit a múlt héten fejlesztettem ki, működik! – jelentette be büszkén Henry. – Ez az anyag vagy tíz percig lángolt, és félig sem égett át. – Hunyorogva pillantott a karjára. – Talán meg kéne gyújtanom a másik zakóujjat is, hogy megnézzem, mennyi ideig…
– Henry – szólt közbe Charlotte, aki a jelek szerint magához tért a sokkból –, ha szánt szándékkal felgyújtod magad, én beadom a válópert. Most pedig ülj le, és edd meg a vacsorádat! És üdvözöld a vendégünket!
Henry leült, és csodálkozva hunyorgott Tessára az asztal fölött. – Téged ismerlek – mondta. – Megharaptál! – Úgy mondta, mint aki szívesen idéz fel egy kedves, közös emléket.

73-74. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Charlotte Branwell · Henry Branwell · Will Herondale
5 hozzászólás
>!
Judyth3

Charlotte a férjére meredt; teljesen megfeledkezett róla, hogy nemrég még híreket akart megosztani vele. – Ez Will volt? – kérdezte végül.
Henry felhúzta egyik vörös szemöldökét. – Talán elrabolták, és egy automatont küldtek helyette – vetette fel. – Lehetségesnek tűnik.
Charlotte kivételesen csak egyetérteni tudott.

Kapcsolódó szócikkek: Charlotte Branwell · Henry Branwell
>!
lutza

– Most pedig, Charlotte drágám, meséljen, hogy érzi magát, és mi a helyzet azzal a szórakozott férjével. Most is a kriptában járkál fel-alá, és mindenfélét feltalál, ami aztán felrobban?

229. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Charlotte Branwell · Henry Branwell · Woolsey Scott
>!
lutza

– Mr. Scott, nagyon fontos lenne megbeszélnünk a helyzetet. – szólt Charlotte.
– Igen, igen, olvastam a levelét. – A férfi felsóhajtott. – Alvilági politika. Olyan unalmas! Gondolom, nem szeretne arról beszélgetni, hogy megfestettem a portrémat Alma-Tademával. Római katonának öltöztem…

230. oldal