Charlie személy

– Utállak!
[…]
– Én meg szeretlek téged – csak ennyire telt tőlem.

36. oldal, 1. rész - 1991. október 14. (Alexandra, 2015)

Mászkálok az iskola folyosóján, és figyelem az embereket. Nézem a tanárokat, és eltűnődöm azon, hogy miért tanítanak. Hogy szeretik-e a munkájukat. Vagy bennünket. Azon gondolkozom, hogy mennyire voltak okosak tizenöt éves korukban. De nem gonoszságból. Csak érdekel.

158. oldal

Miközben felfelé tartottam a lépcsőn apa régi szobájába, és nézegettem a régi fényképeket, arra gondoltam, hogy a fényképek valamikor még nem csak emlékek voltak. Az jutott szembe, hogy volt valaki, aki a fényképezőgépet tartotta, miközben az emberek vacsoráztak vagy ilyesmi.

99. oldal

70. oldal, 2. rész - 1991. november 23. (Alexandra, 2015)

Sok minden történt velem az elmúlt két hétben. Nagy része jó, de van sok rossz dolog is. Még mindig nem értem, miért történnek ilyenek.

23. oldal, 1.rész - 1991. szeptember 29. (Alexandra, 2015)

A gond az, hogy fogalmam sincs, ki nem mond igazat.

24. oldal, 1.rész - 1991. szeptember 29. (Alexandra, 2015)

Mellesleg csak egy lyukas fogam van, de akárhogy erőlködik a fogorvos, akkor sem fogok fogselymet használni.
                                                                                                Szeretettel ölellek,
                                                                                                                Charlie

27. oldal, 1. rész - 1991. szeptember 29. (Alexandra, 2015)

Minden az én hibám.

35. oldal, 1. rész - 1991. október 14. (Alexandra, 2015)

A nővérem még mindig nagyon dühös rám, de apa szerint helyesen cselekedtem. Remélem, hogy igaza van, mert néha nagyon nehéz eldönteni, mi a helyes.

38. oldal, 1.rész - 1991. október 15. (Alexandra, 2015)

    Bill engem figyelt, miközben az embereket néztem, és óra után megkérdezte, min törtem a fejem, én meg elmondtam neki. Végighallgatott, bólintott, és „helyeslő” hangokat hallatott. Amikor befejeztem a mondandómat, a „komoly beszélgetés” arckifejezésével nézett rám.    
    – Te mindig ilyen sokat gondolkodsz, Charlie?    
    – Az baj?    
    Csak azt szerettem volna, ha valaki elmondja végre az igazságot.    
    – Nem feltétlenül. Csupán arról van szó, hogy néhány ember a gondolataiba menekül az élet elől.    
    – Az baj?    
    – Igen.    
    – Szerintem én nem menekülök az élet elől. Vagy nem így tűnik?    

33-34. oldal, 1. rész - 1991. október 14. (Alexandra, 2015)