Charlie Campbell (Herceg) személy

Louisa May Alcott: A nyolc unokatestvér

Idézetek

Breena>!

Rose ezalatt csendben állt, sorban kiejtve a virágokat a kezéből, szemét az egyik könyörgő arcról a másikra fordítva, néha elmosolyodva egy-egy vonzó ajánlaton. A derültség közepette, amely Mac ellenállhatatlan ajánlatát kísérte, a nagybátyjára nézett, aki rászegezte a tekintetét, szerető és vágyakozó kifejezéssel, amely a szíve mélyéig meghatotta a lányt.
Ó, igen – gondolta –, ő szeretné a legjobban, ha vele maradnék. Mindig is szerettem volna adni neki valamit, amire igazán vágyik, és most megtehetem.
Így aztán, amikor Peace néni intésére elhallgattak, Rose lassan, kipirult arccal, és bocsánatkérő tekintettel körbenézve a szobában, ezt mondta:
– Nagyon nehéz választani, amikor mindenki így szeret engem. Ezért úgy vélem, ahhoz kell mennem, akinek a legnagyobb szüksége van rám.
– Nem, drágám! Ahhoz, akit a legjobban szeretsz, és akivel a legboldogabban élhetsz – vágta rá dr. Alec sietve, amint egy Myra néni irányából érkező panaszos szipogás, és egy motyogás – „az én szent Caroline-om” – miatt a lány elhallgatott, és ránézett.
– Ne siesd el a dolgot, Rose, gondolkodj, mielőtt döntenél! És emlékezz: Codlin a barátod – tette hozzá Charlie, aki még mindig reménykedett.
– nincs szükségem időre! Tudom, kit szeretek a legjobban, kivel vagyok a legboldogabb: a bácsikámat választom. Elfogad engem? – kiáltott Rose, s hangja együtt érző mormolást váltott ki a hallgatóságból, annyira telve volt gyöngéd bizalommal és szeretettel.
Ha volt bármilyen kétsége, dr.Alec arca mindet eloszlatta szavak nélkül. A férfi kitárta a karjait, a lány pedig a nyakába ugrott, érezvén, hogy hazatalált.

242-243. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Charlie Campbell (Herceg) · Rose Campbell