Charles Dickens személy

George R. R. Martin: Lázálom
J. D. Salinger: Zabhegyező
Zilahy Lajos: Két fogoly
Murakami Haruki: Norvég erdő
Murakami Haruki: Kafka a tengerparton
Debbie Macomber: Angyalhaj
Neil Gaiman: Csillagpor
Lawrence Block: A betörő, akit szekrénybe zártak
P. G. Wodehouse: Szajré a budoárban
Douglas Adams: A kétség lazaca
Stephen King: Az írásról
Eric Bogosian: Plaza
Louisa May Alcott: Kisasszonyok
Eric Idle: A Mohó Gazember naplója
A. S. Byatt: Mindenem
Stephen King: Állattemető
Darren Shan: A Végzet fiai
Nick Hornby: Vájtfülűek brancsa
Roald Dahl: The BFG
Ann Brashares: Négyen újra egy gatyában
Roald Dahl: Matilda három csodája
Krúdy Gyula: Asszonyságok díja
Nick Hornby: Hogy legyünk jók?
L. M. Montgomery: Anne válaszúton
Szerb Antal: A világirodalom története
Hamvas Béla: Tabula Smaragdina / Mágia szutra
Jason Epstein: A könyvkiadás múltja, jelene és jövője
Frank McCourt: A tanárember
Hans Christian Andersen: Mesék és történetek felnőtteknek
Gárdonyi Géza: Titkosnapló
J. R. Ward: Feloldozott szerető
Kertész Imre: A gondolatnyi csend, amíg a kivégzőosztag újratölt
Kazuo Ishiguro: Árva korunkban
Nick Hornby: A Long Way Down
Márai Sándor: Napló 1976–1983
Agatha Christie: Nem csalás, nem ámítás
Marnix Gijsen: Télemakhosz falun
Szerb Antal: Az angol irodalom kis tükre
Carol Natsis – Meryl Potter (szerk.): Misztikus történetek gyűjteménye
Joris-Karl Huysmans: A különc
Truman Capote: Más hangok, más szobák
Gimes Katalin (szerk.): A fagyöngyös gyilkosság
Makszim Gorkij: Inasévek / Az én egyetemeim
Kőrössi P. József (szerk.): Londoni eső
Per Petterson: Lótolvajok
Dan Simmons: Drood
Tom Wolfe: Amerikai kapcsolat
Anthony Burgess: Enderby fekete hölgye
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 1. – Kezdet
Jean-Claude Carrière – Umberto Eco: Ne remélje, hogy megszabadul a könyvektől
Joszif Brodszkij: Gyűjtőknek való
Robert Schnakenberg: Híres szerzők titkos élete
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 4. – Barátok
Jack Holland: Nőgyűlölet
Kady Cross: The Strange Case of Finley Jayne
Steven Callaghan: Family Guy – Stewie kézikönyve a világuralomhoz
Aczél Judit (szerk.): Ne félj!
David Norman: Kis dinókönyv nagyoknak
Margitay Zsolt: 1000 + 21 Hírességek mondták
Helena Ramsay – Sandy Ransford: 501 hihetetlen tény
Jasper Fforde: Egy regény rabjai
Jules Renard: Jules Renard naplója
Sylvain Reynard: Pokoli erény
Terry Pratchett: Cseles
Ray Bradbury: A Toynbee-átalakító
David Benioff: Tolvajok tele
Isabel Wolff: Séta az időben
Ira Levin: Rosemary gyermeke
Roald Dahl: Roald Dahl's Marvellous Joke Book
Corine Gantz: Rejtekhely Párizsban
Robert Galbraith: A selyemhernyó
Dimitri Verhulst: Krisztus bevonulása Brüsszelbe
Adrian Barnes: Álmatlanok
Blake Crouch: A pokol kapujában
Jo Nesbø: Vér a havon
Moldova György: Fej vagy írás
Manda Scott: Tisztítótűz
Sophie Kinsella: Hová lett Audrey?
Dodie Smith: Enyém a vár
Stephen King: Aki kapja, marja
Stephen King: Rémálmok bazára
Markus Zusak: Az üzenet
Cynthia Swanson: Nővérek könyvesboltja
Kerstin Gier: Az álmok második könyve
Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről
Edward Rutherfurd: New York
Les Standiford: The Man Who Invented Christmas
Andrew Scull: Az őrület kultúrtörténete
Melissa Grey: Az árny órája
Lucy Strange: A fülemüleerdő titka
Veronica Henry: Könyvesbolti szerelmek
Matt Haig: A lány, aki megmenti a karácsonyt
Helen Rappaport: A négy nővér
Hillary Jordan: Mudbound
Dinah Jefferies: Monszun előtt
Michael Acton Smith: Belső csend
Cserna-Szabó András: Az abbé a fejével játszik
Edward Rutherfurd: London
Cole Swensen: Gravesend
David Mitchell: Csontórák
Ray Bradbury: Az illusztrált ember
Erin Morgenstern: Csillagtalan Tenger
Casey McQuiston: Red, White & Royal Blue – Vörös, fehér és királykék
Szondy Máté: Tudatos változás
Clare Pooley: Őszinte szavak
Rose Tremain: A kegyelem szigetei
Inger-Maria Mahlke: A szigetek
Mónica Gutiérrez: A Holdsugár könyvesbolt rejtélyei
Irvin D. Yalom – Marilyn Yalom: Halálról és életről
Matt Haig: Éjfél Könyvtár
Sarah Penner: A méregkeverő patikárius
Hannah Rothschild: A Trelawney-ház
Beatriz Williams – Lauren Willig – Karen White: Annyiféleképp búcsúztunk
!

Charles Dickens


Idézetek

Aranymag>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

    Na jó. Úgy érzem, kezdek meghülyülni. Az olvasókörben képes vagyok Dickensről folyamatosan, huszonnégy percig beszélni (Kardos az egekig dicsért az egész csoport előtt), közben pedig gyomorgörcsöt kapok, ha Cortez feláll mögöttem a padjából. Belelkesedek egy rajztól, amikor életemben nem olvastam sem képregényt, sem mangát, miközben cikket és ajánlót írok az iskolaújságba! Az osztály (sőt az egész iskola) legértelmesebb és legokosabb fiúja a barátom (Arnold), akivel bármikor tudok beszélni olyanról, ami mást nem érdekel, de közben a legjobb barátnőm Virág, akivel képesek vagyunk bármikor hosszasan elemezni msn-en, hogy mi történt tíz perccel azelőtt. Remélem, nem leszek skizofrén.

122. oldal, Szeptember 22., hétfő (Ciceró, 2010)

1 hozzászólás
csillagka P>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

     – Hé, várj már meg! – rohantam, aztán mikor utolértem idegesen, ráförmedtem. – Mi a bajod neked?
     – Mi? Nekem? – röhögte el magát, és fél kézzel a falnak támaszkodott.
     – Igen!
     – Semmi – rázta meg a fejét.
     – Oké, tudod mit? Nem érdekel – túrtam bele a hajamba, idegesen. – De felejtsd el Arnoldot!
    Cortez arcán gyorsan váltakozott döbbenet, szánalom és gúny.
     – Minden erőmmel azon vagyok!
     – Ez nem vicces! Állandóan szekálod, mindig kötözködsz vele és folyamatosan megalázod!
     – És most jöttél, hogy rám szólj? – döbbent le, az arcán pedig ott bujkált a gúnyos mosoly.
     – Igen! Hogy hagyd őt békén! – bólogattam vadul.
     – Rendben. Még valami? – mosolygott továbbra is. És ekkor felidegesített a mosolya. Felidegesített a pökhendisége. Az egész elmúlt tanév feszültsége, idegessége és szenvedése eluralkodott rajtam.
     – Igen, engem is – mondtam ki, amit már olyan nagyon régen ki kellett volna mondanom.
     – Hidd el, nekem nem gond – röhögte el magát. Oké. Akkor játsszunk így, nekem mindegy. Az elmúlt hetekben éppen eleget voltam Kingával, hogy tudjam, lehet úgy is durvát mondani, hogy közben egyáltalán nem gondoljuk komolyan.
     – Jó, így még jobb – tapsoltam egyet idegesen. – Felejtsük el egymást, oké?
     – Megtörtént – bólintott komolyan.
     – Nagyszerű – sziszegtem, aztán megfordultam és elindultam a folyosón.
     – Vicces, hogy így reagálsz – szólt utánam, mire megtorpantam.
     – Tessék?
     – Azt hiszed, Neményi olyan jó barátod.
     – Igen, az! – vágtam rá.
     – Persze, hogyne – mosolygott újra gúnyosan, mire komolyan bepipultam. Az egy dolog, ha velem szórakozik, komolyan, megszoktam már, de Arnoldra nem mondhat egy rossz szót sem!
     – Mit akarsz ezzel mondani? – sétáltam vissza hozzá, és dühösen fürkésztem az arcát.
     – Tudod mit? Semmit – rázta meg a fejét.
     – Na, mondd – tártam szét a karom, és komolyan olyan ideges voltam, hogy szinte elbőgtem magam.
     – Az, hogy mindketten olvastok, szeretitek a béna zenéket és az unalmas filmeket, meg tudományos magazint bújtok, még nem jelent semmit… Nem itt kezdődik a barátság – vetette oda durván.
     – Hát hol kezdődik? – tettem csípőre a kezem.
     – Talán ott, hogy nem kéne engednie, hogy elmenj! – vágta rá dühösen, én meg csodálkozva néztem.
     – Tessék? – kérdeztem gombóccal a torkomban.
     – A suliból – szólt halkan, nekem pedig hirtelen leesett minden. Cortez még mindig azt hiszi, hogy év végén én megyek el, és ezért haragszik Arnoldra. Mert mint legjobb barátomnak, Arnoldnak le kéne beszélnie róla. Szerinte. Ha tudná az igazat… De nem tudja.
     – Ezzel nem kell foglalkoznod – suttogtam, mert nem jutott eszembe frappánsabb.
     – Hogyne (sic!) foglalkoznék vele! – kiáltotta mérgesen, mire megráztam a fejem.
     – Fogalmad sincs semmiről – néztem a szemébe és hátrálni kezdtem.
     – Lehet – biccentett. – Akkor avass be – dőlt neki a falnak. – Most őszintén, mi van Neményiben, amitől annyira odavagy? – kérdezte gúnyosan. – Az olvasókör? Dickens? A Beatles? – röhögte el magát kínosan, mire életemben először én néztem rá lesajnálóan.
     – Nem – mondtam halkan. Cortez kérdőn pillantott rám, mire megvontam a vállam.      – Ennél sokkal egyszerűbb.
     – Na! – mosolyodott el.
     – Ő soha nem bántana meg – mondtam ki. Cortez pár pillanatig a szemembe nézett, aztán a szája szélét rágva bólintott, és ellökte magát a faltól.

389-391. oldal, Május 11., kedd (Ciceró, 2011)

danaida>!

U.E.: Egy Londonban végzett felmérés szerint Winston Churchill, Dickens képzeletbeli figurák voltak, míg Robin Hood és Sherlock Holmes léteztek.

270. oldal

Kuszma P>!

Nem bocsátom közre a felhívást, hogy könyvtárral váltsuk föl az államot – bár sokszor megkísértett e gondolat –, ám nem kétlem, hogy kevesebb volna a bánat a földön, ha urainkat olvasói tapasztaltságuk, nem pedig politikai programjuk alapján választanók meg. Úgy gondolom, sorsunk potenciális urától nem azt kéne elsősorban megkérdezni, hogyan képzeli el a külpolitika irányát, hanem azt, mi a véleménye Stendhalról, Dickensről, Dosztojevszkijről. Már csak azért is, mert az irodalomnak éppen az emberi sokféleség és rútság a mindennapi kenyere, s így hatékony ellenmérge mindenféle – már ismert s jövendőbeli – kísérletnek, mely totálisan, tömegesen közelíti meg az emberi létezés problémáinak megoldását. Mint legalábbis erkölcsi biztosítási rendszer, sokkal hatásosabb, mint hitek vagy filozófiai doktrínák ilyen-olyan rendszere.

192. oldal, Szokatlan látásmód - Beszéd a Nobel-díj átvételekor

5 hozzászólás
Lahara IP>!

– Mit olvasol? – A Pickwick Klub-ot. – No, attól a könyvtől mindig farkaséhes leszek, annyit esznek benne. A szereplők mintha állandóan sonkával, tojással és rumos tejjel tömnék a fejüket. Valahányszor előveszem ezt a könyvet, utána kifosztom a konyhaszekrényt. Jesszusom, már a puszta gondolattól korog a gyomrom. Van valami nyalánkság a kamrában, Anne királynő?

172-173. oldal, Gilbert nyilatkozik (Európa, 1994)

Kapcsolódó szócikkek: Anne Shirley · Charles Dickens · Philippa Gordon
Bélabá>!

Ljuba Nyikolajevna, a vénkisasszony a harmadikról, aki tenyérjóslással foglalkozott, és ruhát javított a házban lakó nőknek, egy nyáron rajtakapott, hogy egy H. G. Wells-regényt olvasok a lépcsőn, és másnap megajándékozott egy doboznyi Robert Louis Stevensonnal, Rudyard Kiplinggel és Charles Dickensszel.

Futtetenne I>!

Vannak olyan könyvek, ahol a legjobb rész a fedő- és a hátlap.
CHARLES DICKENS

93. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Charles Dickens
5 hozzászólás
Edmond>!

[…] srácok, ez tulajdonképpen szép! Úgy értem, kicsit hatásvadász, de a Szép remények mégiscsak arról szól, hogy a szeretet fontosabb, mint a társadalmi státusz, és ha az ember helyesen cselekszik, az többet számít, mint a pénz és a hatalom.

38. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Charles Dickens
Chöpp >!

Gyerekkorom óta rajongok a történetekért, orvostanhallgató éveimet leszámítva egész életemben úgy aludtam el esténként, hogy előtte még olvastam az ágyban. Lenyűgöztek a Joyce-, Nabokov- vagy Banville-féle stílusbravúrok, de leginkább mégis az olyan, könnyebben fogyasztható szerzőket csodálom, mint Dickens, Trollope, Hardy, Csehov, Murakami, Dosztojevszkij, Auster vagy McEwan.

48. oldal

2 hozzászólás
Chöpp>!

Sok íróról és gondolkodóról (Wordsworth, Nietzsche, Dickens, Kant, Virginia Woolf, Henry David Thoreau) tudjuk, hogy hosszú, bolyongós sétákon dolgozták ki műveiket.

124. oldal

Szondy Máté: Tudatos változás Hogyan formáljuk át önmagunkat és szokásainkat a mindfulness segítségével?