!

Charles Dickens személy

J. D. Salinger: Zabhegyező
Murakami Haruki: Norvég erdő
Neil Gaiman: Csillagpor
Douglas Adams: A kétség lazaca
Eric Idle: A Mohó Gazember naplója
Stephen King: Állattemető
Darren Shan: A Végzet fiai
Nick Hornby: Vájtfülűek brancsa
Roald Dahl: The BFG
Roald Dahl: Matilda három csodája
Krúdy Gyula: Asszonyságok díja
Nick Hornby: Hogy legyünk jók?
L. M. Montgomery: Anne válaszúton
Szerb Antal: A világirodalom története
Hans Christian Andersen: Mesék és történetek felnőtteknek
J. R. Ward: Feloldozott szerető
Kertész Imre: A gondolatnyi csend, amíg a kivégzőosztag újratölt
Nick Hornby: A Long Way Down
Marnix Gijsen: Télemakhosz falun
Szerb Antal: Az angol irodalom kis tükre
Joris-Karl Huysmans: A különc
Truman Capote: Más hangok, más szobák
Gimes Katalin (szerk.): A fagyöngyös gyilkosság
Makszim Gorkij: Inasévek / Az én egyetemeim
Kőrössi P. József (szerk.): Londoni eső
Per Petterson: Lótolvajok
Dan Simmons: Drood
Tom Wolfe: Amerikai kapcsolat
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 1. – Kezdet
Jean-Claude Carrière – Umberto Eco: Ne remélje, hogy megszabadul a könyvektől
Joszif Brodszkij: Gyűjtőknek való
Robert Schnakenberg: Híres szerzők titkos élete
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 4. – Barátok
Kady Cross: The Strange Case of Finley Jayne
Steven Callaghan: Family Guy – Stewie kézikönyve a világuralomhoz
Aczél Judit (szerk.): Ne félj!
Helena Ramsay – Sandy Ransford: 501 hihetetlen tény
Jules Renard: Jules Renard naplója
Sylvain Reynard: Pokoli erény
Terry Pratchett: Cseles
Ray Bradbury: A Toynbee-átalakító
David Benioff: Tolvajok tele
Ira Levin: Rosemary gyermeke
Roald Dahl: Roald Dahl's Marvellous Joke Book
Adrian Barnes: Álmatlanok
Blake Crouch: A pokol kapujában
Jo Nesbø: Vér a havon
Moldova György: Fej vagy írás
Manda Scott: Tisztítótűz
Dodie Smith: Enyém a vár
Stephen King: Aki kapja, marja
Stephen King: Rémálmok bazára
Markus Zusak: Az üzenet
Kerstin Gier: Az álmok második könyve
Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről
Melissa Grey: Az árny órája
Matt Haig: A lány, aki megmenti a karácsonyt
Dinah Jefferies: Monszun előtt
Michael Acton Smith: Belső csend
Cserna-Szabó András: Az abbé a fejével játszik
Cole Swensen: Gravesend
!

Charles Dickens


Idézetek

>!
Aranymag

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

    Na jó. Úgy érzem, kezdek meghülyülni. Az olvasókörben képes vagyok Dickensről folyamatosan, huszonnégy percig beszélni (Kardos az egekig dicsért az egész csoport előtt), közben pedig gyomorgörcsöt kapok, ha Cortez feláll mögöttem a padjából. Belelkesedek egy rajztól, amikor életemben nem olvastam sem képregényt, sem mangát, miközben cikket és ajánlót írok az iskolaújságba! Az osztály (sőt az egész iskola) legértelmesebb és legokosabb fiúja a barátom (Arnold), akivel bármikor tudok beszélni olyanról, ami mást nem érdekel, de közben a legjobb barátnőm Virág, akivel képesek vagyunk bármikor hosszasan elemezni msn-en, hogy mi történt tíz perccel azelőtt. Remélem, nem leszek skizofrén.

122. oldal, Szeptember 22., hétfő (Ciceró, 2010)

1 hozzászólás
>!
Lahara ISP

– Mit olvasol? – A Pickwick Klub-ot. – No, attól a könyvtől mindig farkaséhes leszek, annyit esznek benne. A szereplők mintha állandóan sonkával, tojással és rumos tejjel tömnék a fejüket. Valahányszor előveszem ezt a könyvet, utána kifosztom a konyhaszekrényt. Jesszusom, már a puszta gondolattól korog a gyomrom. Van valami nyalánkság a kamrában, Anne királynő?

172-173. oldal, Gilbert nyilatkozik (Európa, 1994)

Kapcsolódó szócikkek: Anne Shirley · Charles Dickens · Philippa Gordon
>!
danaida P

U.E.: Egy Londonban végzett felmérés szerint Winston Churchill, Dickens képzeletbeli figurák voltak, míg Robin Hood és Sherlock Holmes léteztek.

270. oldal

>!
agnesho

– Olyan a családom, Julia, mint egy Dickens-regény. Nem, annál rosszabb. Inkább keveréke vagyunk Arthur Millernek és John Steinbecknek, megspékelve egy kis Dosztojevszkijjel és Tolsztojjal.
– Ennyire borzalmas?
– Igen, mert úgy érzem, Thomas Hardy is megbújik a sorok között. Őt meg tudod, hogy mennyire utálom. Elcseszett egy elméjű szarházi.

>!
RáczPéter

– Ez a Sol az az izraelita hajlandóságú úriember lenne, akiről Charlie mesélte, hogy megosztja magával a hajlékát?
– Ó, szerintem nem hajlandóságról van szó, uram. Azt hiszem, ő zsidónak született. Legalábbis ezt mondja.

94. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Charles Dickens · Cseles · Henry Mayhew
>!
AniTiger MP

(…) nagyon önző ember. Mindenből a legjobbat tartja meg magának. Ha valami kell neki, elveszi – és általában mindig a legjobb kell neki. Kivéve a könyveket. – A hangja érezhetően élessé vált, mint korábban is, amikor arról beszélt, hogyan viszonyul Tiny a könyvekhez. – Desmond soha nem olvas kitalált történeteket. Nem gyűjt könyveket, és nem érdeklik az írók. Homérosz, Chaucer, Shakespeare, Dickens, Tolsztoj, Mark Twain – mindnyájan úgy mentek el mellette, hogy észre sem vette őket. Az ő mondanivalójuk egyáltalán nem izgatja. Az irodalom világával nincs semmiféle kapcsolata. Mintha két külön világban élnének.

186-187. oldal, 16. fejezet (Móra, 2005)

>!
Aurore

Fegyvere a humor. A dickensi humor a valóság-ábrázolás specifikus fajtája. A valóság, amint mindennapi életünkben átéljük, voltaképpen nem humoros; de Dickens kiragad belőle egy részletet és azt olyan sokáig, olyan sok oldalról mutogatja, hogy nevetségessé válik, amint az ember arca eltorzul, ha nagyon sokáig nézi a tükörben.

53. oldal - Viktória kora (Magyar Szemle Társaság, 1929)

Kapcsolódó szócikkek: Charles Dickens · humor
>!
Milli

Íme, azoknak az embereknek a listája, akiket Andrew és David tehetségtelennek, túlértékeltnek vagy egyszerűen seggfejnek tartott: […] Paul McCartney, John Lennon, Robbie Williams, […] Tony Blair […] William Shakespeare (bár hogy igazságos legyek, csak a komédiáit és néhány történelmi darabját vetik meg), Charles Dickens […] a Monty Python csoport […] David Beckham […] Steven Spielberg, Leonardo diCaprio […] Jim Morrison […] Courteney Cox és mindenki más a Jóbarátok-ból […] Marks és Spencer […] Naomi Campbell, Kate Moss, Johnny Depp […] Bart Simpson (de Homer Simpson nem), Homérosz, Vergilius, Coleridge, Keats és az összes romantikus költő, Jane Austen, az összes Bronte […] Madonna, a pápa, mindenki, akivel együtt jártak iskolába vagy egyetemre, és most befutott mint újságíró, tévés vagy bármilyen művész, és sokan, sokan mások, olyan sokan, hogy fel se tudnám itt mindet sorolni.
[…] akiket mindketten kedvelnek: Bob Dylan, Graham Greene, Quentin Tarantino és Tony Hancock. Senki másra nem emlékszem, aki dupla felemelt hüvelykujjat kapott volna kultúránk e két oltalmazójától.

184-185. oldal

>!
latinta SP

    Kár, hogy e levél keretében nincs hely és idő az elemzésre, a bizonyításra. Krúdy Gyula zsenijét, kimeríthetetlen alkotóerejét néhány alapérzés mozgatja: kozmikus erotika, a vele járó égető bűntudat, a megváltás sóvár igénye és a halál szakadatlanul jelenlévő gondolata. Művészetében, lényében van valami mélységesen archaikus vonás, ami Bosch-sal, Breughellal, Goyával, ezekkel a nagy, apokaliptikus festőkkel és a középkorral rokonítja őt – természetesen a modern nagyváros díszletei közt. „Milyen furcsaságokat nem talál az ember egy nagyvárosban… uram, Istenem! te, a Teremtő, te a Mester; te, aki alkottad a Törvényt s a Szabadságot… és aki késhegynyi gyógyszer gyanánt talán azért oltottad szellemembe a vonzódást a borzadályhoz, hogy megtérítsd a szívemet, Uram, könyörülj, könyörülj a bolond férfiakon és nőkön!” Írhatta volna ezeket a sorokat Krúdy Gyula, Dickens vagy Dosztojevszkij – történetesen Charles Baudelaire írta.

113. oldal, "Hazai levelek", Harmadik levél

>!
Kávéhab

– Milyen írókat szeretsz? – kérdeztem.
– Balzac, Dante, Joseph Conrad, Dickens – válaszolt habozás nélkül.
– Nem éppen divatos írók.
– Pont ezért olvasom őket. Ha azt olvasnám, amit a többi ember, gondolkodni is csak úgy tudnék, mint ők. Az a vidékieknek meg a földhözragadtaknak való. Rendes ember szégyellené az ilyen viselkedést. Tudod-e, Vatanabe? Az egész kollégiumban csak mi vagyunk normálisak. A többi mind hulladék.

3. fejezet 54. oldal