Chaol Westfall személy
Idézetek
Egy seprűkamra. A lány is odanézett, és lassan elmosolyodott. Már indult volna arrafelé, de Chaol megfogta a kezét, és a fülébe súgta.
– Tudod, hogy akkor nem szabad hangoskodnod.
A lány kinyitotta az ajtót, és behúzta Chaolt.
– Érzésem szerint pontosan ezt mondhatnám én is neked pár pillanat múlva – susogta kihívóan csillogó szemmel.
Chaol fülében lüktetett a vér. Követte a lànyt a kamrába, és egy seprűvel keresztezte belül az ajtót.
240-241. oldal
Celaena undorodó pillantást vetett az ételre. Elfintorította az orrát. – Nem szereted a lazacot?
– Utálom a halat. Inkább meghalok, mint hogy egyek belőle.
– Ez meglepő – felelte a testőr, és nagyot harapott az ételbe.
– Miért?
– Mert árad belőled a halszag.
Celaena dühösen eltátotta a száját. Odabent jól látszott a félig megrágott kenyér és marhahús. A férfi megcsóválta a fejét.
– A harcban egész jó vagy, de viselkedni meg kellene tanulnod.
131. oldal, 13. fejezet
– Mi a baj? – kérdezte Chaol, a homlokát ráncolva.
Vajon tényleg nem látja, vagy csak nem akar megjegyzést tenni?
– Ahhoz képest, hogy tél van és reggel, elég nagy a nyüzsgés a parkban – válaszolta Celaena óvatosan.
A férfi vállat vont.
– Egyesek megőrülnének, ha egész télen a négy fal között kellene gubbasztaniuk.
Vagy csak egyszerűen szeretik nézegetni a testőrkapitányt és az izmait.
38. oldal
Aelin Chaolra és Dorianre nézett, és zokogásban tört ki. Kitárta a karját, és sírt tovább, ahogy megölelték egymást.
– Szeretlek titeket – suttogta. – És történjék bármi, sodródjunk bármilyen messze egymástól, ez sosem változik meg.
– Látjuk még egy mást – felelte Chaol, ám az ő hangja is könnyektől terhesen csillogott.
– Együtt – lehelte Dorian remegve. – Együtt újáépítjük a világot.
Aelin egyszerűen képtelen volt elviselni a mellkasában a nyomást.
Mégis elhúzódott, és rámosolygott a barátai könnyáztatta arcára, ahogy kezét a szívéhez emelte.
– Köszönöm mindazt, amit értem tettetek.
II. kötet, 121. fejezet, 466. oldal
