Chaol Westfall személy
7 hozzászólásIdézetek
– Sajnálatos módon az olvasás mostanára már kiment a divatból.
– Semmi baj. Annál több jut nekem.
83. oldal, 8. fejezet
– Ébredj! – hallotta Chaol dühös hangját. – Szedd össze magad!
[…]
– Mennyi ideig aludtam? – suttogta. Nem kapott választ. – Mondjad, már, mennyi ideig aludtam?
Ekkor viszont észrevette, hogy a kapitány arca is enyhén piros.
– Te is elaludtál?
– Csak egy kicsit, de aztán felébredtem. Te viszont összenyálaztad a vállamat.
381. oldal, 37. fejezet
– Sajnos az előbbi kis mese miatt kénytelen leszel úgy tenni, mintha kedvelnél. Különben az emberek átlátnak a szitán.
– Úgy tűnik, hogy ugyanolyan kifacsart humorérzéked van, mint a koronahercegnek.
– Lehet, hogy ő lesz a legjobb barátom, téged meg kirekesztünk, csak hogy megpukkadj a sárga irigységtől.
110. oldal, 10. fejezet
– Egyetértek. De ne gondold azt, hogy én bármi miatt is szégyenkeznék.
– Ki beszélt itt szégyenről? – Celaena a takaró alatt meztelen testére mutatott. – Őszintén szólva, meg vagyok lepve, hogy nem hordod fenn az orrod, és nem vágsz fel mindenütt velem! Én biztos, hogy ezt tenném, ha magamat lefektetném.
227. oldal
– Miért sírsz?
– Mert – suttogta remegő hangon –, mert arra emlékeztetsz, hogy a világnak milyennek kellene lennie, hogy milyen lehetne.
224. oldal
– Gyere, odaviszlek az ágyadhoz.
– Nem úgy vagyok rosszul – méltatlankodott az orgyilkos. Chaol leült az ágy szélére, és elkezdte felhajtani a takarókat. A belépő cseléd elkomorodva bámulta a padlót borító mocskot. Hátrakiáltott segítségért.
– Hát akkor hogy van rosszul?
– Megjött a… – dadogta nagy nehezen, és olyan forróvá vált az arca, hogy majdnem megolvasztotta vele a padlót. Jaj, te sötét fajankó! – Visszatért a havibajom.
A következő pillanatban már a kapitány arca is úgy lángolt, mint a lányé. Hátralépett, és beletúrt rövidre nyírt barna hajába.
– Én… ha tehát… akkor most talán távozom – dadogta, és meghajolt. Celaena minden baja ellenére önkéntelenül is elmosolyodott, mert a vitéz testőr olyan gyorsan eltűnt a szobájából, hogy azt akár menekülésnek is tarthatta volna. Ráadásul Chaol megbotlott a küszöbben, és majdnem kizuhant az előszobába.
346-347. oldal, 34. fejezet
– Milyen barátom vagy, hogy nem viszel magaddal, vagy nem maradsz velem?
– Mi az, hogy barátod? – mordult fel a kapitány. A lány elpirult.
– Hát talán helyesebb volna, ha „duzzogó kísérőnek" neveznélek. Vagy „vonakodó ismerősnek", ha az jobban tetszik – töprengett, ám ekkor a legnagyobb meglepődésére a fiatalember elmosolyodott.
231-232. oldal, 23. fejezet
– […] De ha még egyszer ilyesmit csinálsz, akkor tömlöcbe vettetlek.
– Mert megöltem?
– Mert halálra rémisztettél!
126. oldal