Cézanne személy

James Lord: Egy Giacometti portré
Ernest Hemingway: Vándorünnep
Aldous Huxley: Az érzékelés kapui
E. H. Gombrich: A művészet története
Hugh McLeave: A festő és a hegy
Henri Perruchot: Cézanne élete
John Berger: Korunk festője
Galgóczi Erzsébet: A közös bűn
Félicien Marceau: A regény szabadon
Doris Krystof: Modigliani
Fiorella Nicosia: Gauguin
Moldova György: Az utolsó töltény 6.
Bernard Denvir: Impresszionizmus
Paul Cézanne: Paul Cézanne levelei
Csontváry-emlékkönyv
Wittek Zsolt: Schönberger Armand
Ross King: Párisz ítélete
Paula Mclain: A párizsi feleség
Anne Blanchard – Serge Bloch – Jean-Bernard Pouy: Mihasznák enciklopédiája
John Galsworthy: A túlsó parton
Joan Margarit – Francesc Parcerisas: Natura Morta
Ross King: Dühödt ámulat

Idézetek

Dormeck>!

Próbáljunk csak elképzelni egy jószemű, lelkes kritikust az 1890-es években, aki rászánja magát, hogy megírja kora művészettörténetét! Nyilván a legjobb szándékkal sem gondolhatta volna, hogy az idő tájt pontosan Van Gogh, Cézanne és Gauguin „írták a történelmet”; az első egy őrült, középkorú hollandus valahol az isten háta mögött Dél-Franciaországban, a második egy jómódú, zárkózott úriember, aki réges-rég felhagyott vele, hogy kiállításokra küldözgesse képeit, a harmadik pedig egy tőzsdeügynök: későn kezdett festeni, hogy nemsokára végleg el is tűnjön a messzi déltengeren. Nem is az a kérdéses, hogy kritikusunk kellőképpen tudta-e volna méltányolni munkájukat; sokkal inkább az, hogy egyáltalán hallhatta-e a nevüket.

Kapcsolódó szócikkek: 1890 · Cézanne · Paul Gauguin · Vincent van Gogh
poiuzt>!

…képzeletünkben mindnyájan túljátsszuk kedvenc figuránk szerepét, és tulajdonképpen az a végtelenül valószínűtlen tény, hogy valakiből valóban Cézanne lesz-e, semmit nem számít.

Kapcsolódó szócikkek: Cézanne
utazó>!

…… Cézanne gyerekkori barátja, Emil Zola halála utáni hagyatéki tárgyaukción készült tudósításból, mely a korabeli párizsi L'Intransigeant c. újságban jelent meg 1903-ban: "A modern vásznak, amelyeket Zola a bazárkészletével zsúfolt össze, hahotára fakasztották a közönséget. Van közöttük tíz kép, tájképek és portrék, egy bizonyos Cézanne nevű ultraimpresszionista festő szignójával, amelyek még a halottakat is megnevettetnék. Az emberek a hasukat fogták nevettükben, különösen egy sötét hajú, szakállas férfi /vélhetőleg Alexis/ portréja láttán: a vakolókanállal festett férfi arcát mintha ekcéma vette volna ki…

9. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1903 · Cézanne
1 hozzászólás
Cheril>!

Nem tudtak elérni például egy gyakorlatilag ismeretlen, 33 éves tájképfestőt, Camille Pissarrót, akinek még a vezetéknevét is hibásan, Pissarónak írták, keresztnevének a helye pedig üresen maradt. A bizottság ugyancsak nem ismerte – és egész Párizsban szinte senki – Pissarro egyik ifjú barátját, név szerint Paul Cézanne-t, akinek a neve ki is maradt a katalógusból.

104. oldal

Ross King: Párisz ítélete Az impresszionizmus születésének évtizede

Kapcsolódó szócikkek: Cézanne
Véda P>!

A következő fontos találkozás néhány héttel később történt, amikor Gertrude Stein meghívott minket teára. […]
Az ajtóban egy valódi francia szobalány fogadott bennünket, aki elvette a kabátunkat, majd bevezetett minket a szobába – „a szoba”, amint addigra ,ár tisztában voltunk vele, Párizs legfontosabb szalonja volt. A falakat festmények borították a kubizmus és a posztimpresszionizmus hőseinek, valamint a többi modern, Henri Matisse, André Derain, Paul Gauguin, Juan Gris és Paul Cézanne alkotásai. Az egyik meglepő kép egy portré volt Steinről, Picasso festette, aki régóta tagja volt Stein körének, és gyakran megjelent a szalonban. A festmény sötétbarna és szürke tónusokból építkezett, és az arc mintha elvált volna a test többi részétől – erőtejesebb és szögletesebb volt, nehéz szemhéjakkal.
Stein negyvenöt-ötven évesnek látszott, sötét ruhája, vállkendője és gyönyörű fején magasra tornyozott haja óvilági külsőt kölcsönzött neki. Hangja mély volt, és bársonyos, a barna szempár mindenre a maga teljességében tekintett. Később, amikor alkalmam nyílt alaposabban is szemügyre venni őt, meglepett, mennyire hasonlít a tekintete Ernestéhez – a létező legmélyebb, legsötétebb barna szempár, egyszerre kritikus és elfogadó, kíváncsi és derűs.

109. oldal

krlany I>!

– Lehetetlen megfesteni egy portrét – mondta. – Ingrés tudta, hogyan kell. Ő be tudta fejezni a portréit. Mintha kézzel készített volna fényképet, merthogy akkoriban máshogy nem is lehetett. Manapság viszont ennek nincs értéke. A fényképet már feltalálták és ez minden. Ugyanez a helyzet a regénnyel, amióta létezik az újság. Egy regény, amilyent Zola írt annak idején, abszurditás lenne manapság, mert bármelyik napilap sokkalta életszerűbb.
– És Picasso portréi? – kérdeztem. – Az a sok rajz. Tudod, melyik, Apollinaire, Max Jacob, Sztravinszkij.
– Utálom mindet – mondta Alberto. – Közönségesek.
– De ha valaki megkérdezné, Picassónak melyik korszakát szereted a legjobban, melyiket választanád?
– Egyiket sem.
– És azok, amelyeket Dora Maarról készített?
– Van Gogh-karikatúrák – mondta Alberto.
– Hát azért Ingrés óta is születtek arcképek – erősködtem. – Cézanne is festett néhány egészen jót, Gustave Geffroyról és Joachim Gasquet-ről például.
– De nem fejezte be őket – jelentette ki. – Vollard százszor ült neki modellt, és a legtöbb, amit Cézanne mondani tudott a képről, hogy az ing eleje nem rossz. És igaza volt. Az a kép legsikerültebb része. Elment addig, amíg tudott, aztán feladta. Rémes dolog, minél többet dolgozik valaki egy képen, annál kevésbé lehet befejezni.

19-20. oldal

gesztenye11>!

– Ha már benne vagyunk az idézetekben: Cézanne írta egyszer a fiának: most végre kezdem megérteni a művészet lényegét! – és néhány nap múlva meghalt. Hát valahogy így kellene.

71. oldal - IV.

Kapcsolódó szócikkek: Cézanne · halál · idézet · lényeg · művészet
clyme>!

– Párizs! – mondja áhítattal a nő. – Verlaine, Cézanne, Supervielle. Comment allezvous! Párizst látni és meghalni – Más hangon. – Az igazi tehetség csak ott érvényesülhet.

247. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Cézanne · Párizs · Verlaine
Londonna>!

Egy műértő 1919-ben „a korunkban élő legnagyobb festőnek” nevezte, az író Remy de Gourmont pedig kijelentette: „Talán a valaha élt legnagyobb festő kortársai vagyunk.” Monet régi barátja, Paul Cézanne jóval darabosabban fogalmazott: „Bazmeg, eccerűen ő a legjobb.”

14. oldal

Ross King: Dühödt ámulat Claude Monet és a Vizililiomok

Kapcsolódó szócikkek: 1919 · Cézanne · Remy de Gourmont
Carmilla >!

    Kedves Émile-em,
Úgy látom, hamarosan kényszerűségből magamnak kell kenyérkereset után néznem, ha ugyan egyáltalán képes vagyok erre. A helyzet egyre feszültebb köztem és apám között, és az fenyeget, hogy elveszítem a havi ellátmányt. Chocquet úr egy levele, melyben Cézanne asszonyról és a kis Paulról beszélt, végképp felfedte apám előtt helyzetem, különben is már régen szaglászott utánam, és tele volt gyanakvással, most pedig mi sem volt neki sürgősebb, mint hogy kibontsa, és elsőnek olvassa el a nekem címzett levelet, noha ez volt ráírva: Paul Cézanne úr, festőművész.
    Irántam való jóindulatodat kérem, keress nekem a környezetedben, befolyásodnál fogva valami elhelyezkedési lehetőséget, ha gondolod, hogy ez egyáltalán lehetséges.

110. oldal, II. Az impresszionizmus kezdetétől a Zolával történt szakításig 1872-1886 (Corvina, 1971)

Kapcsolódó szócikkek: Cézanne · Émile Zola