Celia Bowen személy
Idézetek




– Esse quam videri – mondja Celia. – Inkább lenni, mint látszani.
273. oldal




– Maga a közönsége minden egyes tagjára emlékszik? – kérdi Marco.
– Nem mindegyikre – feleli Celia. – De azokra igen, akik így néznek rám.
– Miért, hogy néznek?
– Mintha nem tudnák eldönteni, hogy igazából félnek-e tőlem, vagy meg akarnak csókolni.
– Én nem félek magától – mondja Marco.
218. oldal




– Az életem nagy részét azzal töltöttem, hogy igyekeztem megtanulni uralkodni magamon – mondja Celia, és fejét a férfi vállára hajtja. – Hogy kívül-belül megismerjem magam, hogy mindent a lehető legtökéletesebben irányítsak. Ha veled vagyok, elveszítem az irányítást önmagam fölött, és ez megrémít…
– Nem akartalak megrémíteni – vág közbe Marco.
Megrémít, hogy ez mennyire jól esik – fejezi be a mondatot Celia, és az arcát Marco felé fordítja. – Hogy mekkora kísértést jelent, elveszíteni magamat benned. Elengedni magamat. Engedni, hogy te vigyázz rá, nehogy eltörjem a csillárt, hogy nem nekem kell folyton aggódnom minden miatt.
275. oldal




Időnként kilopózik valamelyik könyvesboltba, de maga is meglepődik, amikor apja egyáltalán nem firtatja, honnét került a lakásba az a nagy halom, frissen bekötött könyv.
48. oldal, Szemfényvesztés c. fejezet (Libri, 2012)