Celestine North személy

Megtanultam, hogy bátornak lenni azt jelenti: végig érzed magadban a félelmet. A bátorság nem tünteti el a rettegést, csak harcol, megküzd vele minden szó, minden lépés előtt. Csatázik vagy táncol vele, hogy kiderüljön, felül tud-e kerekedni rajta. Bátorság kell ahhoz, hogy legyőzd a félelmeidet, de ahhoz, hogy bátor lehess, kell a félelem is, amin felülkerekedsz aztán.

109. oldal, 12. fejezet

Eddig soha nem volt időm regényeket olvasni, a való világot részesítettem előnyben. A matematikát, bizonyos megoldásokat, olyan dolgokat, amik közvetlen hatással voltak az életemre, de most már értem, miért olvasnak az emberek kitalált történeteket, miért szeretnek belefeledkezni mások életébe. Némelyik mondatnál felkapom a fejem, mert olyan dologról szól, amit én is éreztem, de soha nem fogalmaztam meg magamnak. Bele akarok bújni a könyv oldalába, elmondani a szereplőnek, hogy megértem az érzéseit, hogy nincs egyedül, és én sem vagyok egyedül, hogy nem baj, ha ilyeneket gondol. Aztán megszólal az ebédszünet végét jelző csengő, a könyv becsukódik, és én visszazökkenek a valóságba.

171. oldal, 17. fejezet

Eddig feketének és fehérnek láttam a világot, de hirtelen minden szürke lett.

99. oldal, 10. fejezet

Életem legfájdalmasabb pillanatában voltam a legerősebb és legbátrabb.

182. oldal, 18. fejezet

    – Most hogyan tovább? – kérdezem.
    A tenyerére néz, mintha olvasna valamit.
    – Megmenteni Celestine Northot, a legszebb lányt a világon. Pipa.
    Meglepetten felkacagok, erre nem számítottam.

206. oldal

    Carrick tovább magyaráz.
    – Amikor a szádba veszel valamit, az étel illatanyagai a szájüregből az orrüregbe áramlanak, amelynek tetején, az orrnyerged mögött és közvetlenül az agy alatt a szaglóreceptorok érzékelik ezeket.
    Kérdőn nézek rá.
    – És az enciklopédiának milyen íze volt, amikor egészben lenyelted?

88-89. oldal

– Te jól vagy?
Bólintok, megrázom a fejem, aztán vállat vonok.
– Ezt akkor igennek veszem, de csak azért, mert nem értek a vigasztaláshoz.

Én csak az egyértelmű és észszerű dolgokat szeretem

(első mondat)

– Köszönöm! – suttogom, és megpuszilom a testvérem.
– Ennyivel tartoztam neked. Most menj, hugi, és váltsd meg a világot! – Könny szökik a szemébe.

Majdnem egy hete most először mosolygok. Ha az ember ilyen mélyre zuhan, a győzelmei is kicsik, de attól még győzelmek. Csak fel kell ismerni ezeket a vak sötétben rejtőző, apró fény- és reménycseppeket.

168. oldal, 16. fejezet