Celeste Watkins személy
Idézetek
Vágyom a magányra, ugyanakkor gyűlölöm is.
170. oldal
– Celeste, biztos vagyok benne, hogy Julie-nak semmi kedve segíteni nekem internetes cikkadatbázisokban keresgélni – felelte Matt. – Nem mindenkit izgat úgy az Amerikai Fizikai Intézet, mint engem.
– Juj! – Celeste a szájához kapta a kezét, elfojtotta a nevetését. – Matt illetlenül beszél!
– Nem úgy értettem, hogy felizgat, te kis perverz.
– Most már tényleg illetlenül beszélsz! – visította Celeste. Erin hangosan felsóhajtott.
– Matthew, muszáj ezt?
– Csak könnyed csevejt folytatunk vacsora közben, anya. Aggodalomra semmi ok. Egyébként is, apával a ti szokásotok olyan kifejezésekkel dobálózni, mint szaporodási viselkedés, vagy éppen egyesülési jog.
– Matthew! Elég legyen! – Erin hangosan beszélt, hogy túlharsogja Celeste kitörő vihogását.
– Nagyon hiányzik a kis tökmag, de tényleg. Hát nem ő legeslegboldogabb kisgyerek az egész világon? Gondolom, a szüléink nem hagynák, hogy beköltözzön hozzám a koleszba, mi?
– Valószínűleg nem. Egyébként is, Celeste nagyon nem bírja a sört. Legurít egyet, és máris hányingere van. Nem koleszba való.
– Haszontalan tízévesek! Jó, akkor tréningeld még egy kicsit, mondjuk, valami fincsi világos sörrel, én pedig megpuhítom anyát és apát.
Arra gondolt, milyen érdekes, hogy amikor az ember teljesen átadja magát a boldogságnak, minden más megszűnik létezni a számára.
Arra jutott, hogy a boldogság mindennél erősebb.
195. oldal
– Menjünk! – Justin gyorsan hátrahúzódott, feldöntve a poharat, vizet és jégkockákat borítva az asztalra. – Jaj, ne, már megint? Folyton bénázok.
[…]
– Justin? – mosolygott szelíden Celeste. A srác ránézett, szinte eszeveszettnek tűnt, miközben mindketten átázott szalvétákat szorongattak. Aztán a lány szántszándékkal, teljesen nyugodtan feldöntötte a saját vizespoharát. – Tessék. Most már mehetünk pizzát enni.
114. oldal
– Te, Justin?
– Igen, Celeste?
– Hamarosan visszamész az egyetemre.
A fiú megtorpant.
– Tudom. Ne is emlékeztess! De van még néhány hetünk.
– És azután mi fog történni? Nem mondhatnám, hogy tudom, hogyan kell kezelni egy ilyen szituációt, mint a miénk.
– Azt hiszem, az csak rajtunk múlik.
– Te mit szeretnél? – A lány majdnem rosszul lett, ahogy föltette ezt a kérdést.
– Én azt szeretném, ha magammal vihetnélek a bőröndömben, de a reptéren nagyon komolyan veszik a biztonsági ellenőrzést, és van valami hülye szabály az embercsempészet ellen, szóval…
206-207. oldal