Celeste Watkins személy
Idézetek
[…] saját értékrendje szerint egy nő boldogsága korántsem a tündérmeseszerű szerelmi életétől függött.
17. oldal, 2. fejezet
– Olyan szerelmet és olyan életet választok magamnak, ami dacol minden korláttal. Ez Celeste ereje.
351. oldal
Ezt nem nevezném sálnak. Egy sál vastag és meleg, és csak télen van rá szükség.
104. oldal
– Légy a hős, Matty! Rajta! Ideje felvállalnod a hős szerepét. Romantikus hősnek kéne lenned.
– Tisztában vagyok vele – felelte Matt. Pillanatnyi habozás nélkül jelentette ki: – Julie, szeretlek. Teljes szívemből szeretlek.
– Helyes – bólintott Celeste elégedetten. – Most pedig ideje ugrani!
Ám ahogy csillagokat keresett az égen, csak egyet talált. Még ezen a
derült éjszakán sem látszott több.
– Hát persze – suttogta magának. – Hát persze hogy csak egy
akad, amikor legalább ezerre volna szükségem.
29. oldal
– Celeste? Ó, szervusz, Matt! Te meg mit csinálsz itt? – Édesapjuk,
Roger lépett be a szobába. Még mindig ugyanazt a kordnadrágot
és kötött pulóvert viselte, amiben munkában volt. – Nem is
hallottam, hogy hazasettenkedtél, de… Ó, csak nem ételt hoztál?
Mi ez az illat? Hamburger? – Óvatosan becsukta az ajtót, és lábujjhegyen
odaosont hozzájuk. – Ide vele, ide vele!
24. oldal