Celeste Watkins személy
Idézetek
Éld az életedet, amit elképzeltél magadnak.
340. oldal, Magasabb szinten
– Jó jelnek tartom, hogy van olvasnivaló. Barátságos atmoszférát érzékelek itt.
121. oldal
– …Úgy hallom, jól sikerült a kiselőadásod. A barátaidnak is tetszett?
– Azt mondanám, egyenesen csodásan sikerült. Dallas barátnőm utána félrevont, hogy hosszasan gratulálhasson.
– Ez csúcs, Celeste. – Matt felhajtotta a fél üveg jeges teát.
– Aztán adtam neki egy nagy taslit.
A fiú félrenyelte az italt, és kétségbeesetten próbált levegőhöz jutni.
– Tessék? Hogy mit csináltál?
Húga oldalra hajtotta a fejét.
– Taslit adtam neki.
– Ez… ez tuti nem stimmel. – habogta Matt. – Legalábbis nagyon remélem.
– Felemeltük az egyik kezünket, és belecsaptunk egymás tenyerébe. – Értetlenül nézett a fiúra. – Erre nem a tasli a helyes kifejezés?
– Jaj, nem, hála istennek, dehogyis. Szerintem te arra gondolsz, hogy adtál neki egy ötöst, vagyis egy pacsit.
22. oldal, A világrengető tasli
– Egyvalami viszont aggaszt – mondta Celeste lassan.
– Mi az? Mi a baj a sráccal?
– Seth számomra roppant ellenszenves tulajdonsága az, hogy jelenleg éppen romantikus és talán szexuális kapcsolatot létesít a fiatal hölggyel, akibe te egyre jobban belebolondulsz.
Matt szinte felhorkant.
– Uramisten! Jó éjszakát, Celeste! Talán egy kiadós alvás majd észhez térít.
– Talán egykiadós alvás majd észhez térít téged! – közölte Celeste magától értetődően.
54. oldal
– A normális emberek is nagyon idegesítővé válhatnak, ha idegesítő helyzetbe kerülnek.
38. oldal, 4. fejezet
Celeste: Bugyirózsaszín a hajam. Ha falfesték lenne, „halvány fehérneműpinknek” hívnák, és senki sem ezt választaná dekoráláshoz.
Justin: Én imádom a halvány fehérneműpinket. Ritka és igenis megbecsült árnyalat. Talán én is olyan színűre festem a hajamat, csak hogy passzoljunk egymáshoz.
105. oldal
– Édes istenem, ez meg mi volt? Te most tényleg pukedliztél valakinek? – Matt megpróbált visszanézni, hogy lássa, vajon ki lehet mögöttük, Celeste azonban az arcára nyomta a tenyerét, hogy ne fordíthassa hátra a fejét.
– Ez a te hibád! Miért kellett viktoriánusnak nevezned? Nézd meg, mit műveltem! Ez egyszerűen kriminális és… és… abszurd volt! – Dühösen viharzott tovább. – Szerencsésnek érezheted magad, hogy még mindig hajlandó vagyok hazafuvarozni téged.
– Na és lovaskocsival megyünk, vagy…
– Ezt csöppet sem nevezném viccesnek!
63. oldal, Amelyben felbukkan egy fiú
– Van rá esély… tudod, nem lehetséges, hogy talán, esetleg… belezúgtál a srácba?
– Tessék? Nincs nekem időm belezúgni senkibe.
99. oldal
– Tessék, edd meg ezt a muffint, amit a suliba vittem magammal a minap. Reggelizned kéne valamit.
– Nem szeretnék muffint enni.
– De igen, szeretnél. – Matt a kormányon dobolt az ujjaival.
– Nem, nem szeretnék muffint enni.
Matt vadul megrázta a zacskót.
– Edd meg végre a muffint, jó? – szólt rá a húgára. – Muszáj reggelizned!
Celeste elvette tőle a nejlonzacskót.
– Te jó ég! Ha egy muffin megevésével enyhíthetném az őrjöngésedet, akkor örömmel a kedvedre teszek, és elfogyasztom a süteményt. – Egy pillanatig hallgatott. – Bár jobban örülnék, ha nem ültél volna rá, és nem lenne szinte palacsintává lapulva.
– CSAK EDD MEG A NYAMVADT MUFFINT! – Matt átsüvített egy kereszteződésen.
— Ha jól sejtem, a nyamvadt helyett szívesebben mondanád, hogy kib…
— Mi lenne, ha szépen elhallgatnánk?
— Jó! Remek ötlet. Én pedig szépen megeszem az állott, kilapult
muffinkorongomat.
