Celegorm személy
CELEGORM (Celegorm) Nolda tünde, Féanor harmadik fia. Fivéreivel együtt letette Féanor Esküjét, és elszenvedte a Noldák Végzetét. Ami kor visszatért Középföldére, komoly szerepet játszott a Dagor-nuinGiliath diadalában. Később testvérével, Curufinnel együtt, Aglont és Himladot őrizte. Amikor csapataik vesztésre álltak a Dagor Bragollach során, Nargothrondba menekült.
A két testvér szembeszegült Finroddal, aki segíteni akart Berennek a szilmarilokkal kapcsolatos küldetésben. A két testvér később találkozott Lúthiennel. Celegorm beleszeretett, és arra kényszerítette, men en el vele Nargothrondba. Ekkor üzenetet küldött Thingolnak, hogy feleségül akarja venni a nőt. Amikor mesterkedésük kiderült, a két fivért elűzték Nargothrondból. Elindultak, hogy megkeressék Maedhrost.
Útközben megpróbálták megölni Berent, de kudarcot vallottak.
Celegorm a Nirnaeth Arnoediadban, a keleti erőkkel vívott csatában megsebesült. Később Ossiriandban élt. Dior ölte meg Menegrothnál.
Fivéreihez hasonlóan túlságosan sok volt benne a büszkeség. Valinorban sok mindent megtanult az állatokról. Oromé tanította vadászni, tőle kapta Huant . (Sz.)
(Tolkien enciklopédia)
Idézetek
Fëanornak hét fia volt: a szálas Maedhros, a dalos Maglor, akinek a hangja messzire szállt földek és tengerek fölött, Celegorm, a szőke, és Caranthir, a fekete; Curufin, az ügyes kezű, aki a legtöbbet örökölte apja tehetségéből; s a két legifjabb, Amrod és Amras, az ikrek, testben-lélekben egymáshoz hasonlók. Ezek később nagy vadászok lettek Középföldén; s vadász volt Celegorm is, aki Valinorban Oromë barátja volt, s gyakran követte a vala kürtjét.
V. Eldamar és az Eldalië népének hercegei
„Menjetek – deli Celegorm
süvöltötte. – Messze nagyon!
Jobb pusztában vesznetek éhen,
mint ízlelni, mit tesz dühében
Feanor-sarj! S a bosszum űz!
Se szilmaril, se kincs, se szűz
soká a tiéd nem marad!
Átkunk sújt fellegég alatt!
Átkunk sújt, míg bírjuk magunkat! […]”
181. oldal
Igaz szavak. Mikor a népnek
pendítette Beren ügyét meg,
s Barahirnak tett esküjét –
pajzzsal, dárdával ki segélt,
s Morgothtól megmentette őket
rég északon –, s szította többek
harci kedvét, szólni akart
Celegorm feltartva a kart,
csillogó hajjal, karddal állt ott,
s a szeme is lángot okádott,
ám arca mily fagyos, merev,
mindennél döbbenetesebb,
meghökkenten lesték szavát,
süket csönd a teremre szállt.
120. oldal
Akkor Celegorm fölállt a tömegben, s kardot rántva így kiáltott:
– Legyen bár ellenség vagy barát, Morgoth démona vagy tünde vagy ember vagy bármi élő Arda birodalmában, sem törvény, sem szeretet, sem a pokol hatalma, sem a valák ereje, sem bármi más erő vagy varázslat meg nem fogja védeni Fëanor fiainak üldöző haragjától, ha föllel és megtart magának egyetlen szilmarilt is. Mert a szilmarilokra egyedül mi formálunk jogot, amíg világ a világ.
214. oldal, XIX. Beren és Lúthien (Magvető, 2019)
Then Celegorm arose amid the throng, and drawing his sword he cried: 'Be he friend or foe, whether demon of Morgoth, of Elf, or child of Men, or any other living thing in Arda, neither law, nor love, nor league of hell, nor might of the Valar, nor any power of wizardry, shall defend him from the pursuing hate of Fëanor's sons, if he take or find a Silmaril and keep it. For the Silmarils we alone claim, until the world ends.'
S akkor Fëanor rettenetes esküt tett. Hét fia is odalépett mellé, és együtt tették meg az esküvést, és vérvörösen izzott kivont kardjuk pengéje a fáklyák fényében. Olyan esküt tettek, amilyent senki meg nem szeghet, ám senkinek meg nem kellett volna tennie, Ilúvatar nevére esküdtek, s az Örökköntartó Sötétséget szólították arra, aki meg nem tartja. Manwét hívták tanúul, és Vardát meg a Taniquetil szent hegyét, hogy bosszúval és gyűlölettel fognak üldözni a világ végezetéig bárki valát, démont, tündét vagy még meg sem született embert, bármilyen lényt, lett légyen az nagy vagy kicsiny, jó vagy rossz, szülessen a világra bármikor az idők végezetéig, ha az el mer tőlük venni, magánál mer tartani vagy őrizni egy szilmarilt.
Így beszélt Maedhros és Maglor és Celegorm, Curufin és Caranthir, Amrod és Amras, a noldák hercegei; és sokan meghunyászkodtak, hallván iszonyú szavaikat. Mert az így fogadott eskü, akár jó, akár gonosz, meg nem szeghető, s a világ végezetéig üldöz eskütartót és esküszegőt egyaránt.
109-110. oldal, IX. A noldák futása (Magvető, 2019)
Orodreth szólt: „E hon felett
én vagyok úr már. S nem lehet,
hogy rokon öljön itt rokont,
de a fivérek sem valók
közénk, hiszen a Finrod-ágra
rontást hoztak.” Elé citálva
dölyfös, hetyke, szégyentelen
Celegorm. S ölne az a szem,
ég. Curufin szája pedig
gúnymosolyra keskenyedik.
„El veletek – mire a nap
tengerbe száll. Pusztuljanak
Feanorok örökre innen,
Nargothrondhoz ne közelítsen
sarjuk sem, szeretet-szövetség
közöttünk többé ne köttessék!”
„Eszünkbe véssük!”, odavágták,
sarkon fordultak, kezdve vágtát,
[…]
174. oldal