Cedric Diggory személy

Ron értetlenül nézett a távozó Ernie után.
– Miféle Cedric?
– Diggory – világosította fel Harry. – Biztos ő is benevez a tusára.
– Még csak az kéne, hogy az a bájgúnár legyen a Roxfort bajnoka! – szólt fintorogva Ron, miután a tömegen átfurakodva végre elérték a lépcsőt.
– Diggory egyáltalán nem bájgúnár – méltatlankodott Hermione. – Csak azért utálod, mert a csapata legyőzte a Griffendélt. Úgy tudom, nagyon jó tanuló – egyébként pedig prefektus.
Hangsúlya elárulta, hogy ezt perdöntő érvnek tartja. Ron azonban készen állt a válasszal.
– Azért vagy úgy oda érte, mert jóképű – jelentette ki fitymálóan.
– Nem szokásom a külsejük alapján megítélni az embereket! – csattant fel sértődötten Hermione.
Ron erre csak köhögött egyet, de az furcsamód úgy hangzott, mintha azt mondta volna: „Lockhart”.

– Emlékezzetek Cedricre! Emlékezzetek rá, ha úgy hozza a sors, hogy választanotok kell a helyes út és a könnyű út között.

– Diggory életre kelt? – ráncolta a homlokát Sirius.
– Nincs varázs, ami életre kelti a holtakat – felelte komoran Dumbledore.

– Cedric tükre volt azoknak az erényeknek, amelyek Hugrabug házát fémjelzik – folytatta beszédét Dumbledore. – Őszinte és hű volt a barátságban, kitartó a munkában, becsületes a játékban. Halála valamennyiőtöket érintett, azokat is, akik nem ismerték őt személyesen. Ezért úgy vélem, jogotok van megtudni, hogyan történt a tragédia.
Harry felemelte a fejét, és Dumbledorra meredt.
– Cedric Diggoryt Voldemort nagyúr gyilkolta meg.
Borzadó suttogás kelt lábra a nagyteremben. A diákok döbbenten, hitetlenkedve bámultak az igazgatóra. Dumbledore mozdulatlanul állt, és várta, hogy elüljön a zaj.
– A Mágiaügyi Minisztérium szerint – folytatta végül – ezt titokban kellene tartanom előttetek. Sokak szülei is felháborodnak majd – vagy azért, mert nem hiszik el, hogy Voldemort visszatért, vagy mert úgy vélik, túl fiatalok vagytok ahhoz, hogy szembenézzetek a tényekkel. Nekem azonban meggyőződésem, hogy az igazság célravezetőbb a mellébeszélésnél, s hogy durva kegyeletsértés lenne úgy tenni, minhta Cedric baleset folytán vagy önhibájából vesztette volna életét.

AMOS: My son, Cedric, you do remember Cedric, don't you?
HARRY (remembering Cedric hurts him): Yes, I remember your son. His loss –
AMOS: Voldemort wanted you! Not my son! You told me yourself, the words he said were, „Kill the spare.” The spare. My son, my beautiful son, was a spare.