Cecily Herondale személy

– Miss Cecily! – kiáltott fel, aztán megpillantotta Willt. A szája elé kapta a kezét, megfordult, és visszarohant a házba.
– Édes istenem! – sóhajtotta Tessa.
– Ilyen hatással vagyok a nőkre – közölte Will. – Valószínűleg figyelmeztetnem kellett volna téged erre, mielőtt igent mondtál nekem.
– Még meggondolhatom magam – szólt negédesen Tessa.
– Ne merészeld… – kezdte a fiú félmosolyra görbítve a száját (…).

– Nem vagyok ostoba, Will.
– Nem, hogy a fene enné meg – mormogta a fiú. – Jem… Jem a jobbik felem. Nem is várom el, hogy megértsd. Tartozom neki ezzel.
– Akkor mi vagyok én? – kérdezte Cecily.
Will kifújta a levegőt. Túlságosan kimerült volt ahhoz, hogy kordában tartsa az indulatait. – A gyengeségem.
– Tessa pedig a szíved – bólintott a lány, nem dühösen, inkább elgondolkodva.

– Cecy! – Bár szinte lehetetlennek tűnt, Gabriel még közelebb húzódott, aztán a követező pillanatban már csókolta a lányt. (…)
Amikor végül elváltak egymástól, a fiú határozottan szédült. – Cecy? – szólt megint rekedten.
– Öt – mondta a lány. Az ajka és az arca piros volt, de a tekintete határozott és éber.
– Öt? – visszhangozta értetlenül Gabriel.
– Öt pontra értékelem a teljesítményed – felelte mosolyogva Cecily. – A technikádon talán van még mit csiszolni, de a veled született tehetség nyilvánvaló. Elsősorban gyakorlásra van szükséged.
– És hajlandó vagy tanítani?
– Nagyon megsértődnék, ha más tanárt választanál – közölte a lány, és visszacsókolta Gabrielt.

– Az sem érdekel, hová megyek? – kérdezte a fiú. – Mi van, ha egyenesen a Pokolba?
– Mindig is látni akartam a Poklot – közölte higgadtan Cecily. – Mint mindenki, nem?

– Öt – hallatszott egy elnyújtott hang a folyosóról.
Cecily riadtan fordult meg. Egy alak jelent meg az ajtóban, aztán közelebb lépett, és Gabriel Lightwood alakját vette föl. Élénkzöld szemével végigmérte a lányt. Olyan magas volt, mint Will, talán egy kicsit magasabb is, a tulajdon bátyjánál pedig jóval hórihorgasabbra nőtt. – Nem értem, mire gondol, Mr. Lightwood.
– A dobása – felelte a fiú elegánsan utánozva a mozdulatot. – öt pontra értékelem. A technikáján talán van még mit csiszolni, de a veleszületett tehetség nyilvánvaló. Elsősorban gyakorlásra van szüksége.
– Will tanított – felelte a lány, miközben a fiú tovább közeledett felé.
A fiú szája halvány mosolyra görbült. – Ahogy mondtam.
– Ön biztosan jobban csinálta volna.

(…)

– Öt – mondta a lány. Az ajka és az arca piros volt, de a tekintete határozott és éber.
– Öt? – visszhangozta értetlenül Gabriel.
– Öt pontra értékelem a teljesítményed – felelte mosolyogva Cecily. – A technikádon talán van még mit csiszolni, de a veled született tehetség nyilvánvaló. elsősorban gyakorlásra van szükséged.
– És hajlandó vagy tanítani?
– Nagyon megsértődnék, ha mást tanárt választanál – közölte a lány, és visszacsókolta Gabrielt.