Catherine Crawfield személy
Idézetek
Összeszűkített szemmel néztem rá, majd akaratlanul is eltakartam az ágyékomat, mert láttam, ahogy Winston szeme odatéved.
– Nehogy bemerészkedj a bugyimba – […]– és ez mindenkire érvényes…
– Ez volt az az alak? – Bones elindult a lépcsőn lefelé, Winston pedig egyre hátrébb
araszolt – Gyere vissza te kis aljas…
– Bones ne! […].
Megtorpant, de még utoljára ránézett, szemei szikrát szórtak és visszaszólt:
– Te. Én. És egy ördögűző…
Az óra tizenegyet ütött, és Cat, a vámpírvadász portyára indult, csak éppen páncél helyett push-up melltartót, bodorított frizurát és miniruhát viselt. Hát, igen, mocskos meló, de megcsinálom. Gyertek, vérszívók! Nyitva a büfé!
19. fejezet eleje
Ian hátradőlt a széken, lába bokánál keresztezve. Türkizkék szeme dévajul csillant anyámra.
– Kár, hogy nem találkoztunk tegnap este, amikor érkeztem. Jó újra látni kegyedet – búgta.
– Hagyd békén az anyámat! – meredtem dühösen Ianre.
[…]
Ian végigmérte anyámat, kellőképpen elidőzve egyes testrészein, aztán elvigyorodott.
– Igazi öröm számomra, hogy megint találkoztunk, Justina.
[…]
Anyám még mindig nem volt meggyőződve arról, hogy az agyarak nem az ördög jelei – legalábbis ahogy Ianre nézett.
– Nem tudna valahol máshol lenni? – kérdezte Iantól elhaló hangon.
Ian vigyora csak még szélesebb lett.
– Nagyon is. Csak húzza fel a szoknyáját, és megmutatom.
136-137. oldal, 17. fejezet (Könyvmolyképző, 2017)
– Nem kellene kicsit megpörkölnöd? – kérdeztem Vladtól a bennem dúló harag ellenére is nyugodt hangon. – Hátha akkor jobban megeredne a nyelve.
Vlad kifürkészhetetlen pillantást vetett rám, és alig észrevehető mosolyra görbült a szája. – Ha elég sokáig élsz, Kaszás, eljön a nap, amikor még én is félni kezdek tőled.
– Egy lánynak is lehetnek céljai – feleltem.
225. oldal
– Amíg velem vagy, tudom ezt kezelni – mondtam és megsimogattam az arcát – veled bármit tudok kezelni.
– Én mindig veled leszek Cicuska. Örökké. – mondta reszelős hangon Bones és száját rászorította az enyémre.
Végül mégis sikerült megmosolyogtatnia azzal, hogy hatszáz éves Mester vámpír létére csintalan kölyökként megpróbált túljárni a bébiszittere eszén.
254. oldal
– Elszállnak felettem az évek… – dúdolta Vlad célzatosan.
– Azok ott szállnak már feletted az ezernégyszázas évek óta, további pár perc igazán nem fog számítani – dünnyögtem, […]
258. oldal