Catherine Ashby személy

Ashley Carrigan: Suttogó-völgy

Idézetek

Könyvmolyképző KU>!

Catherine megfeszítette a kezét, és tenyerét a férfi mellkasára préselte, hogy eltolja magától, de a próbálkozása sikertelen maradt. A tenyere alatt érezte Gray erősen doboló szívét.
– Mit művel? – hebegte.
– Fizessük ki a nézőközönséget! – mondta a férfi halkan, és már szinte a szájára hajolt.
– Maga megőrült! – tiltakozott Catherine.
A teste átforrósodott Gray karjában.
– Csak egy rövid csók… – súgta a férfi ravasz kis mosollyal a szája szegletében. A szeme játékosan csillogott, tűz lobogott benne.
– Ne! – lehelte Catherine.
Gray tekintete a szemét fürkészte, majd az ajkára siklott.
– Ne? – kérdezte halkan.
Catherine úgy érezte, cserbenhagyja az önuralma, a tagjai olvadoznak. Ő is a férfi száját nézte, hisz már olyan közel volt hozzá.
– Eresszen el! – nyögte.
– Ha így kívánja – súgta Gray, és lassan felegyenesedett, majd elengedte őt.

Kapcsolódó szócikkek: Bradford Francis Gray · Catherine Ashby
Könyvmolyképző KU>!

– Ha van a szívedben hely nekem, akkor kérlek, maradj itt velem! Engedd éreznem, hogy számítok neked, hogy fontos vagyok! Harcolj értem, és ebrudald ki innen az ellenfeledet! – A szája sarkában megjelent az apró, játékos mosoly.
Catherine-t elöntötte a forróság, zsibbadtan meredt a férje szemébe.
– De hogyan? – suttogta.
– Ezt neked kell tudnod. Én bízom benned.
– Neked csak egy szavadba kerülne…
– Ez igaz – bólintott Francis –, de érezni szeretném, hogy értem teszed, mert te is akarod, ahogy én akarlak téged.
Catherine nem moccant, csak kiélvezte a pillanat varázsát. A férfi még közelebb hajolt, hogy az ajkuk végre összeérhessen.

Kapcsolódó szócikkek: Bradford Francis Gray · Catherine Ashby
Könyvmolyképző KU>!

Megint nagyot csattant az ég, és tisztán láthatták, ahogy a villám kékes-ezüstös fényostora a közeli lankába csap. Catherine összerezzent.
– Hát már sosem lesz vége? – súgta.
Gray is a kezét, karját dörzsölgette, átnedvesedett ruhái alatt jéghideg volt a bőre, és minden ízében remegett.
– Volna egy ajánlatom. Ha megbízik bennem, a becsületemben, és elhiszi, hogy tisztességes vagyok, felajánlom, hogy ebben a cudar helyzetben segítsünk egymáson – mondta.
– Mégis hogyan? – pillantott rá a nő sápadtan.
– Ha egymást melegítenénk, talán elviselhetőbb lenne ez a rémes hideg. Ehhez azonban össze kell bújnunk, méghozzá elég szorosan, hogy a testünk melengesse a másikét.
– Nagyon ügyes próbálkozás! – húzta el a száját a grófné gúnnyal telve.

Kapcsolódó szócikkek: Bradford Francis Gray · Catherine Ashby
Könyvmolyképző KU>!

– Jól van, Lady Ashby? – kérdezte a férfi fojtott hangon.
– Jóságos ég! Hogy történhetett ez meg? Micsoda ostoba helyzet! – sziszegte Catherine maga elé lángoló arccal.
– Ne vegye ilyen tragikusan!
– Még hogy ne?! Mrs. Williamset ismerve, estére mindenki értesülni fog arról, amit látni vélt.
– Lebecsüli őt. Szerintem már egy órán belül.
Catherine kihúzta a kezét a férfi karjából, és kétségbeesetten sóhajtott.
– Még mindig néznek minket, és biztosan máris gyártják az elméleteiket – morogta.
Gray hirtelen hátulról átfogta a derekát, és közel húzta magához. Egészen fölé hajolt, és az arcába suttogott:
– Akkor ne fosszuk meg őket egy kis mulatságtól!

Könyvmolyképző KU>!

– Ön gyűlöl engem? – kérdezte Gray, és közelebb lépett.
– Nem, ezt így nem állítom, csak nem kedvelem
A férfi elmosolyodott, a válla finoman rázkódott.
– Most kinevet engem? – húzta össze a szemét Catherine.
– Dehogy! Csak értékelem az őszinteségét. Eljátszhatná, mennyire élvezi a társaságomat, hogy rajong a páratlan humoromért, az elmés megjegyzéseimért.
Most Cathy nevetett fel.
– Erre várhat, uram! Figyelmeztetem, sosem fogok a háreméhez tartozni.
– Pedig nem bánnám… – húzta félmosolyra a száját Gray.

Kapcsolódó szócikkek: Bradford Francis Gray · Catherine Ashby
Könyvmolyképző KU>!

– Ha megfordulna felém, és a hátamat dörzsölné a kezeivel, nem fagynék át teljesen. Természetesen, ha ez már túl sok, megértem.
„Már így is túl sok” – gondolta Catherine lángoló arccal, lassan mégis megfordult, így már teljesen szemben álltak egymással, és valóban ölelkeztek. Kezével erősen dörzsölte a férfi hátát és karját, hogy felmelegítse. Mellkasuk, hasuk összeért, bőrük a nedves gúnyák alatt kezdett felhevülni, életre kelni.
Mindketten tudták, hogy ez már olyan intim közelség, amit normális esetben sosem engednének meg maguknak, az ő helyzetükben.

Kapcsolódó szócikkek: Bradford Francis Gray · Catherine Ashby
Könyvmolyképző KU>!

A tekintetük összeakadt, és a férfit megbabonázta a hosszú, fekete pillák alól ránevető zöld szempár. Pillantásuk a másik ajkára siklott, és néhány kósza pillanatig kicsúsztak a jelenből, aligha tudták, mit tesznek, csak bűvölték a másikat. Aztán Catherine elfordította az arcát, és homlokát a férfi vállára hajtotta, így menekülve el Gray perzselő pillantása elől. Annyira vert a szíve, azt hitte, menten megfullad. Ugyanakkor a mellkasán érezte Gray szívének erőteljes dobbanásait. Az egész olyan édesen kínzó volt, olyan megfoghatatlan és képtelen, hogy egyikük sem mert megszólalni, csak álltak ölelkezve, míg körös-körül tombolt az ég dühe.

Kapcsolódó szócikkek: Bradford Francis Gray · Catherine Ashby
Könyvmolyképző KU>!

A férfi, akit szerettem, akivel egy életre kötöttem össze a sorsomat, elment, és magával vitte a szívemet. Ha tudná, mennyi gyötrelmes gondolat szállt meg akkoriban. Úgy éreztem, a férjem elárult, hibáztattam, amiért felült arra az átkozott lóra, amiért olyan felelőtlen volt. Még azon az estén, pisztollyal a kezemben kirohantam az istállóba, hogy végezzek a paripával. Golyót akartam ereszteni annak a csodás állatnak a koponyájába, bosszút akartam állni, vért ontani, de végül nem tudtam megtenni. Nem a ló tehetett arról, ami történt, és nem is George. Baleset volt, egy szerencsétlenség, amit nem lehetett kivédeni. Nem láthatjuk előre a jövőt, nem tudhatjuk, mi jön holnap. Talán éppen azt veszítjük el, aki a legfontosabb nekünk, anélkül, hogy ezt elmondhatnánk neki, vagy kimutathatnánk az érzéseinket. Ne essen abba a hibába, mint én! Ne temetkezzen el élve, Elinor!

Kapcsolódó szócikkek: Catherine Ashby
Könyvmolyképző KU>!

– Ah, szóval, Mr. Gray a téma? Különleges színfoltja a mi kis társaságunknak. Olyan nemes ember, aki nem törődik a kötöttségekkel, merészen éli az életét, és ez teszi őt igazán vonzóvá és kedvelhetővé. Titkon minden nő rajong érte. Már megbocsásson, Lady Ashby, de ez az igazság!
Catherine finoman elmosolyodott Miss Seymour szabadszájúságán, de nem botránkozott meg. Észrevette viszont, hogy Elinor megütközve elfordítja a tekintetét, ami azt sugallta, ő nem sorolja magát az említett hölgyek csoportjába, ami a Mr. Gray iránti rajongást illeti.
– Vajon mi olyan vonzó ebben az úrban? – Kérdezhetett bármit, hiszen ő nem tartozott a potenciális férjvadászok közé.
– Hogy mi? Hát, nézzen csak rá! Nincs az a nő, aki ne találná kellemesnek a külsejét.

29. oldal

Könyvmolyképző KU>!

Kinyújtotta a kezét.
– Állj! Ne jöjjön közelebb! – nyögte.
– Ne mondja, hogy váratlanul érte, tudnia kellett, hogyan érzek! Soha sem titkoltam, mennyire vonzódom magához – mondta a férfi, és tett felé egy lépést.
– Valóban mindig nagyon kedvesen viselkedett velem. Nem szeretném megbántani, de nem jelent többet nekem, mintha csak a barátom volna, épp ezért nem fogadhatom el az udvarlását. Bocsásson meg, ha félreérthetően viselkedtem önnel! Csakis az én hibám.
– Szerelmes vagyok magába, és biztosíthatom, a szándékaim komolyak és becsületesek. Bízom benne, hogy az érzelmeim viszonzásra találnak önnél.

112. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Catherine Ashby · Christopher Williams