Cate Conroy személy
Idézetek
– Hé! – kiabálta egy öltönyös pasi a járdáról. – Nem léphetnek a fűre! Mit csinálnak ott?
– Engedélyt kaptunk – válaszolta Cate.
– Kitől? – kérdezte.
– Istentől – válaszoltam.
– Micsoda? – nem úgy tűnt, mintha derülne a válaszomon.
– Haldoklom.
– Ó! – Lenézett a kerekes székre, aztán fel az arcunkra. – Oké.
183. oldal
Ki kellett választanunk egy verset egy kötetből, amit a tanártól kaptunk, aztán le kellett fordítanunk franciára.
– Szerintem ezt válasszuk – vetette fel Daniel, és egy négysoros verset tolt elénk.
– Túl könnyű. Jó jegyet akarok – kapta ki a könyvet Marybeth a kezéből.
– Azt mondta, nem számít a méret – vetette ellen Daniel.
A pillanat olyan mulatságos volt, hogy nem álltam meg nevetés nélkül. Tudtam, hogy elvörösödöm, és minden erőmmel azon voltam, hogy csukva legyen a szám, és elfordítottam a tekintetemet, mintha máson járna az eszem. Cate ekkor odahajolt hozzám, és a fülembe súgott valamit.
– Daniel kedvéért reménykedjünk, hogy a méret tényleg nem számít.
59. oldal
– Kiskorodban – kezdte anyám még mindig patakzó könnyeivel küszködve – volt egy naptárad. Emlékszel? Arra a nagyra?
– Igen. Amihez volt egy zöld kiemelő.
– Pontosan. Szóval volt egy nagy naptár a falán, ami akkora lehetett, mint egy moziplakát, és zöld kiemelővel a hónap minden napjára beírt egy ünnepnapot a zöld tollal. Minden egyes napra. Tudtam, hogy amikor közeledik az elseje, Travis le fogja tépni a lapot, és dolgozni kezd a következőn.
– És milyen ünnepek voltak? – kérdezte Kyle.
– Ó, hát Mókus Nap vagy Apa Nyakkendője Nap – mondtam.
– És a Beszélj, Míg Levegőt Veszel Nap? Az volt a kedvencem – szúrta közbe apa.
– És mindet megünnepelted? – kérdezte Cate.
– Megünnepelte bizony. Minden módon igyekezett minket is bevonni, de nem járt mindig sikerrel. Hogy ünnepli meg az ember például a Porcelán Csecsebecsék Pattogó Hangot Adnak Ki, Amikor Arrébb Toljuk Őket a Polcon Napot?
– Az csúcs volt – álmodoztam. – Talán az volt a kedvencem.
– Tényleg ilyen hangot hallatnak? – kérdezte Cate.
– A nagymamám házában igen – feleltem.
– Szóval gyakorlatilag minden szerepelt, amit szerettél? – összegezte Kyle.
– Azt hiszem. Fura gyerek voltam.
– A legszuperebb fura gyerek – egészítette ki anya.
179. oldal
A kocsijához kísértem, és mielőtt kinyitotta volna az ajtót, hogy beüljön, odahajoltam és megpusziltam. Jeremy Pratt teste kétségkívül olyasmit csinált, amit Travis Coatesé azon a szent helyen sokszor megtett, Cate mégis feltartotta a karját, és felkiáltott: – Hé, tyűha…Hogyan? – Kifejezetten váratlanul érhette a dolog, de azért elnevette magát.
– Bocs – szabadkoztam. -Tényleg restellem.
– Ne. Én sajnálom. Hűha! Hát működik, mi? – kérdezte, és lenézet a…tudják…izé…a space invaderemre.
186. oldal