!

Cassie Sullivan személy

Rick Yancey: Az ötödik hullám
Rick Yancey: The Last Star
Rick Yancey: Végtelen tenger
Rick Yancey: Az utolsó csillag
Rácz-Stefán Tibor: Mikrofonpróba
!

Cassie szerepében Chloe Moretz


Idézetek

>!
Fodorci

Emlékszel még a kisbabákra? – kérdeztem tőle, amikor róla ábrándoztam. És Ben erre mindig azt mondta: Ó, igen. Hát persze, hogy emlékszem. A kisbabák!

463. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ben Parish (Zombi) · Cassie Sullivan
>!
Fodorci

– Meglátod, minden rendbe jön – hiszen pont ezt akartam hallani tőle, és pont ezt akarta mondani nekem ő is. Ezt szokta tenni az ember, ha leereszkedik a függöny: elmondja azt a mondatot, amelyre a közönség vár.

54. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Cassie Sullivan · Oliver Sullivan
>!
mandarina

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Az egész tábort felrobbantották, valamiféle zöld bombával…
– Várj egy picit – emeli fel egyik nagy kezét. – Egy zöld bomba?
– Nem most találom ki.
– De hát mégis, miért zöld?
– Mert a zöld a pénz, a fű, a falevelek és a földönkívüli bombák színe. Hát honnan a pokolból tudhatnám, miért volt zöld?

168. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Cassie Sullivan · Evan Walker
>!
Godzsi

Ujjait – hüvelykjét befelé tartva – háromszor egymás után a combjához érinti. Négyen vannak? Vajon ezt akarja közölni? Vagy valami vadászkódot használ, mondjuk, hogy állj négykézlábra?

349. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Cassie Sullivan · Evan Walker
>!
mrsp

Még amikor mindenféle ember vett körül, és hívhatott volna bárki bárhogy, akkor sem szólított soha senki Cassiopeiának. Leszámítva apámat, de ő is csak és kizárólag olyankor, ha húzni akart, és mindig valami rémes olasz akcentussal ejtette ki: Kássz-Íó-PÍÍ-á. Meg tudott őrjíteni vele. Nem találtam se viccesnek, se aranyosnak, és az lett a vége, hogy meggyűlöltem a nevem. Én Cassie vagyok!, kiabáltam apámra olyankor. Csak simán Cassie! Most bármit megadnék azért, ha csak még egyszer hallhatnám, hogy így nevez.

19. oldal, 2. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Cassie Sullivan · Oliver Sullivan
>!
mrsp

Az egyetlen dolog, ami miatt nem tartottam tökéletesnek, a termete volt: egy fejjel magasabb voltam nála. Hm, most már akkor két hibája is van: az, hogy alacsony, meg az a tény, hogy halott.

33. oldal, 5. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Ben Parish (Zombi) · Cassie Sullivan
Hirdetés
>!
mrsp

Könyvek? A könyvek nehezek, és sok helyet foglalnak amúgy is a pukkadásig teletömött hátizsákomban. De hát van bennem ez a vonzalom a könyvek iránt. Ugyanúgy, ahogy az apámban volt. A házunkat padlótól a mennyezetig roskadásig telepakoltuk könyvekkel, minden olyan könyv megvolt nekünk, amire csak rálelt apám azt követően, hogy a harmadik hullámban hazavágtak három és fél milliárd embert. Amíg mi, akik megmaradtunk, iható vízért és élelemért jártunk portyázni, és fegyverkészleteket halmoztunk fel, készülve a végső csatára, amiről biztosan tudtuk, hogy bekövetkezik, apu kint járkált a gyűjtőúton, és a kisöcsem húzható kiskocsiján hordta haza a könyveket.

32. oldal, 5. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Cassie Sullivan · könyv · Oliver Sullivan
>!
mrsp

Mitchell csak néhány nappal az Érkezés előtt költözött a városba. Világirodalmon mögöttem ült, és én elkövettem azt a hibát, hogy kölcsönadtam neki a szövegkiemelő filcem. A következő, amire emlékszem, az volt, hogy randira hív, hiszen ha egy lány kölcsönad neked egy szövegkiemelőt, csakis azért teszi, mert marhára bejössz neki, ugye.

37. oldal, 5. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Cassie Sullivan · Mitchell Phelps
>!
mrsp

– Annyi mindent szerettem volna még csinálni – susogta Lizbeth. – Én még csak soha nem is… – Visszanyelte a könnyeit. – Tudod.
– Az az érzésem, hogy ebben a pillanatban egy csomó „tudod” dolog zajlik. Vélhetőleg épp ezek alatt a lelátók alatt.

49. oldal, 6. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Cassie Sullivan · Lizbeth
>!
mrsp

– Ha már csak húsz perced volna hátra, mivel töltenéd?
– Gőzöm sincs – feleltem. – De az biztos, hogy semmi olyasmivel, aminek hozzád van köze.
– Most tényleg? – De nem várta meg a válaszom, valószínűleg magától is rájött, hogy nem olyasmi, amit szívesen hallana. – Mert mi van, ha én lennék a legutolsó ember a Földön?
– Ha te lennél a legutolsó ember a Földön, én nem lehetnék ott, hogy bármit is csinálhassak veled.
– Na jó. Mi lenne, ha mi volnánk a két utolsó ember a Földön?
– Hát akkor is egyedül maradnál, mert én előbb kinyírnám magam.
– Te nem bírsz engem.
– Tényleg, Crisco? Miből jöttél rá?

80. oldal, 13. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Cassie Sullivan · Crisco