Cassian személy
Idézetek
– Hógolyóznak.
Mor bólintott.
– Három illír harcos – mondtam. – Minden idők legnagyobb illír harcosai. Hógolyóznak.
198. oldal
– Húsz aranyat teszek rá, hogy egy órán belül harc tör ki a találkozón – mondta Cassian, aki továbbra is kerülte Nesta tekintetét.
– Legyen harminc és háromnegyed óra – emelte a tétet Mor karba tett kézzel.
– Ne feledjétek, kérlek, hogy mindenki megesküdött arra, hogy semleges marad, és a megfelelő védővarázslatokkal ezt garantálni is fogjuk – mondta Rhys jóindulatúan.
– Nektek srácok, sem ököl, sem mágia nem kell ahhoz, hogy harcoljatok – kiáltotta Mor.
– Legyen ötven – szólalt meg Azriel is –, és harminc perc. És a Tavasz udvara fogja kezdeni.
Rhys a szemét forgatta.
– Nehogy eláruljátok, hogy fogadtatok rájuk! És semmi trükközés, szándékos provokálás, világos?
Az arcukon megjelenő vigyortól láthatóan megkönnyebbülve sóhajtott.
– Jól van. Száz arany és tizenöt perc.
– […] Ha nem találkozom egy bizonyos illír harcossal – mondta egy pillantást vetve Cassianre –, akkor nem ismerném az erő és kitartás valódi jelentőségét, a becsületet és a hűséget. – Cassian szeme csillogott. Azrielhez így szólt Rhys: – Ha nem találkoztam volna egy Árnyénekessel, akkor nem tudnám, hogy nem az a család számít, ahová születik az ember, hanem azok az emberek, akiket magunk választunk. Nem tudnám, hogy a valódi remény csak a teljes kétségbeesés tükrében létezik. – Azriel hálája jeléül lehajtotta a fejét.
Mor arcán könnyek gördültek le, amikor Rhys felé fordult.
– Ha nem ismerném az unokahúgomat, akkor nem tanultam volna meg, hogy még a legsötétebb helyen is lelhet fényre az ember, és azt, hogy a jóság és kedvesség a hideg brutalitás közepette is megjelenik. – Mor biccentett, és megtörölte az arcát.
[…]
– Ha nem ismerkedem meg egy apró termetű kis szörnyeteggel, aki féltékenyebben őriz néhány ékszert, mint egy tűzokádó sárkány… – Halkan nevettünk. Rhys szeretettel mosolygott Amrenre. – Akkor a mágiám már rég elnyelt volna engem.
Ekkor rám nézett, és megszorította a kezemet.
– Ha pedig nem találom meg a párom… – Elhallgatott, a szeme árulkodón csillogott.
A kötelékünkön keresztül így szólt hozzám: Még ötszáz évig vártam volna rád. Ezer évig. És ha csak ez a pár hónap adatott meg nekünk, már ennyiért is megérte várni.
Gyengéden letörölte az arcomon legördülő könnyeket.
694-695. oldal, 69. fejezet
– Meghívást kaptál a Nyár udvarából? – érdeklődött Mor.
– Hát persze. Holnap megyünk: Feyre, Amren és én.
Csak mi hárman? Úgy tűnt, hogy Cassian ugyanerre gondol. Zörgő szárnyakkal karba tette a kezét, és Rhys felé fordult.
– A Nyár udvara tele van forrófejű ostobákkal és nagyképű disznókkal – figyelmeztetett bennünket. – Rám is szükségetek lenne.
– Abszolút nem lógnál ki a sorból – búgta Amren. – Annyira kár, hogy mégsem jössz.
369. oldal
– Megint nyújtunk és egyensúlyozunk?
– Nem.
Cassian szemébe nézett, és nem talált ott mást, csak tiszta, határozott nyugalmat. És kihívást.
– Bemelegítünk, aztán megmozgatjuk a középső tájékaidat.
Nesta eltátotta a száját. A… középső tájékait?
– A hasizmaidat – pontosított Cassian, és rózsaszín folt jelent meg az arcán. Megköszörülte a torkát. – Mocskosak a gondolataid. – Megpöckölte Nesta arcát. – Túl sok romantikus regényt olvasol!
Cassian végül így szólt:
– A régi szobádat kaptad.
Mintha Nesta bármire is jogot formálhatna itt. Vagy bárhol a világon.
Cassian folytatta:
– Az én szobám egy szinttel felette van.
– Miért is kell ezt nekem tudnom?
Egyszerűen előtörtek a szavak.
Cassian megindult a hegy belsejébe vezető üvegajtó felé.
– Ha esetleg rosszat álmodnál, és szeretnéd, hogy valaki felolvasson neked – felelte gúnyosan, arcán félmosoly táncolt. – Talán az egyik nyálas könyvből, amit úgy szeretsz.