Casimir Delawer személy
Idézetek
– Mi az a totál lúzer?
– Én csak… Azt jelenti, hogy nagyon szerencsétlen és ügyetlen vagyok – magyaráztam természetesnek szánt hangon. – A mi vidékünkön így mondják… – Lélegzet-visszafojtva vártam a nyilvánvaló füllentésemre a reakciót. Casimir egy másodpercig még figyelt engem, aztán bólintott.
– Értem. Totál lúzer… – ismételte meg ízlelgetve az újonnan tanult szavakat. – Nem vagy totál lúzer – mosolygott rám.
48-49. oldal
– Sose vitatkozz egy nővel! Úgyis legyőz!
118. oldal
-Add fel, testvér! Igaza van!- nevetett fel Casimir barátja gyötrődését látva.
-Jó, jó, belátom.
-Mit is?- néztem rá nyomatékosan a választ várva.
-Hogy a férfiak és a nők egyenlők- dünnyögte, de csak a fejemet ráztam.
-Téves következtetés- jelentettem ki. Casimir mellettünk tovább kuncogott. Valószínűleg rájött, milyen választ akarok kicsikarni. -Én meg tudok mindent tanulni és csinálni, amit te, te viszont nem tudsz gyereket szülni, ha megfeszülsz se- emlékeztettem.- A nők többet tudnak, mint a férfiak.
-Így igaz. A nők az erősebbik nem, csak hagyják, hogy az ellenkezőjét gondoljuk. Ebből is látszik, hogy okosabbak, mint mi- ismerte be Casimir azt, amit a barátja képtelen volt.
282. oldal
Tudod, mi régimódi, ha nem is őskori, de középkori férfiak, még hiszünk a szerelem szentségében. Ha egyszer odaadtuk valakinek a szívünket, akkor azt örök joggal tettük…
144. oldal
Csak megjátszotta magát, de az erőszakkal magára aggatott jégmaszkot leolvasztotta a szerelem. (…) Annyi mindent akartam mondani, mégis egyetlen másodperc alatt teljesen kiürült a fejem, és csak a szerelem bódító zsongása maradt. Képtelen voltam megszólalni, csak élveztem a biztonságos-bizsergető ölelést. Az ezernyi félelmem között szerepelt az is, hogy majd ennyi idő eltelte után Casimir más lesz, és ezáltal a közelsége is másként hat rám, se semmi nem változott. Ugyanaz a férfi volt, akit otthagytam a középkorban, és ugyanazokat az érzéseket váltotta ki belőlem, mint akkor.