Caroline Wood személy
Idézetek
Nekem vagy egészen kell egy társ vagy sehogy. Nem bujkálok, nem titkolózok, nem tagadok. Az nem az én világom.
284. oldal
Pedig az evés az élet egyik nagy gyönyörűsége, őrültség kihagyni… És én nem is fogom. Mert a munkán kívül már csak ez okoz örömöt… illetve most per pillanat a munka se.
26. oldal
– Zsír – közölte a lány, én pedig ismét nem tudtam, hogy kerül a beszélgetésünkbe valami, aminek semmi köze az eddigi témához.
– Nem kérek zsírt – húztam meg a vállamat bizonytalanul.
A lány felnevetett.
– Azt jelenti, király, oké, kúl…
– Cool! – fogtam fel végre a „zsír” átvitt értelmét, és magamban megjegyeztem, a mostani magyar fiatalok irgalmatlanul hülye szlenget használnak.
Bementem a szobámba, és lerúgtam a cipőm, majd leültem a kerevetre, és megmasszíroztam a lábfejem.
– Rohadt kínzóeszköz! – morogtam. – Biztos, hogy ezt is a férfiak találták ki.
61. oldal
Minden dohányzó tudja, mennyit árt magának, mégis szívja a füstöt.
200. oldal, 6. fejezet
Tom: Annyira nem lehettél rossz…
Én: Úgy látszik nem ismersz. :D
Tom: De, csak udvarias akartam lenni. :D
– Lesett rám? – hőköltem hátra, mire Duval elvigyorodott.
– Magának is szép napot, Miss Wood! Látom, sokat tanult a falujában.
– Tessék? – meredtem rá, aztán leesett a tantusz. Duval Balatonrakoncát többnyire egy koszos falunak, Ádámot pedig egyszerűen csak parasztnak hívta. Ugyanakkor valóban modortalan voltam. – Elnézést, meglepődtem, hogy szinte kopognom sem kellett.
– És ha lestem volna magára? – fordult el a férfi, és jelzett, hogy lépjek beljebb.
– Riadtan gondolnék arra, hogy időközben pszichopata lett…
9. oldal (e-book)