Caroline Queen személy
Idézetek
Bárki elbújhat. De szembenézni a dolgokkal, átrágni magad rajtuk, ez az, ami erőssé tesz.
Wes felvont szemöldökkel pillantott rám, én meg csak ingattam a fejemet, tudván, hogy jobb nem félbeszakítani a nővéremet, ha egyszer beindult. Főleg a művészettel kapcsolatban, hiszen művészettörténet szakos volt a főiskolán.
– Tudod, az egy dolog, hogy valaki angyalokat csinál – magyarázta nekem, míg Wes csak nézett –, de itt az a sarkalatos, ahogyan a médium kiemeli a koncepciót. Az angyaloknak alapvetően tökéletesnek kell lenniük. Így hát azáltal, hogy rozsdás fémből, eldobott alkatrészekből, és hulladékból készítette a művész, megmutatta, hogy még a legtökéletesebb teremtmények is esendőek.
– Aszta! – mondta Wes, amikor a nővérem a kisebb darabokat kezdte nézegetni, tovább motyogva magában.
– Le vagyok nyűgözve.
– Én is – felelt Wes. – Fogalmam sem volt. Csak nem engedhettem meg magamnak az új fémlemezt amikor nekifogtam.
157. oldal
– Húsleves – mondta Wes.
– Spagetti – feleltem.
Egy kicsit elgondolkozott, s a csendben csak a lépteit hallottam.
– Illatos-omlós csirkefalatok – mondta.
– Krumpli.
– Mindig ezek az i betűs szavak! – mondta és hátrahajtott fejjel bámulta az eget. – Jaj istenem!
– Megmondtam előre, hogy játszottam már ilyet.
[…]
– Instant kakaó – bökte ki végül.
– Az nem ennivaló.
– Dehogynem. – De igen.
– Nem. Az innivaló.
Rám nézett.
– Komolyan le akarsz győzni?
– Nem – felelem és zsebredugtam a kezem. Fújni kezdett felettünk egy szellő, hallottam, ahogy zizegteti a leveleket egy közeli fán. – De az innivaló és nem kaja. Csak ezt mondtam.
– Túlságosan ragaszkodsz a szabályokhoz.
– A nővérem nagy csaló volt. Kénytelen voltam.
– Csalt ebben a játékban?
– Mindenben csalt. – mondtam. […]
176-177. oldal, 9. fejezet (Könyvmolyképző, 2012)
Bárki elbújhat. De szembenézni a dolgokkal, átrágni magad rajtuk, ez az, ami erőssé tesz.
Ha az ember elveszít valakit, nagyon úgy érzi, hogy minden kicsúszik a kezéből. Teljesen.