Carlos Castaneda személy

Szergej Bolmat: Klikk
Carol Natsis – Meryl Potter (szerk.): Misztikus történetek gyűjteménye

Idézetek

Carmilla >!

    1968-ban Carlos Castaneda antropológus publikálta emlékeit arról az öt évről, amelyet az idős yaqui varázsló, Don Juan mellett töltött a mexikói Sonorában. Castaneda elmeséli, miképp változott a „valósághoz” való viszonya a peyote és a datura növényekből nyert, a tudatállapotot befolyásoló drogok hatására. Többek között, mint mondja, megtanult varjúvá változni és repülni. 1974-ben azonban Castanedánál már tudathasadásos tünetek jelentkeztek. Azt állította, hogy egy éjszaka vissza kellett vernie egy varázslónő támadását, aki megpróbálta elrabolni a lelkét. Aztán idegösszeomlást kapott, s abbahagyta az inaskodást.

416. oldal, Rejtélyek: kihívás a tudomány számára (Reader's Digest, 1998)

Kapcsolódó szócikkek: 1968 · 1974 · Carlos Castaneda · Sonora, Mexikó
ppeva P>!

Harin legközelebb kórházi tartózkodása második hónapjában idézte fel látomását, amikor egy nőismerőse meglátogatta, és a körték, mandarinok és szőlőfürtök mellett Carnegie egyik könyvét is elhozta neki. Ez egyszerűen fantasztikus, mondta a nő, szinte kicseréli az embert. Nézz csak rám, mondta, és büszkén kidüllesztette napbarnított hasát. Carnegie nélkül még mindig sört mérnék. Neked is éppen erre van szükséged, mondta, és egy pillantást vetett a gipszbe csomagolt Harinra.
Az olvasás – mint minden, korábban ismeretlen tevékenység – komoly problémát okozott Harin számára. Egy nap alatt képtelen volt negyven sornál többet elolvasni. Amikor letette a könyvet, szédült és fájt a feje, gyakran hányinger gyötörte, azonban a kórházat új emberként hagyta el.
Olvasni kezdett, egy ültő helyében átrágta magát Jack London három regényén, Carlos Castaneda két kötetén és a Mein Kampfon. Tisztában volt vele, hogy későn kapott észbe, és akárcsak korábban, elmaradott és kihalásra ítélt előembernek tartotta magát az ápolt és ügybuzgó neanderiek tömegében, kövér és lomha halnak a partra kúszó karcsú hüllők között. Folytatta az olvasást, és eljutott egészen a modern piacgazdaság alapjait taglaló tankönyvig.
Ráébredt, hogy hatáskörre, befolyási övezetre van szüksége. Azt is megtanulta, hogy az erőszak a legkevésbé kifizetődő gazdasági stratégia. Erről mindjárt a tankönyv első oldalán, a bevezetés egyik első mondatát olvasva értesült, amely ráadásul a rendkívül megalázó „Mint az közismert…” szófordulattal kezdődött.

27-28. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Carlos Castaneda · Dale Carnegie · Jack London