Cardan Greenbriar személy

338. oldal

– Csókolj meg újra! – szólal meg részegen, ostobán. – Csókolj addig, amíg már rosszul vagyok tőle!

– Téged is elbűvöltelek, nem igaz?
A szemét forgatja.
– Ne számíts rá, hogy másoknak is ilyen pocsék az ízlése.

356. oldal, 27. fejezet

– Tényleg akarsz engem – állapítom meg, elég közel ahhoz, hogy érezzem, ahogy meleg lélegzete elakad. – És gyűlölöd az érzést.

339. oldal, 25. fejezet

181. oldal

– Rémisztő volt – vallja be –, végignézni, ahogy zuhansz. Mármint általánosságban véve is rémisztő vagy, de nem szoktam hozzá, hogy téged féltselek. Aztán iszonyúan megharagudtam. Nem tudom, voltam-e valaha ennyire dühös.
– A halandók törékenyek – felelem.
– Te nem – válaszolja, és a szavai egyfajta elégiaként csendülnek. – Te sosem.

173. oldal, 18. fejezet

– Fogalmad sincs, milyen régóta szerettem volna hallani ezeket a szavakat -feleli.- Nem kívánod a halálomat!
– Ha elvicceled, esküszöm…
– Megölsz? – vonja fel mindkét fekete szemöldökét.
Lehet, hogy mégiscsak gyűlölöm.

307. oldal

– Gúnyolj csak, amennyit szeretnél! Bármit képzeltem is akkor, most én könyörgöm, én alázkodom meg egyetlen kedves szavadért. – Szeme feketén ragyog a vágytól. – Ha rólad van szó, nekem egyszer s mindenkorra végem.

219. oldal

– Hát itt vagy! – szólal meg Cardan, amikor helyet foglalok mellette. – Hogy telt idáig az estéd? Az enyém tele volt csupa unalmas beszélgetéssel, ami mind arról szólt, hogy karóba húznak.

394. oldal