Cardan Greenbriar személy

– Leginkább azért gyűlöllek, mert gondolok rád. Méghozzá gyakran. Undorító, és képtelen vagyok megállni.

Jude!

Nincs kedved játszadozni. Rendben. Nekem sincs.
Hadd írjam le egyértelműen: megkegyelmezek. Véget vetek a száműzetésednek. Visszavonom, amit mondtam. Gyere haza!
Gyere haza, és üvöltözz velem! Gyere haza, és veszekedj velem! Gyere haza, és törd össze a szívemet, ha kell.
Csak gyere haza!

– Ez az én szobám! – tiltakozik Cardan sértetten. – Az én feleségem.
– Igen, ezt már hallottuk párszor – feleli Bomba. – De ki fogom szedni a varratait, és gondolom, nem szeretné végignézni.
– Nem is tudom – szúrom közbe. – Talán szeretné hallani, ahogy sikítok.
– Szeretném – helyesel Cardan, de azért feláll. – És egy nap talán fogom is.
Kifelé menet végigsimít a hajamon. Röpke érintés, szinte meg sem történik, aztán már ott sincs.

– Szeretlek – szólalok meg, és már-már érthetetlenül bukik ki a számon a szó.
Cardan döbbentnek tűnik. Vagy talán úgy elhadartam, hogy nem is biztos benne pontosan, mit hallott.
– Nem kell szánalomból ezt mondanod – feleli végül roppantmód kimérten. – Vagy mert átok sújtott. Ebben a szobában kértelek rá, hogy hazudj nekem, de most könyörgöm, ne tedd!