Capitolium helyszín

Publius Cornelius Tacitus: Tacitus összes művei
Gaius Suetonius Tranquillus: Suetonius összes művei
Alessandro Mari: Nagyon is emberi remény
Plutarkhosz: Nagy Sándor és Iulius Caesar
Márai Sándor: Európa elrablása

Idézetek

Sli P>!

Brutus és társai azonban véres cselekedetüktől felhevülten, kivont karddal a kezükben, együtt mentek fel a senatusból a Capitoliumra, de nem úgy, mintha menekülők volnának, hanem örömtől ragyogott az arcuk. Azt kiabálták az utcákon összegyűlt sokaságnak, hogy visszaadták a népnek a szabadságát; közben csatlakozásra szólították fel az előkelőbb férfiakat, akikkel szembetalálkoztak. Többen hozzájuk szegődtek útban a Capitolium felé, mintha ők is részt vettek volna a merényletben, és most részt kérnek a dicsőségből. Közöttük Caius Octavius és Lentulus Spinther; ezek később megbűnhődtek hazug kérkedésükért. Antonius és a fiatal Caesar ugyanis később kivégeztette őket, és annyi elégtételük sem maradt, hogy halálukkal dicsőséget szereztek volna maguknak, mert senki sem hitte el, hogy részük volt a merényletben. Még halálos ítéletük kihirdetői sem azért büntették meg őket, amit tettek, hanem azért, amit szerettek volna elkövetni.

192-193. oldal, Caius Iulius Caesar (Helikon, 2015)

Kapcsolódó szócikkek: Augustus · Capitolium · Marcus Antonius · Marcus Iunius Brutus
Sli P>!

Nyolc hónapon keresztül annyi villámcsapást jelentettek neki, hogy végül felkiáltott: „Sújtsa már le, akit akar!” Bele is vágott a mennykő a Capitoliumba és a Flavius nemzetség templomába, sőt a palatiumi palotába és Domitianus hálószobájába; diadalmi szobra talpazatáról pedig letépte a feliratot a vihar ereje, és az egy közeli síremlékre esett.

313. oldal, Császáréletrajzok - Domitianus (Osiris, 2004)

Kapcsolódó szócikkek: Capitolium · Domitianus · villám
pável>!

Gyalog a Capitoliumra, ahol elbúcsúzom háziszentem, Marcus Aurelius lovas szobrától. Talán ez a művelt világ legarányosabb tere. „Zene, magánjog, s geometria" – erről volt szó. A szerző, kinek szava az elmúlt években, a pincében is gyakran megnyugtatott – jobb, mint a bróm! –, a hasas ló hátáról szomorúan és közönyösen néz a napfényben villózó Rómára. Tudta, hogy nem lehet segíteni. Nevelni lehet, ez minden.

64. oldal

Kapcsolódó szócikkek: bróm · Capitolium · Marcus Aurelius · Róma
Sli P>!

(…) Nero (…) újra a fővárost kereste fel, de a keleti tartományokat, elsősorban Egyiptomot, titkos képzelgései közben újra meg újra elővette. Majd kiáltványban bizonygatta, hogy nem sokáig lesz távol, és az államban minden ugyanúgy rendületlen és szerencsés marad, és elutazása ügyében felment a Capitoliumba. Itt imádkozott az istenekhez, és miután Vesta templomába is bement, hirtelen minden tagjában remegni kezdett, akár az istenség ijesztett rá, akár tetteinek emléke nem hagyta sohasem félelemtől mentesen. Letett kezdeményezéséről, azt mondogatva, hogy valamennyi vágya alábbvaló a hazaszeretetnél. Látja polgártársainak szomorú arcát, hallja titkos panaszaikat, amiért ily nagy útra akart vállalkozni, ő, akinek még a közelbe való kivonulásait sem viselik el, mert megszokták, hogy a véletlen sorscsapások ellen a princeps látásában találjanak enyhülést. Tehát, mint ahogy magánviszonylatokban a legközelebbi zálogok a leghathatósabbak, úgy neki a római nép jelent legtöbbet, s engedelmeskednie kell a tartóztatásnak. Az efféle dolgok a nép óhajtása szerint valók voltak, mert szórakozásokra vágyott, és – ami legfőbb gondja: – Nero távollétében a gabonaellátás szűkösségétől félt. A senatus és az előkelőségek nem tudták, távol- vagy jelenlétében tartsák-e szörnyűbbnek, és ezután – már csak ilyen a nagy félelmek természete – azt hitték rosszabbnak, ami éppen történt.

378. oldal, Évkönyvek - XV. könyv (Szukits, 2001)

Kapcsolódó szócikkek: Capitolium · félelem · Nero · Róma · rómaiak
Sli P>!

A háborúk befejezése után öt diadalmenetet tartott: Scipio legyőzése után [Kr. e. 46] egy hónap alatt négyet, néhány napos szünetekkel, majd Pompeius fiainak leverése után [Kr. e. 45] még egyet. Első és legfényesebb diadalmenetét Gallia fölött tartotta, utána következett az Alexandria, Pontus, Africa, végül pedig a Hispania fölötti, mindegyik más-más díszletekkel és kellékekkel.
A galliai diadalmenet napján, amikor elhajtott a Velabrum mellett, eltört a kocsija tengelye, ő pedig kis híján kizuhant. Fáklyafényben vonult fel a Capitoliumra, a fáklyatartókat jobbról-balról negyven elefánt vitte. A Pontus fölötti diadalmenetben a saroglyákon hordozott zsákmány között egy feliratot is vittek Caesar előtt, amely három szóból állt csupán: „Jöttem, láttam, győztem!” – tehát nem a haditetteket sorolta, mint a többi felirat, hanem a háború gyors befejezésére utalt.

26. oldal, Császáréletrajzok - Az isteni Iulius (Osiris, 2004)

Kapcsolódó szócikkek: Capitolium · Julius Caesar
Nazanszkij >!

Egy kis fogadóban vettek ki szobát, amely dugig volt zarándokokkal, és míg Pippo a Capitoliumra sietett, hogy részt vegyen az első üléseken, hiszen népgyűlési képviselőnek választották, Leda átfésülte a várost. Napokra volt szüksége ahhoz, hogy tájékozódni tudjon a sikátorokban és a házak sűrűjében, melyek nyomorúságosak voltak a főpapok és a külföldiek villáihoz képest. Az elevenség, melyet azokban az utcákban érzett, ahol lombard száműzöttek, forrongó lelkű ifjak, lengyel számkivetettek és bölcselkedő semmitevők jöttek-mentek, a közelgő diadal illúziójával ajándékozta meg és tettvágyat öntött belé.

691. oldal, Harmadik rész – A megfáradt lélek, V. (L'Harmattan, 2016)

Kapcsolódó szócikkek: Capitolium · Giuseppe Mazzini