Camille 'Cami' Logan személy
Idézetek
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
Mihelyt az ajtó elé érek, meghallom bentről a mocorgást. Camille Logan vetkőzik. Az égiekhez fordulok segítségért. Az ajtó résnyire kinyílik, megjelenik mögötte a karja. Homlokráncolva meredek a kezére. Soha életemben nem láttam még olyan apró, vörös csipkés bugyit, mint amilyen a mutatóujján lóg.
– Ez kell – közli velem önelégülten.
Mély levegőt veszek, lehunyom a szememet, nyugalmat erőltetek magamra, és kikapom a kezéből a bugyit. Újabb két percig matat, aztán az ajtó ismét kinyílik, és ezúttal a bugyihoz tartozó melltartó jelenik meg az orrom előtt.
– Ez is.
Hagyom, hogy lóbálja a karját a levegőben, és azon tűnődöm, milyen remekül be lehetne tömni a száját ezzel a melltartóval. Magam is meglepődöm. A gondolat mentes mindenféle szexuális tartalomtól. Minden vágyam, hogy betömjem ezt a szexi fehérneműt a szájába, hogy ne tudjon beszélni. Ekkor kicsit szélesebbre tárja az ajtót, és kikukucskál. Találkozik a tekintetünk, és az előbbi gondolat képpé alakul. Szexuális tartalmú képpé. Camille Loganről, ahogy négykézláb áll, az a melltartó lehúzva a melle alá, én pedig hátulról döngetem.
– Sharp!
Ugrom egyet, és reflexszerűen kikapom a kezéből a melltartót. A franc essen belém, muszáj összeszednem magam.
– Odakinn várok. – Kirobogok, szakad rólam az izzadság, úgy érzem, mindjárt megfulladok. A falnak támaszkodom, és mély lélegzetet veszek, miközben minden erőmmel próbálom elhessegetni az előző képet.
Az ajkamba harapok, és lepillantok a körömlakkos dobozra. Megkeresem a legrikítóbb
rózsaszínt, felemelkedem, és lassan odasétálok hozzá, de igyekszem nem nagyon tántorogni a bortól. Jó pár másodperce ácsorgok már előtte, mire végre úgy dönt, hogy rám néz.
– Akarja, hogy kifessem a lábkörmeit?
A szeme határozottan elkerekedik, és eleget ittam ahhoz, hogy úgy gondoljam, illik vigyorogni a reakcióján.
– Nem – vágja rá kereken, és visszafordul a laptophoz, mintha ott sem lennék.
A szám már a fülemig ér, ahogy térdre vetem magam a lába előtt. A pucér lába előtt. Szép lábfeje van. Kinyújtom a kezemet, és próbálom az ölembe venni a lábát.
– Azt hiszem, ez a szín pont illik magához.
Kirántja a lábát a kezemből.
– Camille – szól rám figyelmeztetőn, de rá se hederítek, próbálom visszaszerezni a lábát. – Camille, mi a fenét művel?
– Engedje meg! – erősködöm nevetve, és még jobb kedvem kerekedik, amikor Heather csatlakozik, és már együtt próbáljuk Jake
lábát megkaparintani. Még ketten együtt sem érünk el semmit. Leráz mindkettőnket, feláll, mi pedig a padlóra huppanunk.
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
A keze megjelenik Camille mögül, és visszafojtott lélegzettel lesem,
hol fog landolni.
Kérlek, ne! Ne merészeld megérinteni!
A keze elegánsan landol Camille mellein.
Ó, bassza meg!
Felpattanok a kanapéról, hatalmas lábfejem beleakad a kávézóasztal
lábába, megbotlom, és megtántorodom.
– A kurva anyádat! – üvöltöm, és nagy nehezen megtalálom egyensúlyomat, mielőtt pofára esnék. Megpördülök, és látom, hogy
bizony nem maradt észrevétlen az előadásom. Mindenki engem néz
– Camille döbbent tekintettel, Mr. Csillogóbugyi pedig a kezével még
mindig az én melleimen.
His jaw is sprinkled evenly with dark stubble, his short, un-styled hair matching but with flecks of grey at the temples. And his eyes. Dark, dark brown, and they’re watching me with equal intensity.
35. oldal
“Do you trust me, angel?” he asks, throwing me for a loop.
But my answer is still dead easy. “More than anything.”
223. oldal
Átadom magam a vágynak és erős védelmezőmnek, és imádkozom, hogy soha ne találjak ki ebből a csodálatos világból.
