Calpurnia személy

Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!
Harper Lee: Menj, állíts őrt!

Idézetek

fióka>!

– Színeseken nem látszik meg olyan gyorsan az öregség – mondta Calpurnia.
– Talán mert nem tudnak olvasni.

140. oldal (Irodalmi, 1969)

Kapcsolódó szócikkek: Calpurnia · Jeremy Finch (Jem) · néger
Gólyanéni>!

Az első dolog, amit megtanulsz, ha ügyvédcsaládba kerülsz, hogy semmire nincs határozott válasz.

341. oldal (Geopen, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: Calpurnia
Kittili>!

– […] az emberek nem szívesen viselik el az olyan társaságot, akik többet tudnak náluk. Ez idegesíti őket. Azzal, hogy művelt angolsággal beszélsz velük, rajtuk semmit nem segítesz. Nekik saját maguknak kell ezt megtanulniuk, és vagy befogod a szádat, amikor közöttük vagy, vagy a saját nyelvükön beszélsz velük.

Kapcsolódó szócikkek: Calpurnia
FeketeAlex I>!

Még alig néhány év, Jean Louise, és érdekelni fognak a ruhák és a fiúk…
Erre sok mindent tudtam volna felelni: Calpurnia is nő, és sok esztendő el fog telni, míg engem a fiúk érdekelni fognak, a ruhák pedig soha… de inkább hallgattam.

184. oldal

Aurore>!

Soha, még álmomban sem jutott volna eszembe, hogy Calpurnia a maga tartózkodó módján kettős életet él. Újság volt számomra, hogy a mi háztartásunkon kívül másik, különálló élete is van, nem is szólva arról, hogy kétféle nyelven kellett beszélnie.
– Cal – kérdeztem tőle – , miért használod te a niggerbeszédet, amikor köztük, már úgy értem, hogy négerek közt vagy? Hiszen tudod, hogy nem az a helyes angol beszéd.
– Miért? Először is, mert én is fekete vagyok…
– Ez nem jelenti, hogy úgy kelljen beszélned, mikor rendesen is tudsz beszélni – mondta Jem.
Calpurnia félrebillentette a kalapját, hogy megvakarja a fejét, aztán gondosan eligazította feje búbján. – Ezt nehéz dolog megmondani – szólt. – Tegyük fel, hogy te és Scout a színesek nyelvjárásán beszélnétek otthon, ez, ugye, nem volna helyénvaló? Hogyan beszéljek hát én a fehérek nyelvén a templomban és ha néger szomszédaimmal vagyok együtt? Még azt gondolnák, hogy fenn hordom az orromat, és lenézem őket.
– De Cal, te műveltebb vagy náluk – mondtam.
– Nem szükséges mindenkivel közölni, amit tudsz, ez nem nőkhöz illő dolog, másodsorban az emberek nem szívesen viselik el az olyan társaságot, akik többet tudnak náluk. Ez idegesíti őket. Azzal, hogy művelt angolsággal beszélsz velük, rajtuk semmit nem segítesz. Nekik saját maguknak kell ezt megtanulniuk, és vagy befogod a szádat, amikor közöttük vagy, vagy a saját nyelvükön beszélsz velük.

180. oldal - II. rész 12. fejezet (Geopen, 2012)

Erzsébet_Szászi>!

Nem fogjátok elhinni, de akkor is elmondom: egész életemben ma voltam először tanúja annak, hogy valamelyik családtagom kiejti a száján a „nigger” szót. Soha nem tanultam meg „a niggerek” kategóriájában gondolkozni; amikor felnőttem – és feketék társaságában nőttem fel –, nem voltak niggerek, csak Calpurnia volt, és Zeebo, a szemetes, és Tom, a kertész, és ki tudja, még ki más. Több száz négerrel voltam körülvéve, ők dolgoztak a földeken, ők szedték a gyapotot, ők építették az utakat, ők készítették a deszkákat, amelyekből a házaink épültek.
Szegények voltak, sokszor betegek és koszosak, akadtak köztük lusták és élhetetlenek, de soha életemben senki nem akarta elhitetni velem, hogy le kellene néznem őket, hogy félnem kellene tőlük, udvariatlanul kellene viselkednem velük, vagy hogy megúszhatnám, ha rosszul bánok valamelyikükkel. A néger faj soha nem lépett be a világomba, és én sem léptem be az ő világukba: amikor vadászni mentem, nem azért nem vágtam át a négerek birtokán, mert azok a négerek birtokai voltak, hanem azért, mert senki birtokán nem volt szabad átvágnom. Arra tanítottak, hogy soha ne használjam ki, ha valakinek kevesebb adatott, mint nekem, függetlenül attól, hogy az illető szellemileg, anyagilag, vagy épp a társadalmi helyzetét tekintve bizonyul szegényebbnek nálam; és ez mindenkivel kapcsolatban érvényes volt, nem csak a négerekre vonatkozott. Értésemre adták, hogy ha így cselekszem, az megvetendő. Így neveltek fel, így nevelt fel engem egy fekete asszony és egy fehér férfi.

Aurore>!

Színeseken nem látszik meg olyan gyorsan az öregség – mondta Calpurnia.

179. oldal - II. rész 12. fejezet (Geopen, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: Calpurnia
4 hozzászólás
FehérTündér>!

[…] az emberek nem szívesen viselik el az olyan társaságot, akik többet tudnak náluk. Ez idegesíti őket.

180. oldal, II. rész - 12. fejezet (Geopen, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: Calpurnia
Aurore>!

Atticus zavartan nézett Calpurniára, aki így szólt: – Jöjjön ki a konyhába, Mr. Finch, és nézze meg, mi van ott.
Mind kimentünk Calpurniával. A konyhaasztal roskadásig meg volt rakva a legkülönfélébb élelmiszerekkel; volt ott füstölt disznóhús, paradicsom, bab, még muskotályszőlő is. Atticus arcán széles mosoly jelent meg, mikor egy cserépedényben pácolt disznócsülköt pillantott meg. Remélem – mondta –, Alexandra nénétek megengedi, hogy ezt az ebédlőben egyem meg.
– Ezt mind lerakták a hátsó lépcsőkre, és én már ott találtam, mikor reggel jöttem. Hálásak azért, amit tett, Mr. Finch. Szerintem ez egy cseppet sem túlzás a részükről.
Atticus szeme könnybe lábadt.

309. oldal - II. rész 22. fejezet (Geopen, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: Calpurnia
1 hozzászólás
fnoori>!

Úgy látszott, boldoggá teszi, hogy feltűntem a konyhában, én pedig a foglalatosságait elnézve kezdtem úgy érezni, mintha lánynak lenni külön szakértelmet jelentene.

176. oldal - II. rész, 12. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Calpurnia