Caleb Drake személy

– Az a kedvenc színem – mutatott a kifutópálya mentén végigfutó fényekre.
– Az kék. És?
– Nem sima kék, repülő tér kék. Képtelenség elfelejteni.

– A szerelemben nincs logika. Belezuhan az ember, mint egy gödörbe. Aztán csak benne ragad. Jobban belehal, mint amennyire életre kel tőle.

280. oldal

– Miből gondolod, hogy lesz legközelebb?
– Miből gondolod, hogy nem lesz?

4. fejezet

– Tudod, mi lennél, ha állatnak születtél volna? – kérdeztem.
Bizonytalanság cikázott át az arcán. […]
– Egy páva.
Grimasszal nyugtázza.
– Egész héten ezen gondolkodtál, mi? – meredt megint a számra.
– Hogyne – vontam vállat.
– Akkor mondhatjuk, hogy egész héten rám gondoltál?
Most rajtam volt a sor, hogy kiessem a szerepemből. Affene. Pont, amikor fogást találtam rajta…
– Nem… és nem, nem fogok járni veled.

35. oldal

Az ember örökké szereti azt, akivel olyan mély kapcsolata volt.

82. oldal

– Nem én választottam – fúl el a hangja. – A szerelemben nincs logika. Belezuhan az ember, mint egy gödörbe. Aztán csak benne ragad. Jobban belehal, mint amennyire életre kel tőle.

280. oldal

Szerinte a hegeknek ott kell lenniük, ahova a sors szánta őket.

58. oldal

Én nem szerettem a rózsákat. Életem női jutottak róla az eszembe. Gyönyörűek és csillogóak, de ha hozzájuk érsz, a véredet veszik.

209. oldal Huszonhetedik fejezet - A múlt (Könyvmolyképző, 2018)

A sérült lelkű emberek csonka szeretetet tudnak adni. És mindannyian sérültek vagyunk egy kicsit. Csak meg kell bocsátanunk, bevarrni a szeretet marta sebeket, majd továbblépni.

Összerezzentem, amikor találkozott a szánk, s az övé széles mosolyra húzódott az enyémen. Belenevetett a számba. Dühítő volt, és hihetetlenül szexi. Próbáltam elhúzódni, de visszatartott. A csók. A csók. A csók. Csokis sütemény, pezsgő szenvedély és libabőr. Soha senki nem csókolt még így.

6. fejezet