Calderon személy
Idézetek
– […] A vezérlőben tilos a bőgés és a parfümhasználat…
– Utóbbit nem korlátozhatja, uram – szúrta közbe nyugodtan Taina.
– Ó, ebben téved! A fejfájás csökkenti a munkavégző-képességemet.
– Ez nem bizonyított. Valószínűleg a koncentrációtól függ.
– Hozzak orvosi igazolást?
– Inkább kérek a parancsnokságtól statisztikát az ideális parfüm per légköbméter arányról. Az kevésbé szubjektív – felelte szemrebbenés nélkül a lány.
– Helyes – felelte hidegen Calderon. – Még ma küldje el!
102. oldal
– Az egyik emberemnek, azt hiszem, pánikrohama volt. Mit mondjak neki, ha megismétlődik?
– Milyen és mi váltotta ki?
[…]
– Hatévesen kigyulladt a szobája, a szekrénybe bújt a lángok elől. Eddig nem volt baja, most meg bennragadt a liftben. Szívdobogás, légszomj, izzadás.
– Az emberek harminc százaléka átesik életében egyszer pánikrohamon, de azért nézesd meg, hátha mitrálisbillentyű-prolapszus szindróma, vagy pajzsmirigyzavar…
– De mit csináljak vele?
– Te semmit, öregem, főleg ne hívd fel a figyelmét rá, hogy nemcsak a lift zárt hely, de az űrhajó is. Ha rájön, hogy a semmi közepén, egy konzervdobozban ül, ahonnan nulla a menekülési esélye, akkor generalizálni fogja a…
Calderon hirtelen úgy érezte, rádőlnek a falak. Megszédült, fuldokolni kezdett, minden ízében reszketve.
[…]
– Halló, halló! Te barom, mondd, hogy nem rólad van szó! – Frank egy pillanatra döbbenten elhallgatott, majd üvölteni kezdett. – Hát persze, a nagy Gen! Tudod mit, meg is érdemled, hogy fuldokolj! A nagy egód nem engedi, hogy segítséget kérj, mi? Remélem, megdöglesz! Amit Marával tettél! Sohasem szeretted, csak játszottál vele! Jó kis dugás volt, nem több! Játék!
[…]
– Nem bírod ki, mi?! Muszáj rúgnod még egyet belém, mintha nem lenne elég bajom! Mara boldog volt velem, bármit hiszel is, te nyomorult! Vizsgáltasd meg magad!
– Na, jobb már a légzésed? – kérdezte nevetve Frank. A háttérből taps hangzott fel.
– Igen- felelte meghökkentem Calderon. A düh egyszerűen kimosta az agyából a rettegést. – Na jó, megtartalak. Hol vagy különben?
– Épp órát tartok a másodéveseknek.
– Te nyilvánosan…? Lehet, hogy mégis agyonverlek.
43, 44, 45. oldal
– Frank Fehling.
– Genius vagyok.
– Bocsánatot akarsz kérni? – csattant dühösen Frank. – Nem érek rá, órám van a…
– Nem, dehogy! – vágott közbe a kapitány. Iszonyú erőfeszítésébe került a könnyed hangnem. – Csak kell egy pszichológus tanácsa. Egy jóé. Szóval add a kollégádat!
– Anyád! Miről van szó?
Calderon valószínűleg nem sejtette, hogy mennyire férfiideál.
A gyerekeket kerülte, de ha gondot látott, apaként reagált, ösztönösen simogatott. Egyik este elmagyarázta egy négyévesnek, hogy úriember sosem vesz el játékot egy hölgytől, másnap az óvónő azt mesélte, hogy a kisfiúk között elterjedt a mondás, és mind előzékenyek a lányokkal, aminek hallatán az anyák szinte elolvadtak.
– Esetleg felöltözhetne. – Alion rekedt hangja nem ígért jót.
– Mibe? Látott nálam csomagot, amikor a hajóra jöttem? Az anarchisták sokat ártanak az ember ruhatárának.
– Nem maradhat lepedőben.
– Levegyem? – kérdezte érdeklődve Calderon. A másik megfeszülő vállát látva rájött, a nőnek nincs humorérzéke.