Cal Buchanan személy
Idézetek
– Penny, hallottam, hogy…
Valami elsüvített a füle mellett, és belecsapódott az ajtótokba. Cal megfordult, és döbbenten a fából kiálló húsvágó bárdra meredt. A személyzet elnémult, a konyhában most csak a gőz sziszegése és a tűzhely zúgása hallatszott.
– Mi az ördög…? – Cal visszafordult, és Pennyre nézett, aki szikrázó szemmel bámult rá a pult mellől.
– Hoppá! – mondta a lány, de nem látszott sem ijedtnek, sem őszintén sajnálkozónak. – Milyen ügyetlen vagyok.
– Egy nap az a hatalmas egód a fejedre pottyan és szétlapít, mint egy jelentéktelen csótányt, mert az vagy.
– Valószínűtlen. A lányseregem megvédene.
– Bármi, ami lepottyan az égből, visszapattan majd az implantátumaikról – morogta Dani. – Alulról kell támadnod, Cal.
59. oldal
Cal megérintette a száját, és fintorgott, ahogy az ujjai alatt megérezte a vért és a gyorsan duzzadó húst.
A haragja elpárolgott, már csak a fájdalom maradt, és egy olyan erős veszteségérzet, amitől majdnem összerogyott.
Penny… Mindent elrontott, és nem tudta, hogyan köszörülhetné ki a csorbát.
– Elveszítettem őt – mondta, és leroskadt a nedves gyepre. – Igaz?
Reid elterült mellette.
– Nagyon elcseszted – mondta. – Naomi a golyóidat akarja.
Cal említett testrésze azonnal megfeszült.
– És Penny? Penny mit akar?
– Nem akar többé szeretni téged.
Reid akkor sem okozhatott volna neki nagyobb kínt, ha lelövi.
– Szeretnie kell – suttogta Cal. Penny a mindene, az élete értelme.
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
– Miért vagy ilyen kedves hozzám? – kérdezte Cal gyanakvóan.
Naomi szélesen elmosolyodott.
– Mert az öcséddel a szex olyan elképesztő volt, hogy harmóniában érzem magam a világgal. Azt mondanám, neked is meg kellene próbálnod, de ez egy olyan téma, amelyet egyikünk sem akar kitárgyalni.
– Ebben igazad van.
A cége központja az ötös autópálya mellett egy régi gyárépület legfelső szintjén volt. Az irodájából szép kilátás nyílt a belváros nagy részére, a Lake Union negyedre és a Space Needle-re. Tiszta időben messzebb is ellátott, de Seattle-ben ritkán volt tiszta az idő.
41. oldal, 2. fejezet