Caernarvon helyszín
Idézetek
Anna Harriette 1834. november 5-én született a walesi Caernarvon városában. Ma már senki sem él ott, aki emlékezne Thomas Maxwell Crawford és felesége lányára, ámde félvilágnyira onnan, Ázsia egyik legkülönösebb és leggyönyörűbb városában még ma is elevenen él az emléke.
17. oldal, (2) Walesből Indiába
A város körüli tájon sok jel utalt a hősi múltra: erődök, falak, várak, kastélyok, dolmenek, kolostorok romjai. Erre a földre vonultak vissza a hódítók sorozatos betörései elől az ősi britonok. A rómaiaknak sohasem sikerült teljesen leigázni őket, hasztalan húztak fel Wales földjén annyi helyőrséget. E hadi erődök közül az egyik legnagyobb vonalai még mindig tisztán kivehetők a várostól alig félmérföldnyire – Segontiumé, mely ma már csak torz árnyéka önmagának. Claudius császár parancsára innen tört ki légióival Suetonius Paulinus a druidák elpusztítására. A druidák fanatikusan ragaszkodtak szülőföldjük szabadságához, és esküdt ellenségként gyűlölték a rómaiakat. A kegyetlen tábornok saját oltáruk tüzén égette el a kelták szakállas papjait, ledöntötte a fagyönggyel borított szent tölgyfákat, és a kromlechek – a kör alakú áldozati kőoltárok –, valamint a carneddnek nevezett temetkezőhelyek kivételével lerombolta a hit minden látható nyomát. Csakhogy a rómaiak a szabadság szeretetét nem tudták kiirtani a walesiek szívéből.
17-18. oldal, (2) Walesből Indiába
Száz éve a caernarvoniak még mindig beszéltek ezekről a dolgokról, és még sok egyébről. Beszéltek Din Sylwyről: az ottani kettős körgyűrűt Arthur király kerekasztalának vélték. Beszéltek a Beddgelert úton álló Pont Aberglaslyn hídról, melyet – úgy rebesgették – maga az ördög épített az első rajta átkelő lelkéért cserébe, meg arról, miként vezettek át a furfangos falusiak az elkészült hídon egy kutyát, megtartva az egyezséget, és rászedve a sátánt.
18. oldal, (2) Walesből Indiába
Merlin és a tündék földjén felnőve nem csoda, hogy Anna Harriette Crawford egész életében élénken emlékezett arra, ahogy gyerekként fák hasadékába tündéreknek és erdei szellemeknek dugdosott leveleket, és mindig a leghízelgőbb válaszokat kapta. És az sem csoda, hogy a hosszú évek alatt sem hagyta el őt soha a szabadságszeretet, a mély vallásos hit, a bátorság és a büszkeség.
18. oldal, (2) Walesből Indiába