C. Petronius Arbiter személy

Veress István (szerk.): A bujaság szonettjei
Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?
Tóbiás Áron (szerk.): A kísértethajó utolsó útja

Idézetek

Trixi_Adzoa P>!

Még sosem láttalak ilyen szépnek. Csináltatok neked egy kagyló alakú kádat, s te leszel benne a drága igazgyöngy…

396. oldal (Európa, 1979)

Kapcsolódó szócikkek: C. Petronius Arbiter
8 hozzászólás
jehuka P>!

Az ördögbe! Meghódítottuk a világot, hát jogunk van mulatni.

277. oldal

Kapcsolódó szócikkek: C. Petronius Arbiter
jehuka P>!

Fortuna legyen számotokra télen nap, nyáron pedig árnyék!

556. oldal

Kapcsolódó szócikkek: C. Petronius Arbiter
Stellarum I>!

Választásodat azonban meg kell dicsérnem. Valóságos „rózsaujjú hajnal”… És tudod, mit juttatott még eszembe? A tavaszt! De nem ám a mi itáliai tavaszunkat, ahol alig egy-két almafa borul virágba, s az olajfaligetek éppen olyan szürkék maradnak, mint voltak, hanem azt, amelyiket valamikor Helvetiában láttam, azt a fiatal, friss, világoszöld tavaszt… Ama sápadt Selenére, nem csodállak, Marcusom, de tudd meg, hogy Dianát szereted, és hogy Aulus meg Pomponia képesek volnának téged darabokra tépni, ahogy annak idején Actaeont széjjeltépték a kutyák.

23. oldal, Harmadik fejezet

Kapcsolódó szócikkek: C. Petronius Arbiter · Marcus Vinicius
Carmilla >!

…Végül ellenségei belekeverték, úgy látszik, ártatlanul, a Piso-féle összeesküvésbe, és Néró halálba küldte, akár a filozófus Senecát és az eposzköltő Lucanust. Miután felnyitotta ereit, beszélgetett barátaival, nem a lélek halhatatlanságáról, hanem könnyed dalokkal és versekkel szórakozva. „Még végrendeletében sem hízelgett, mint a legtöbb halni készülő, Nérónak… – így Tacitus – hanem a princeps bűneit a megrontott ifjak s asszonyok nevével együtt és minden gyalázatának újdonságát leírta, és lepecsételve elküldte Nérónak.”

11. oldal, Petronius Satyriconját bemutatja Karinthy Ferenc (Kozmosz, 1982)

Kapcsolódó szócikkek: C. Petronius Arbiter · Cornelius Tacitus
Londonna>!

Petronius Arbiter
A VALÓDI GYÖNYÖRŰSÉG

Csúf és kurta a Teljesűlés kéje;
megvolt, s törve sóhajtasz: „Kár, hogy megvolt!”
Kedvesem, ne siessünk, mint a barmok,
vágyainkat a Pillanatba ölni:
mert ellankad a tűz, elvész az érzés.
Inkább végtelen – így, így! – ünnepelvén
nyujtsuk a boldog heverést s a csókot!
Így majd semmi csömör nem ér el, semmi
lankadás, gyönyörünk volt, van, lesz mindig
újra kezdődik, soha nincsen vége…

Horváth István Gábor fordítása

27. oldal

Veress István (szerk.): A bujaság szonettjei A világirodalom legszebb erotikus versei

Kapcsolódó szócikkek: C. Petronius Arbiter
colorstar>!

– (…) Herculesre! Nem én teremtettem meg ezeket az időket, s nem én felelek értük. Beszéljünk Antiumról. Tudd meg, hogy ott nagy veszedelem vár rád, s talán jobb volna amaz Ursusszal megmérkőznöd, aki Krotont megfojtotta, mint odamenned, és mégis menned kell.
Vinicius hanyagul legyintett:
– Veszedelem! Mi mindnyájan a halál homályában botorkálunk, s egy-egy fej minduntalan elmerül a homályban.
– Felsoroljam mindazokat, akiknek volt egy kis sütnivalójuk, s ezért a Tiberius-, Caligula-, Claudius- és Nero-féle idők ellenére is megértek nyolcvan vagy kilencven esztendőt? Hogy mást ne említsek, ott van Domitius Afer. Bár egész életében tolvaj, lator volt, békességben vénült meg.
– Talán azért, talán éppen azért! – felelte Vinicius.

180. oldal, 32. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: C. Petronius Arbiter · Kroton · Marcus Vinicius · Ursus
Stellarum I>!

– A te házad nem nagy, bár nagy ember lakik benne; az enyém viszont silány tulajdonosához képest túlságosan is nagy, bár valójában kicsiny. Ha pedig valami akkora épület romlásáról van szó, mint például a Domus Transitoria, akkor vajon érdemes-e áldozatokat hoznunk azért, hogy e romlást elkerüljük?

29. oldal, második fejezet – (Európa, 1990)

Kapcsolódó szócikkek: Aulus Plautius · C. Petronius Arbiter
Stellarum I>!

Ezalatt Petronius, Pomponia mellett ülve, elgyönyörködött a lenyugvó napban, a kertben és a halastó mellett álldogáló embercsoportban. Fehér ruhájuk a mirtuszok sötét háttere előtt aranyosan ragyogott az esti fényekben. Az égen az alkonypír kezdett bíborszínűvé, majd lilává válni, s az opál minden színárnyalatában játszani. Az égbolt már egészen lila volt. A ciprusok sötét körvonalai még tisztábban látszottak, mint fényes nappal, s emberekre, fákra és az egész kertre ráborult az est békessége.

Kapcsolódó szócikkek: C. Petronius Arbiter · Pomponia Graecina
KoalaN>!

Örülök boldogságtoknak, s csodálom szíveteket, carissime, mert sosem hittem volna, hogy két szerelmes egy távol lévő harmadik emberre is gondolhasson.

539. oldal, Hetvenharmadik fejezet - (Európa, 1979)

Kapcsolódó szócikkek: C. Petronius Arbiter