Bunny Corcoran személy
„Az alacsonyabbik (…) szőke, csatakos hajú fiú volt, piros arcú és rágógumizó, akinek kikezdhetetlen volt a jókedve és öklét kitérdelt nadrágja zsebébe dugta mélyen. Mindennap ugyanazt a zakót hordta, formátlan, barna, könyökén kopott, ujjban rövid tweedzaót, és szőke haját bal oldalon választotta el, úgyhogy hosszú tincs hullot szemüveges fél szemére. Bunny Corcoran volt a neve.”
Donna Tartt: A titkos történet
Idézetek
– Bunny, én nem hiszem, hogy a „metahémeralizmus” létező szó.
– Dehogynem. A latinból jön. A gúnyhoz és a pásztorjátékokhoz van köze. Aha. Ez az. Talán festmény, vagy szobor, vagy ilyesmi.
– Benne van a szótárban?
– Nem tudom. Nem tudom, hogy kell írni. Szóval – kezéből képkeretet formált –, a költő és a horgász. Parfait. Vidám cimborák. Kint a szabad levegőn. Kellemes élet. A kapocs itt nyilván a metahémeralizmus, érted?
[…] kevéssé emlékeztetett Bunnyra, de a szeme és a haja hasonló színű volt, és az orra is ugyanolyan: apró, hegyes, szimatoló orr, mely az asszony egyéb vonásaival tökéletes összhangban állt, de Bunnyn mindig kissé oda nem illőnek hatott, úgy ült nagy, nyers arcának közepén, akár egy megkésett gondolat.
305. oldal, II. könyv, 6. fejezet (Park, 2015)
Bunny legte seine Braut des Fu Manchu zur Seite und schleppte statt dessen einen Band Homer mit sich herum.
99. oldal
– Tudod – mondta –, Julian azokhoz az emberekhez hasonlít, akik az összes kedvenc bonbonjukat kiveszik a dobozból, a többit pedig otthagyják.
528. oldal
Egyszer, ebéd közben Henry igencsak meglepődött, amikor megtudta tőlem, hogy jártak már emberek a Holdon.
– Ne – mondta, és letette a villáját.
– De igen – mondták kórusban a többiek, akiknek sikerült valahogy erről tudomást szerezniük.
– Nem hiszem el.
– Én láttam –, mondta Bunny – A televízióban.
-Hogy jutottak fel oda? Mikor történt ez?
95. oldal