!

Buenos-Aires helyszín

Gerald Durrell: A susogó táj
Jorge Luis Borges: A homály dicsérete
Alberto Manguel: Az olvasás története

Idézetek

>!
Tintapatrónus

Egy Buenos-Aires-i unokanővérem pontosan tudta, hogy a könyv afféle kitűzőnek is megteszi, a szövetség jelének, s útjaira ugyanolyan gonddal választotta ki a könyvét, mint a retiküljét. Nem volt hajlandó Romain Rolland-al utazni, mert attól nagyképűnek látszott volna, sem Agatha Christie-vel, mert attól meg közönségesnek. Rövid útra jól megfelelt Camus, hosszúra pedig Cronin; vidéki hétvégére elfogadható volt valami detektívregény Vera Casparytól, vagy Ellery Queentől, hajó vagy repülőgép fedélzetére pedig Graham Green valamelyik könyve.

222. oldal, A szimbolikus olvasó

2 hozzászólás
>!
Nazanszkij 

Spanyolország

A szimbólumokon túl,
túl az évfordulók pompáján s hamuján,
túl a beteges nyelvészen, aki a
magát Don Quijoténak álmodó
s végül Don Quijotévé át is vedlő hidalgó történetében
nem az örömet és a barátságot látta meg, hanem az archaizmusok tárát,
a közmondások gyűjteményét –
mibennünk élsz, hallgatag Spanyolország.
A nyugati legelőkön, Montanában
vassal átvert vagy puskával leterített
bölény Spanyolországa,
Spanyolország, ahol Odüsszeusz a Hadészba alászállt,
ibérek, kelták, karthágóiak és Róma Spanyolországa,
a skandináv ősöktől származó,
kőkemény vizigótoké,
akik bár kibetűzték Ulfilasnak, a falvak pásztorának
írását, ám el is feledték,
az iszlám, a kabbala
és a Lélek Sötét Éjszakájának Spanyolországa,
az inkvizítoroké, akik
lehajtott fejjel tűrték a hóhér sorsát,
bár lehettek volna vértanúk is,
Spanyolország, amely a hosszú kaland során annyi
tengert silabizált ki, megzabolázván sok vad birodalmat,
s amely itt, Buenos Airesben folytatódik,
most, 1964 júliusában, estefelé,
a másik gitár Spanyolországa, a szemtelen,
nem az alázatos Spanyolhon, hanem a miénk,
patiok, megszenteli kövű
katedrálisok és kápolnák Spanyolországa,
a férfiasság és tartalmas barátság Spanyolországa,
oktalan vakmerőség hazája –
akár el is feledhetünk,
ahogy saját múltunkat is elfeledjük,
úgyis továbbélsz mibennünk,
a vér otthonos szokásaiban,
Acevedo- és Suárez-őseimben,
Spanyolország,
folyók, kardok és megsokszorozódott nemzedékek édesanyja,
végtelen, végzetes.

Imreh András fordítása

Kapcsolódó szócikkek: Buenos-Aires · Montana · Róma
>!
Nazanszkij 

A homály dicsérete

Az öregség (mások nevezik így)
boldogságunk évada is lehet.
A vadállat halott, vagy majdnem az.
Marad az ember és a lelke.
Így élek homályosan csillogó formák között,
ez még nem a teljes sötétség.
Buenos Aires,
mely rég külvárosokra szakadozva
nyúlt a végtelen préribe,
megint csak a Recoleta lett, a Retiro,
az Once bizonytalan utcái,
azok a düledező öreg házak,
amiket még most is Délnek nevezünk.
Hosszú életem során körülvett a dolgok sokasága,
Abdérai Démokritosz kiszúrta a szemét, hogy eszmélkedjen,
az én Démokritoszom az idő lett.
Nem bántó ez a félhomály,
mintha egy enyhe lejtőn csordogálna,
akár az örökkévalóság.
Barátaim elvesztették az arcukat,
de a nők most is olyanok, mint annyi év előtt,
nem tudom, megváltozott-e ez az utcasarok,
s a könyvek lapjain nem állnak betűk.
Mindettől megszállhatna a rémület,
de szelídnek érzem, mint egy hazatérést.
Szövegek nemzedékei születtek e földre,
és én csak néhányat olvastam közülük,
s ezeket olvasom emlékezetben újra,
olvasom és alakítgatom.
Délről, keletről, északról, nyugatról
összefutnak az utak, amik elvezettek
magam titkos középpontjához.
Ezek az utak léptek voltak és léptek visszhangjai,
nők, férfiak, haláltusák, feltámadások,
nappalok és éjszakák,
álmok és félálmok,
a tegnapnak, a világ minden tegnapjának
minden legkisebb mozzanata,
a Dán erős kardja és a Perzsa holdja,
a holtak tettei,
a viszonzott szerelem, a szavak,
Emerson és a hó, s még annyi minden.
Most már elfeledhetem őket. Magam középpontjához érkezem,
a magam algebrájához és kulcsához,
a magam tükréhez.
Rövidesen megtudom, ki vagyok.

Somlyó György fordítása

Kapcsolódó szócikkek: Buenos-Aires
Hirdetés
>!
Trixi_Adzoa P

A tavaszi díszekbe öltözött Buenos Aires elbűvölő volt. A magas, elegáns épületek úgy csillogtak a napfényben, mint a jéghegyek, a széles utakat szegélyező jacaranda-fák kékeslila virágköntösben pompáztak, a palo borrachó-k furcsa, korsószerű testét és girhes ágait sárga és fehér virágcsillagok ékesítették.

1. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Buenos-Aires
>!
Angele P

Azután megpillantottam régi barátomat, az imádkozó sáskát: egy levélen ingadozott, ide-oda tekingetve halvány, gonosz szemével. Lecsippentettem ülőkéjéről, és éppen a karomon sétáltattam, amikor barátnőm visszatért. Az állat láttán akkora visításban tört ki, hogy kedvező széllel akár Buenos Airesig elhallatszott volna, de legnagyobb csodálkozásomra nem az ijedség, hanem a boldog ráismerés kiáltása volt ez.

Kapcsolódó szócikkek: Buenos-Aires · imádkozó sáska