Büdös Pizsamázó személy

Varró Dániel: Túl a Maszat-hegyen

Idézetek

Aurore >!

A Büdös Pizsamázó

Ha a völgyek ölébe lehuppan a hó,
És a dér kivirágzik a rácson,
Amikor beköszönt a szivünkbe, hahó,
A piros kezű, tömzsi karácsony,
Ha szombat van, vagy pláne vasárnap,
Az ember ad egy kis időt a hasának,
Sütivel tömi, szörpöt is önt bele hígan,
És sütteti, sütteti vígan.

De ha rest vagy is, ágynak dönt is a láz,
Megcsíp a csikós hasú poszméh,
Hogy egy életen át büdösen pizsamázz,
Nem elég, nem elég ez ahhoz még,
S vacogó füledet, ha e szinte lilát
Betaszítja magából a kinti világ,
S elbújsz is a paplan alá – ez a zárszó:
Mégis lepipál a Büdös Pizsamázó.

A Büdös Pizsamázó mellesleg
Azelőtt csak egy átlagos úr volt.
Volt inge meg öltönye (L-est vett),
És fél napon át sose durmolt.
Hanem egy nap a legszebb úri zakója
Ledobostortázódott, és azóta
Neki gejl ez az élet, amin csupa máz van,
Otthon pizsamázgat a házban.

A Maszat-hegy alatt lakik ő valahol,
Egy minta-maszat-hegyi-polgár,
Már nem csábítja a kád, a lavór,
S mást mint pizsamát sose hord már.
Nem hajtja a becsvágy, ez a ronda pribék,
Bizʼ az ágyba hozatja a reggelijét
(Tunya vagy, Pizsamázó, itt a bibéd!),
És utána lazít, délig heverészve,
Hogy a reggelijét megeméssze.

S mert sampont, szájvizet is feledett,
Olyan egykutya, hogy mi a látszat
– Ó, mit neki dús haj, friss lehelet! –,
Fölkel, de tovább pizsamázgat.
Ide nem megy azért, és ezért oda sem,
A lakásban ül álló nap büdösen,
Elkótyavetyéli sok ifjúi évét,
És nézi a, nézi a tévét.

Levenni a pizsamát? Zokni? Meg ing?
Hülyeség az egész igazából,
Ha úgyis fölveszem este megint –
Meditál a Büdös Pizsamázó.
S míg odázza el épp a jövőt a jelen,
Pasziánszozik egyet a kompjuteren –
S csak még büdösebb, mire eljön a másnap,
S kicsivel, ha lehet, pizsamásabb.

123-124. oldal, 9. fejezet (Kolibri, 2015)

Varró Dániel: Túl a Maszat-hegyen Muhi Andris és a pacák birodalma

Kapcsolódó szócikkek: Büdös Pizsamázó