Buddha személy

Dan Brown: Angyalok és démonok
Hermann Hesse: Sziddhárta
Ole Nydahl: Ahogy a dolgok vannak
Elizabeth Gilbert: Eat, Pray, Love – Ízek, imák, szerelmek
Christopher Moore: Mocskos meló
David Mitchell: Szellemírók
Bozó Lake Norbert: Mezítelen hasonmás
Shan Sa: A gójátékos
Marcello D'Orta: Isten ingyér teremtett bennünket
Füst Milán: Ez mind én voltam egykor
Hamvas Béla: Scientia sacra
Bill Bryson: Majdnem minden rövid története
Jamamoto Cunetomo: Hagakure
Philip K. Dick: VALIS
Pearl S. Buck: Az utolsó kínai császárné
Germanus Gyula: Kelet varázsa
Akutagava Rjúnoszuke: Víz alatti emberek
Benjamin Hoff: Micimackó és a Tao
Vekerdi József (szerk.): Buddha beszédei
Hamvas Béla: A száz könyv
Hamvas Béla: A láthatatlan történet / Sziget
Szögyal Rinpocse: Tibeti könyv életről és halálról
Friedrich Nietzsche: Ecce homo
Kim Stanley Robinson: A rizs és a só évei
Baktay Ervin: India bölcsessége
Őszentsége a XIV. Dalai Láma: Száműzetésben – szabadon
Szapu Magda (szerk.): Ifjúsági „szubkultúrák” Magyarországon és Erdélyben
Su-La-Ce: Reggeli beszélgetések Lin-csi apát kolostorában
Gustav Meyrink: Gólem
Popper Péter: Az önmagába térő ösvény
Szent-Györgyi Albert: Az őrült majom
Philip José Farmer: A végzet álarca
Őszentsége a XIV. Dalai Láma: Út a nyugalomhoz
Faludy György – Eric Johnson: Jegyzetek az esőerdőből
Okakura Kakudzó: Teáskönyv
Krasznahorkai László: Északról hegy, Délről tó, Nyugatról utak, Keletről folyó
Miklós Pál (szerk.): Kapujanincs átjáró
Neil Gaiman: Anansi fiúk
Ole Nydahl: Első lépés a Gyémánt Úton – Egy utazás, amely történelmet írt
Julius Evola: A felébredés doktrínája
A pillangó álma
Deepak Chopra: Buddha
Gaby Naher: A sárkánnyal harcoló
Dan Brown: Az elveszett jelkép
A Szoga fivérek krónikája
Vszevolod Ovcsinnyikov: A cseresznyefa ága
Laár András – Laár Aurél – Laár Tibor: Nem múlok el soha
Douglas Preston – Lincoln Child: A sötétség kereke
Martin Buber: Én és Te
Arthur Koestler: Japán
Szögjal Rinpocse: Pillanatról pillanatra
Christopher Moore: Csak egy harapás
Helmuth von Glasenapp: Buddhista misztériumok
Popper Péter: Lélekrágcsálók
Georg Feuerstein: Tantra, az extázis ösvénye
Viktor Pelevin: T
John Green: Alaska nyomában
Nyanaponika Thera: Satipaṭṭhāna
Őszentsége a XIV. Dalai Láma: Tibeti buddhizmus
Héjjas István: A keleti vallások filozófiája és világképe
Sári László (szerk.): Kínai közmondások
Kovács Lajos – Csupor Dezső – Lente Gábor – Gunda Tamás: Száz kémiai mítosz
Schirilla György: Vegetáriánuskönyv
Luc Benoist: Az ezoterizmus
Paolo Bacigalupi: A felhúzhatós lány
Rhonda Byrne: A varázslat
Buji Ferenc: Harmonia universalis
Ljudmila Ulickaja: A mi Urunk népe
Szabó Kázmér: Megszépülés
Irvin D. Yalom: A terápia ajándéka
Simon Griver: Izrael
Tuna Kiremitçi: Minden ima az égbe száll
Dömötör Endre – Miklya Anna: Quimby
A koreai testvérek
Bronnie Ware: Életkönyv
Rhonda Byrne: Határtalan gondolatok
Máté Gábor: Szétszórt elmék
Böndör Pál: Eleai tanítvány
Charles Baudouin: Az önfegyelmezés művészete
Ole Nydahl: Ahogy a dolgok vannak – a valóság minden elképzelésen túl
David Michie: A Dalai Láma macskája
Popper Péter: Kiadatlan írások
Kicsi Sándor András: Kihalt nyelvek, eltűnt népek
Ruth Ozeki: Az idő partjain
Robert van Gulik: Költők és gyilkosok
Irvin D. Yalom: Terápiás hazugságok
Yuval Noah Harari: Sapiens
Zászlós Levente: Napfogyatkozás
Scott Hawkins: Az Égett-hegyi könyvtár
Szögyal Rinpocse: Lényegi tanácsok a meditáció gyakorlásához
Ruby Wax: Mindfulness-kalauz
Jack Kornfield: A bölcs szív
Christopher Moore: Lestrapált lelkek
George R. R. Martin: Álomdalok
Haemin Sunim: Azok a dolgok, amiket csak akkor látsz, ha lelassítasz
Péczely Dóra (szerk.): Budapest off
Thich Nhat Hanh: Megbékélés
Steven D'Souza – Diana Renner: A nemcselekvés
Charlie Morley: Álmodj fényt a sötétségbe!
Sarah Napthali: Buddhizmus anyáknak iskolás gyerekkel
Roger J. Davies – Osamu Ikeno: A japán észjárás
Viktor Pelevin: Titkos pillantások a Fudzsi-hegyre
Billy Collins: Az a baj a költészettel
Kepes András: A boldog hülye és az okos depressziós
Szondy Máté: Tudatos változás
Katona Zuzsa (szerk.): Anthologia Moderna
Wisława Szymborska: A növények hallgatása
!

Buddha

!

Buddha


Idézetek

Kkatja P>!

Egyszer egy öregasszony jött Buddhához, és megkérdezte, hogyan kell meditálni. Buddha azt mondta neki, hogy amikor vizet húz a kútból, figyelje meg kezének minden mozdulatát, s ha így tesz, hamarosan érzékeny figyelmi és mély nyugalmi állapotba kerül, s az maga a meditáció.

86. oldal A tudat gyakorlata

Kapcsolódó szócikkek: Buddha · meditáció
3 hozzászólás
n P>!

Maga a Buddha is, melyet egykor egy kisgyermeknél nem nagyobb drága kashi tölgyből véstek ki, mozdulatlanul állt odabent az oltár közepére helyezett, különleges védettséget jelentő, belülről is, kívülről is gazdagon aranyozott fadobozában, melyet hátulról egy vékony fallal zártak le, három oldalról viszont finom rácsozattal faragtak meg, hogy beessen rá némi fény, s hogy legalább valamelyest látható legyen, és végül hogy ő maga is tudomást szerezzen a világról, ha onnan hívő egy pillantással keresni akarja. Mozdíthatatlan volt, és nem változott, pontosan ezer éve ugyanazon a ponton állt, mindig a helyén, hajszálra középen a szerfelett biztonságos, aranyozott fadobozban, állt rendíthetetlenül, mindig ugyanabban az öltözetben, mindig a legnemesebb mozdulatba fagyva, és fejének tartásán, szépséges, híres tekintetén se változtatott soha az ezer év alatt: szomorúságában volt valami szívszorítóan finom, valami elmondhatatlanul emelkedett, s fejét a leghatározottabban félrefordította a világ elől. Azt terjesztették róla, hogy azért fordította félre, mert hátranézett, hátra, egy Eikan nevű szerzetesre, akinek beszéde oly szép volt, hogy ő, a Buddha tudni akarta, ki az, aki mondja. A valóság azonban gyökeresen más volt: aki csak egyszer is látta, azonnal tudta: azért fordította el ezt a szépséges tekintetét, hogy ne kelljen néznie, hogy ne kelljen látnia, hogy ne kelljen tudomásul vennie, maga előtt, három irányban, ezt a rohadt világot.

38. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Buddha
2 hozzászólás
Szelén>!

Seneca szerint az egyetlen tulajdonunk az elménk – minden mást ajándékba kaptunk.

Epikurosz azt állította, hogy a boldogságnak mindössze három lényegi összetevője van: a barátság, a szabadság (amikor senki tulajdona nem vagyunk) és a górcső alá vett élet. Minél több hiányzik ezekből, annál jobban vágyunk a hatalomra és pénzre, és az mindig boldogtalansághoz vezet.

Arisztotelész azt írta, hogy a boldogság a célok célja.

Nietzsche kijelentette, hogy a nagy boldogságot nagy szenvedés előzi meg.

Dr. Seuss arra intett bennünket, hogy ne sírjunk, ha valami véget ért, inkább mosolyogjunk, amiért megtörtént.

Kurt Vonnegut egyik regényében ezt írta: „Önöket is arra biztatom, hogy vegyék észre, mikor boldogok, és kiáltsanak fel, mormolják a bajszuk alatt, vagy legalább magukban jegyezzék meg: »Ha ez nem kellemes, akkor nem tudom, mi lehetne az!«”

Abraham Lincoln szerint a legtöbb ember olyan boldog, amilyen boldognak képzeli magát.

Buddha ismert mondása: „Az élet szenvedés.” (Imádom ezt a pasast.)

Ismeretlen személy: „Ha azt hiszed, a napsütés tesz boldoggá, sosem táncoltál még esőben.” (Ez az ember nyilván sosem volt még depressziós.)

XIV. dalai láma: „A boldogságot nem készen kapjuk – tetteinkből fakad.”

39-40. oldal, Miért vagyunk agyonhajszoltak? - A boldogság hajszolása (HVG Könyvek, 2016)

Ruby Wax: Mindfulness-kalauz Tudatos jelenlét az agyonhajszolt elmének

Chöpp P>!

– Te is észrevetted – kérdezte egyszer Sziddhárta –, te is megtanultad a folyótól azt a titkot: hogy az idő nem létezik?
Vászudéva arca mosolyogva felragyogott.

94. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Buddha · idő
18 hozzászólás
Kkatja P>!

Buddha mondta: Ami vagy, az az, ami voltál, ami leszel, az az, amit most teszel. Guru Padmaszambhava még tovább ment: Ha meg akarod ismerni elmúlt életedet, akkor mérd fel jelen körülményeidet; ha tudni akarod, milyen lesz eljövendő életed, mérd fel mostani cselekedeteidet.

124. oldal Karma

Kapcsolódó szócikkek: Buddha · karma
Kkatja P>!

A kínai buddhizmusban volt egy csan nevű szekta. Ennek követői elvetették a szent iratokat, és azt tanították, hogy nem betűkre és jelekre kell támaszkodni. Gyakran jártak hozzájuk világi emberek és különféle igazságkeresők – és a Buddha tanításának jelentéséről tettek fel nekik kérdéseket. A csan tanítók általában valami durvasággal válaszoltak – vagy botütéssel,vagy káromkodással. Különösen jeleskedett ebben egy bizonyos Lin-csi, aki arra a kérdésre, hogy mi a Buddha, azt felelte, hogy lyuk az árnyékszéken.
     – Pfuj – mondta a kaméliás hölgy –, ez undorító.
     – Rendszerint úgy értelmezik a válaszát – folytatta Dzsambon –, hogy Lin-csi azt tanította, nem szabad a fogalmakhoz és eszmékhez kötődni, legyen az akár a Buddha eszméje. De Szolovjov úgy gondolta, hogy ez a lehető legpontosabb magyarázat. Képzelje el, mondta, a mocskos, összeszart budit. Van-e benne bármi, ami tiszta? Van. Ez a lyuk a közepén. Azt semmi sem tudja bemocskolni. Minden egyszerűen csak lehull a mélybe rajta át. A lyuknak nincs se széle, se határa, se formája – mindez csak a széknek van. És ugyanakkor a tisztátalanságnak ez az egész temploma kizárólag ennek a lyuknak köszönhetően létezik. Ez a lyuk a legfontosabb az árnyékszékben, s ugyanakkor olyan dolog, aminek nincs semmi köze hozzá. Mi több, a lyukat nem tulajdon természete teszi lyukká, hanem az, amit az emberek köré építenek: a budi. Ám saját természete a lyuknak egyszerűen nincsen – legalábbis addig a pillanatig, amikor az árnyékszékre leülő láma el nem kezdi három kájára felosztani…

417-418. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Buddha · buddhizmus · Lin-csi apát · szar · üresség
4 hozzászólás
Icur_picur>!

– Ha más-más istenben hisznek is az emberek, az imáik egyformák, kisasszony. Valójában nincs is olyan nagy különbség a Buddhának, illetve az Allahnak mondott imák között… Vágyak, remények, félelmek… Mind hasonló… Egy jeruzsálemi költő az írta egy helyütt: “az istenek változnak, de az imák örökérvényűek”.
– Milyen szépen fogalmazott!
– Éppen ezért, szerintem mielőtt megítélünk valakit, meg kell hallgatni az imáit. Az ember csak így tudja valóban megismerni a másikat.

73-74. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Allah · Buddha · ima · Isten
h_zsofi>!

– Buddha arra tanít, hogy minden életet tiszteljünk.
– Á. Szóval maga buddhista?
– Nem, egy seggfej vagyok. De próbálkozom.

217. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Buddha
edilorie>!

Buddha azt mondta, hogy mindannyiunkban ott a félelem magja, de a legtöbben elnyomjuk és elzárjuk egy sötét zugba. Az öt elmélkedés nevű gyakorlást azért találta ki, hogy segítsen azonosítanunk és elfogadnunk magunkban a félelem magjait, és a mélyükre tekintenünk. Ezek a következők:

1. Természetemnél fogva megöregszem. Nem menekülhetek meg az öregkortól.
2. Természetemnél fogva megbetegszem. Nem menekülhetek meg a betegségtől.
3. Természetemnél fogva meghalok. Nem menekülhetek meg a haláltól.
4. Minden számomra kedves dolog és mindenki, akit szeretek, természeténél fogva változik. Lehetetlen megmenekülni az elválástól. Nem tarthatok meg semmit. Üres kézzel érkeztem, és üres kézzel távozom.
5. Csak a tetteim a valódi tulajdonaim. Nem menekülhetek el a cselekedeteim következményeitől. A tetteim adják a létem alapját.

37-38. oldal, 3. fejezet - Ősi félelem, ősi vágy (Ursus Libris, 2018)

Thich Nhat Hanh: Megbékélés A belső gyermek meggyógyítása

Kapcsolódó szócikkek: Buddha · félelem
Kkatja P>!

Megértettem végre, hogy ki volt valójában Buddha.
Díler volt. Igen, igen, díler volt, a szó szoros értelmében – és egyfolytában a nyomában járt a legkifinomultabb és legtapasztaltabb fogyasztók csapata, akiket ő szoktatott rá a legfantasztikusabb és legfinomabb gyönyörre, ami csak létezik a világon.

252. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Buddha