Budapest helyszín
Budapest (németül Budapest, szlovákul és csehül Budapešť, románul: Budapesta, szlovénül és horvátul Budimpešta, oroszul: Будaпешт, szerbül: Будимпешта) Magyarország fővárosa, és egyben legnagyobb városa.
Bővebben itt: http://hu.wikipedia.org/wiki/Budapest
Idézetek
Az elveszített vidékekre való emlékezés egyébként a mai napig ott kísért a közterületek elnevezéseiben: Budapesten ma Kolozsvárról 9, Temesvárról 10, Nagyváradról 7, Selmecbányáról 4, Nagyszebenről 5 (amihez hozzájön két sima Szebeni utca), Brassóról 11, Késmárkról és Lőcséről 7-7, Szabadkáról pedig 9 közterület kapta a nevét. Ezen túlmenően olyan legendás hegyek vagy hegységek is szépen vannak reprezentálva, mint a Tátra (9 közterület) vagy a Hargita (5 elnevezés). Az abszolút csúcstartó minden bizonnyal Kassa, 12 közterület-elnevezéssel.
229. oldal
Ablonczy Balázs: Ismeretlen Trianon 92% Az összeomlás és a békeszerződés történetei 1918–1921
A szombat esti Budapest halk csendjét csak a Világváros lüktető zaja törte meg.
67. oldal
Parti Nagy Lajos: Sárbogárdi Jolán – A test angyala 87% Habszódia
Hajda úr cukrászdájában
Ha hideg és ködös téli reggeleken, amikor egész Budapest sűrű, kékes harmatfelhőkbe burkolózik, valahonnan a Múzeum körútról vagy az Üllői útról fáradtan, kilumpoltan, de könnyű fejjel beérkezünk a Kálvin térre, akkor megérezhetjük pár pillanatra a látóhatár kivilágosodásában, a köd megvastagodásában és színváltozásában, s a siető emberárnyék tovasuhanásában az ébredő város első kezdődő, bátortalan szívdobbanásait.
A városoknak ti. nem egy szívük van, mint az embereknek, hanem több, mint a hüllőknek és némely halaknak.
210. oldal
Csáth Géza: Mesék, amelyek rosszul végződnek 91% Összegyűjtött novellák
Kivették alóla az otthont, az egyetemet, a pizzériát, Budapestet, a körutat, a gyrosost (az összeset), a tévét, a Dunát, a romkocsmákat, a BKV-t, és, te jó éj, emelte a homlokához a kezét, és érezte, ahogy kiveri a veríték, itt tuti, hogy nincs wifi! Hogy fog így segítséget kérni? Mit fog itt csinálni? Mi lesz az életével?!
65. oldal, 4. fejezet
Kun Miklós, az orvos számol be egy szívszorító ajándékról. Autón igyekszik a feleségével és a kisfiával hévízi száműzetéséből Budapest felé, de mellékutakon, mert híre jár, hogy Székesfehérvár felől újabb csapatok nyomulnak Pest felé — nem akarja elhinni, hisz a rádió éppen az ellenkezőjét hirdeti, de mégis kerüli a „hodi utu"-t, s egy bekötőút szélén két férfi integet. Fehér vászondarabbal lekötött vödröt emelnek az autó felé.
— Hallottuk a rádióban, hogy Budapestnek vérre van szüksége. Tegnap is összeeresztettünk, itt a tanyákon, egy vödörrel, de egész nap nem jött erre autó, estére bebőrödzött, kiöntöttük, ez ma hajnali, még friss. Elviszi, ugye?
— Tízre már Pesten leszek vele a kórházban — mondja Miklós, és nem nevet, leginkább sírni volna kedve —, de ne hozzanak többet, ez elég lesz, mások is küldenek, én orvos vagyok, tudom.
— Az Isten áldja meg érte — s elégedetten integetnek utána.
169. oldal