Budapest, Váci utca helyszín
Idézetek
Amikor az egész kávézó közönségét kielemeztem, a környezet következett. Tökéletes rálátásom volt a mesebeli Gerbeaud-házra. A Váci utca hangulata nem kézzelfogható életérzés, mégis próbálom leírni. A történelmi épületek, a cigány, aki itt zenél naphosszat – a turisták jóindulatú bőkezűségére bízván magát –, a macskakövön kényelmetlenül kopogó magas sarkú hangja, a gulyás illata – amit kis fazekakban tesznek a világjáról asztalára – és a nyugalom, amely a szívemben honolt, így együtt jelentette a varázst… Mindezt megvilágítva a nap szikrái aranyruhát húztak a gondolkodó Vörösmartyra és minden őt körülvevő társadalmi rétegre, jelezvén: a tér mindenkié. Fizettem, és jártam egyet a tömegben. Meleg volt, kellemes szellő. A selyemruhámat lebegtette a szél, és sokan megbámultak. Elsétáltam a Csók István Galériáig, ott ráfeledkeztem a fénylő kirakat mögötti kincsekre. A gondtalanságtól szinte táncra tudtam volna perdülni a csillogó napsütésben
224. oldal
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
Egyszer le kellett térnem a vonalamról, hogy a Váci utcai Burger Kingben elvégezzem a dolgomat. Amikor lementem a lépcsőn, és megláttam az asztalka mögött a nőt, elcsodálkoztam. Korábban rendszeresen jártam ide, de semmi fizetés vagy felügyelet, úgy látszik, a vezető menedzser felfigyelhetett a hozzám hasonlókra. Valahogy összeszedtem az ötvenest, mialatt a nő csakis a kezemet figyelte; körülbelül ez volt az arcán: Az ilyenek fossák össze nekem az ülőkéket. Gondolom, legszívesebben bekísért volna a fülkébe, hogy ellenőrizhessen vizelés közben.
A magyar közvélemény egy jelentős részében a franciabarátság a világháború végéig fennmaradt. A Nemzeti Színházban A kaméliás hölgy a legsikeresebb külföldi darabként futott a háborús években is, a könyvesboltokban gyorsan elkeltek a francia sikerszerzők, a jobb társaság a Duna-korzón és a Váci utca üzleteiben francia társalgással tüntetett, s a francia nemzetiségű nyelvtanárokat szívesen látták a háborús gazdagok terített asztalainál.
119. oldal
A sokat emlegetett segítség ott menetelt a Nagykörúton, befordult a Váci útra, azon eljutott a Lehel piacig, ott megállt néhány pillanatra, vett két kiló paprikát, fél kiló paradicsomot és negyven deka humanizmust. Ez utóbbit némi veszekedés árán, mert az a nyavalyás eladó betett alulra egy darabka romlott humanizmust, de Polgár néni éles szeme azonnal észrevette a turpisságot, és rövid mocskolódás, köpdösődés után az eladó kivette a romlott cafatot, és friss, egészséges, színtiszta humanizmust vihettek magukkal tovább…
– Tízlépésnyiről kell kezdeni a „Hölgytisztelet”-et. Tízlépésnyiről kell a szemet a hölgyre függeszteni, és lehetőleg úgy megállni a Váci utca gyalogjárónak a szélén, hogy a hölgy, ha kedve tartja, elmehessen megszólítás nélkül mellettünk. Ezen idő alatt összetett lábszárral, egymáshoz illesztett sarokkal, fél derékhajlással és földre szegezett tekintettel kell a kalapot jobb kezünkbe tartani, a derékig eresztve… És a kalapot nem szabad megpörgetni, még a kétes hírű táncosnők előtt sem.
50. oldal (Pórfi, vagy aki köszöntgetni tanította Budapestet)
Fili grófné magánkívül volt. Hetekig fáradozott azon, hogy Mária számára előkészítse a talajt, az udvart és a «legmagasabb» köröket unokahuga bemutatása iránt érdekelve és most ezeken a radikális hírben álló ebédeken való részvétele által könnyelműen koczkáztatják sikerét a nagyvilágban.
A tábornok megvetően vállat vont.
– Ugyan ne alteráld magad, Fili! Biztosítalak, hogy a te társaságod előtt a dunafoki hitbizomány örökösnője akár fandangót tánczolhat a váczi-utcza kellő közepén és legfeljebb azt fogják felőle mondani, hogy: «elragadóan originális!»
Mintha zsinóron húzták volna egyenesen ahhoz a regényhez, amelyet bizonyos Stevenson úr írt, és dr. Jekyll, valamint Mr. Hyde különös históriáját beszélte el. Dacára annak, hogy nem igazán szeretett németül szépiroadalmat olvasni (a németet ugyanis nem Goethe és Schiller, hanem a fojtott szagú irodák és a vezényszavak nyelvének tekintette), Mihucz Ervin még ott, a Bécs-Budapest gyorson végzett ezzel a nem túl terjedelmes, de annál megindítóbb regénnyel – és onnantól fogva megvolt győződve arról, hogy ahogyan szegény dr. Jekyllben, úgy benne is lakozik egy Mr. Hyde. A különbség mindössze annyi, hogy neki nincs szüksége varázsitalra ahhoz, hogy előhívja magából az ördögöt: míg Mr. Hyde nevenincs kávéházakban lumpol, tisztességes főpincéreket molesztál, és előszeretettel látogatja a nyilvánosházakat – köztük az egyik leghírhedtebbet, ami a Váci utcában, éppen az angolkisasszonyok intézetével szemben üzemel –, addig dr. Jekyll nem győzi törleszteni Mr. Hyde adósságait azzal, hogy megpróbálja kiengesztelni a megbántottakat, illetőleg az Osztrák-Magyar Bank szépen kalligrafált bankjegyeit dugdossa az édesanyja főzelékes tányérja alá.
| → |
|---|
Negyedszázadnyi közöny után végeztem életgyónást, s a Mikszáth téri piarista gimnáziumból jövet gondtalanul sétáltam az adventi délután marcipán-, hó- és szőrmeillatú napsütésében fürdő Váci utcáig, ahol az ötvenes évek bebábozódott hernyójából egy luxusboltokkal megtűzdelt üzletutca pillangószárnya kezdett kinyílni, fölszikrázni.
21. oldal
Elektromos lapgitár gyakorlatilag nem létezett, pedig arra vágytunk, ahogyan mindenki, A politechnika-órán megügyesedett gimnazisták némelyike saját kezűleg eszkábált magának. Megfelelő faanyagból – esetleg rajztáblából vagy gyúródeszkából – kivágták a lapgitár testét, a nyakat staflilécből farigcsálták. A húrcsavarókat és a bundokat [a hangok helyét jelző keskeny rézcsíkokat) a Dr. Arzt nevű hegedűkészítőnél lehetett kapni, valahol a Nagymező utca tájékán. Mindezek után szükség volt még a pickup nevű kis szerkezetre, mely elektromos hullámokká alakítja a rezgést, ha a húrok alá rögzítik keresztben. Mindenki úgy ejtette: piköp, a kecsöp mintájára. Későbbi magyar neve hangszedő.
A Váci utca Dimitrov [ma: Fővám) téri végén lakott Balogh Géza, ismert hawaii-gitárművész, aki saját gyártmányú, szabadalmaztatott pickupokat árult. Balogh Géza háromszáz forintért adta darabját, az ár tartalmazta a beszerelést is, függetlentil attól, hogy barkácsolt lapgitárt vagy akusztikusat hozott a kuncsaft. Jártam nála többször; miután sikerült végre kisírnom életem első gitárját. Az áIlami hangszerboltban vettük, a ládagyár készítette. (Olyan is volt.)
A pickup és egy kábel segítségével a Pacsirta rádió lemezjátszó-csatlakozásába csúsztathattam a banándugót. A húrok fémesen zengtek, a szomszédok legnagyobb örömére.
54. oldal - Kis intermezzo - Óda a gitárhoz