Budapest helyszín

1955-ben nagyon ritka volt a taxi Budapest utcáin. Feleségemmel a Városliget mögött laktunk, és egy alkalommal a Pasaréti úton vendégeskedtünk. Jóval éjfél után vágtunk neki a hetvenöt perces útnak. Mindketten gyengék voltunk még: Zsuzska pesti, én a recski éhezéstől, és az utána következő hónapok sovány kosztjától és fáradalmaitól. Néhány hónappal korábban, közvetlenül Andris születése előtt Zsuzskával, aki már érezte a szülési fájdalmakat, gyalog mentünk be a kórházba két kilométerre, mert nem volt pénzünk villamosra. Ekkor azonban pénzünk már volt, mert a Szépirodalmi Kiadónál börtönből szabadult barátom, Szász Béla került vezető pozícióba és adott mindkettőnknek fordítani valót; de erőt még mindig nem sikerült gyűjtenünk.

A fogaskerekű állomásánál, legnagyobb csodálkozásunkra, üres taxi várakozott. Mégsem csodálkoztam, mikor a nyitott ablakhoz mentem és a vezető fejét rázta: „Nem látja, hogy el vagyok foglalva?” Könyvet olvasott. A könyv alakjáról rögtön láttam, mit olvas. „És legalább érdekes a könyv?” – tudakoltam. – „Elsőrangú” – felelte. – „Örömmel hallom”, – állapítottam meg. „Minek örül?” – kérdezte kellemetlenkedő hangon. – „Mert ezt a könyvet én írtam” – feleltem szórakozottan. Nem akarta elhinni, úgyhogy elő kellett vennem a személyi igazolványomat. Erre hátranyúlt és kinyitotta a taxi ajtaját. Mikor kiszállítunk és fizetni akartam, nemet intett és gázt adott a kocsijának.

24. oldal Villon Kiadó, Budapest, 2003.

Bizony le kéne írnom a Zalaegerszeg és Budapest között közlekedő gyorsvonat első osztályú kocsijának vécéjét belülről. Régen esedékes emberi, állampolgári és nem utolsósorban írói kötelezettségemnek tennék eleget ezzel.

124. oldal

A detektívek a csempészutakat is igyekeztek feltérképezni. Egy ügyes trükkel még arra a módszerre is rájöttek, hogy a Budapestre érkező kokain egy részét kifúrt sétabotokban hozzák külföldről.

56. oldal

Igen, Budapest lenyűgöző város, ezek a magyarok úgy járkálnak a műemlékek között, mintha a Mekibe ugranának be. Csakhogy hiába a szép környezet, a különleges kevert építészet, az itteni emberek annyira mások.

8. oldal

Pest azonban nem az a város, mely, ha egyszer befogadta, egykönnyen el is engedi az ember leányát.

20. oldal (Könyvmolyképző, 2017)

Elhatároztam – mondta [Karinthy] –, hogy megmérem a vicc budapesti terjedési sebességét. Kigondoltam és elmondtam a Hadikban egy viccet, és átmentem másfél órával később a Centrálba. Ott már nekem mesélték.

Devecseri Gábor, 1967.

Egymillió hóember alapanyaga hullt le ma Budapestre.

71. oldal

Hamar beláttam, hogy csak New Yorkban tudnék igazán jó Pókember lenni, úgyhogy inkább informatikus lettem Budapesten.

#15/2019 Pókember Budapesten