búcsú, búcsúzás fogalom

Wass Albert: A funtineli boszorkány
J. Goldenlane: A jósnő hercege
Passuth László: Sasnak körme között
Charles Dickens: Szép remények
D. Tóth Kriszta: Lolával az élet
Marian Keyes: Van valaki odaát?
Juhász Gyula: Juhász Gyula összes költeményei
Badár Sándor – Horváth János: Jappán
Fekete István: Ballagó idő
Fodor Ákos: Addig is
Hermann Hesse: A pusztai farkas
Yann Martel: Pi élete
Berkesi András: Magány
Tony Parsons: Egyetlen szerelmem
Claire Kenneth: Randevú Rómában
Bársony Ottilia: Hol bujkálsz, Cinege?
Lakatos Menyhért: Füstös képek
Thorkild Hansen: Jens Munk, a hajós
Patricia Reily Griff: Lily – hazudni tilos
Leiner Laura: Remek!
Leiner Laura: Közhelyek
Margaret Silf: Compass Points
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 3. – Egyedül
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 4. – Barátok
Jankovics Éva: Stroke
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 6. – Ketten
Raana Raas: Elágazó utak
Dygat: Búcsúzások
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 7. – Útvesztő
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 8. – Örökké
Darren Shan: Gyilkos születik
Jude Watson: The Changing of the Guard
Riikka Pulkkinen: Igaz
Kylie Scott: Twist
John le Carré: A titkos zarándok
Phil Knight: A Nike-sztori
Lisa Kleypas: Winterborne választottja
Nikola Scott: Anyám titkai
K. A. Tucker: Wild at Heart
Garth Ennis: John Constantine, Hellblazer: Káros szenvedélyek
Cassandra Clare: Éjsötét Királynő
Vi Keeland: Fiatal szerető
Elif Shafak: A szerelem 40 szabálya
Kerny Géza: Temetési könyv
Riley Baker: Szavad ne feledd!
Blanka Lipińska: 365 nap
Jón Kalman Stefánsson: Ásta
Alena Mornštajnová: Hana
V. E. Schwab: Addie LaRue láthatatlan élete
Elena Ferrante: Véletlen találatok
Mia Monroe: Exploring Daddy
B. Czakó Andrea: A csend árnyéka

Idézetek

madárka>!

De… búcsúzni eljöhetett volna. Vagy… jó az, búcsúzni? Tudni, hogy még egy nap, egy este… már csak egy este, egy éjtszaka… már csak egy éjtszaka… már mindjárt virrad… még egy utolsó ölelés, utolsó csók… nem, nem jó ezt tudni. Jobb így. Elment valahova, mert biztosan nem lehetett másként. Tavasszal visszajön. Nincs más mit tenni: várni kell a tavaszt.

II. kötet, 4. fejezet 76. oldal

Kapcsolódó szócikkek: búcsú, búcsúzás
Chöpp>!

Kavarognak a gondolataim, de nem akarnak szavakba rendeződni. Szomorú vagyok. A búcsúzás mindig szomorú.

268. oldal

Kapcsolódó szócikkek: búcsú, búcsúzás · szomorúság
Sippancs P>!

– Fontos dolog búcsút mondani.

203. oldal

Kapcsolódó szócikkek: búcsú, búcsúzás
Belle_Maundrell>!

Kitnek valaki egyszer azt mondta, hogy a temetések nem a halottaknak szólnak, hanem az élőknek, akik így elbúcsúzhatnak tőlük.

69. oldal, Első rész - Halandó nem érez bánatot - 3. Örök nyugalom

Kapcsolódó szócikkek: búcsú, búcsúzás · Kit Rook · temetés
Dávidmoly>!

Nem volt könnyű, de azért mosolyogva öleltük át egymást, látványosan törölgetve könnyeinket, és felváltva esküdöztünk az istenekre és az őseink szellemére, hogy a jövőben majd keressük egymást. Ha megéljük, ha lesz lehetőségünk, ha még emlékszünk a másikra, ezt így kell érteni, mert a szithan illem az elválásnál megköveteli az esküt és a könnyeket, de megengedi az egész hajcihő gyors elfelejtését is.

138. oldal

Kapcsolódó szócikkek: búcsú, búcsúzás · eskü · felejtés · könny
dianna76 P>!

Nem szeretek búcsúzkodni. Soha, sehol és senkitől. Ilyenkor mindig elveszít valamit az ember, egy darabot az életéből. Egy pótolhatatlan pillanatot. Aminek a helyébe mindig a kilátástalanság lép. A megfoghatatlan idő. A nem eléggé megbecsült percek hiánya.

144. oldal

Jankovics Éva: Stroke Egy család regénye

Kapcsolódó szócikkek: búcsú, búcsúzás
Belle_Maundrell>!

Egy jó baráttól ugyanis nem sírva, hanem vigadva búcsúzunk.

487. oldal

Kapcsolódó szócikkek: barát · búcsú, búcsúzás · Dzseláleddin Rumi
Carmilla >!

Így szokás minden búcsúzáskor, torkig enni vagy inni magunkat, nem érezni az elválás pillanatait.
    Mindig ez fáj a legjobban. Ezeket a perceket kell elzsibbasztani, hogy ne fájjon a nagy műtét, ahogy a sors kegyetlen késével felhasítja a lelkünket. Aztán a béna is megszokja a mankót.

158. oldal (Magvető, 1976)

Kapcsolódó szócikkek: búcsú, búcsúzás
VargaÍriszDóra I>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

    Anya kicsinek látszott.
    Az, ami benne volt, a személyisége vagy a lelke nagy helyet foglalhatott el, mert mostanra olyan apró lett, mint valami játék baba. Eleonoora még mindig szerette volna az ölébe venni anyát. Odament hozzá, gyengéden megsimogatta a kezét.
    Megfigyelt minden ismerős részletet, az anyajegyet a nyakát, a sebhelyet a karján, mely nagyon régen keletkezett, amikor egyszer egy magasra tett vázáért nyújtózott, és a konyhaszekrény ráborult. Eleonoorának eszébe jutott, hogyan ment oda a konyhaajtóhoz, miután meghallotta a reccsenést és a csörömpölést. Anya csak állt ott, döbbenten, először csak nevetett, míg észre nem vette, hogy szivárog a vére. Tíz öltéssel varrták össze.
    A sebhely még mindig a helyén volt. Halvány vonal a csuklójától a könyökéig.
    Eleonoora sokszor végighúzta rajta a kezét, az ölébe vette anya karját, és végigsimította, arra gondolt, hogy anya milyen erős, és mégis törékeny. Hirtelen megértette, hogy anya bőre is vékony, akárcsak az övé, hogy anya is könnyen megsérülhet. A simogatásával rajzolta tejessé anyát. Most is ezt tette, mégy egyszer iderajzolta. Még mindig ugyanaz volt, de egy kicsit mégis más.
    Lassan, szinte hozzá sem érve, végighúzta az ujját anya csuklójától a könyökéig. Ezután már soha többé, gondolta.
    Kötött anyának egy kardigánt is.
    Annára és Mariára nézett maga mellett, bólintott: elkezdhetik. Szerette volna megmosdatni anyát, megtörölni a lábát, végigsikálni az ujjait a körme alatt, levendulaillatot dörzsölni a könyökhajlatába. Anya több százszor mosdatta őt ugyanígy, végül megtörölte egy durva törölközővel.
    A törölközés után pokrócba csavarta, azt mondta, kész a bugyula-pólyika. Ez volt a közös szavuk, a legbiztonságosabb szó, amit ismert.
    Anya átcipelte az udvaron, bőre puha volt a szauna után, arcával anya nyakához simult. Anya megállt, és a fülemülét hallgatta. Ő már félálomban volt, érezte a levendulaillatot anya nyakában.
    Vagy lehet, hogy Eeva volt? Talán mégis inkább Eeva.
    Anna kezébe vette a fehér kámzsát, és bizonytalanul egy lépéssel közelebb lépett. A kámzsát anyára adták. Egy pillanatig olyan volt, mint egy konfirmációs kislány.
    Aztán harisnyát adtak rá. Eleonoora elővette a kardigánt. Világoskék, vékony angórafonal, selyemszalag a megkötéshez. Óvatosan felemelte anya fejét, még mindig nehéz volt. A kezét bebújtatta a kardigán ujjába. A gondolatai ismét a sebhelyre terelődtek, most már nem látja soha többé.
    Még a gyapjúzokni volt hátra. Azt is ő kötötte, ugyanabból a fonalból, mint a kardigánt. Kicsit vékony volt, de anya meglesz vele. Anna adta rá az egyiket, Maria a másikat.
    – Mamának apró lába van – mondta Anna.
    – Igen – mondta Eleonoora. – Mindig is az volt.
    Jó érzés volt, hogy még úgy mondták: van. Ha majd elmennek innen, hazamennek, és a virágdíszeken kezdenek gondolkozni, és a tortán, a halotti torra, már úgy mondják majd: volt. Azt mondják, anya szerette a citromos habcsóktortát, szerette a liliomot, de legjobban talán a rózsát.
    Közösen tették rá a leplet, és keresztbe tették anya kezét a hajtás fölött. A gyűrű már nem volt rajta. Vajon apa vette le?
    A gyűrűsujján még mindig ott volt a vonal a gyűrű után. Apa is ugyanezt látta. Levette a gyűrűt, és látta a halvány karikát.
    – Szeretnél egyedül lenni? – kérdezte Maria.
    Nem – mondta. – Maradhatunk együtt.
    Csendben álltak egy ideig. Maria közelebb jött, és megfogta a kezét. Anna megfogta a másikat.
     – Ég veled, nagymama – mondta Anna végül. Maria utánamondta.
    Eleonoora azt mondta:
     – Ég veled, anya.
    Vártak még egy pillanatot.
    – Rátegyük a fedelet? – kérdezte Anna.
    – Tegyük.
    A helyére tették a fedelet. Már nem volt rossz érzés. Anna és Maria ránéztek. Egy pillanatig hallgatott.
    – Most már mehetünk – mondta végül. Mindent megtettünk.
    Egy kicsit fújt a szél, amikor kiléptek. Megjött a nyár. Anna és Maria nem mert megszólalni, Eleonoorának nem kellett. Maria megint megfogta a kezét.
    Anna megkérdezte:
    – És most?
    – Most megyek, és beszélek apával – mondta Eleonoora.

312-314. oldal (Gondolat, 2013)

Kapcsolódó szócikkek: anya · anyajegy · búcsú, búcsúzás · elengedés · kardigán
marilyn_marilyn >!

Van, amikor hallunk valamit, és nem értjük. Amikor mondanak egy szót, és nincs értelme… Halál . Csak egy szó. Miért rettegünk egy szótól? Mert minden félelmünket magában hordozza. Az elmúlást, az elengedést, a fájdalmat, a búcsút, a szenvedést, a véget.

Kapcsolódó szócikkek: búcsú, búcsúzás · elengedés · elmúlás · fájdalom · félelem · halál · szenvedés