búcsú esemény
Idézetek
Búcsú I.
Mert este eljön újra
átjárja csontunkat a fagy
már nem ismerlek fel
mégis elém jössz
ha gyermek lennék
sok sárgával
kenném össze a házfalad
aztán hazamennék egyedül
fáradtan maszatosan
s az eső vékony botokkal
verné a hátamat
s nagyon boldog volnék
büntetésül
35. oldal, Végül is (Szépirodalmi, 1990)
Nem kellenek a könnyek. A távozása előtti napokban és indulása reggelén mosolyognia kell, hogy emlékezhessenek a mosolyára.
44. oldal
Búcsú II.
Százezer fény ül az ágra,
hajnalra józan a táj,
a távozó felölti végtelen alakját,
hogy utol ne érd, sose találd.
Csönd bújik torkodba hirtelen,
s nem bírod kimondani.
40. oldal, Végül is (Szépirodalmi, 1990)
Tudod, barátom, hiszen minden talákozás több a búcsúnál. A találkozás előtt üresség van, semmi, a búcsú után pedig már nem lesz üresség. Ha egyszer már találkozunk valakivel, nem lehet teljesen elszakadni tőle. Megmarad az ember az emlékezetében, a részévé válik. Ő teremtette azt a részét, az pedig él, és néha érintkezésbe lép a teremtőjével. Hogyan érezhetnénk másként a távolból is azokat, akik kedvesek nekünk.
Az út könyve, 303. oldal
És Henry úgy gondolja, ilyennek kell lennie egy búcsúnak.
Nem egy pontnak, hanem három pontnak, egy félbehagyott mondatnak, amit majd valaki más fog folytatni.
A búcsú olyan, mint egy nyitva hagyott ajtó.
Mint mikor lassan elszundít valaki.
És Henry azt mondja magának, hogy nem fél.
A Ferenc-erén ment keresztül, mikor azt kérdezték tőle, valami hang,
hogy: – Hinkugyli? Ez meg egy nagyot kacagott az anyja hátán, és aszondta,
hogy: – Máriapócsra! Hát körülbelül aszondta, hogy: – Hová mégy? – Ő meg
aszondta, hogy megyen Máriapócsra, búcsúra. Ekkor az asszony levetette hátárul
a gyereket, hogy: – Ejnye, hogy e leljen, meg a leljen! Hét évig semmit nem szóltál
hozzám, oszt most má valakivel tudol beszélni? Rögtön agyonváglak! Mikor felnézett, egy gyerek szólt neki: – Édesanyám, ne tessék bántani! Hát én vagyok!
Ekkor megvót az öröm, hogy egy gyönyörű szép fiúgyermek állt előtte. És még
ma is megvan az ember Prügyön. Vissza lett cserélve.
280. oldal
Azt lehetne hinni, hogy a bor vadította meg ezen a napon az embereket, s rántatta ki velük a kést, és adott kezükbe veszedelmes lőcsöket. Szó sincs róla! A búcsú itt is, mint sok faluban, az igazságtevés vagy a bosszúállás szertartásos napja volt. Kicsit mindenki készült rá rejtett izgalommal, mint spanyolok a bikaviadalra. Sokan előre tudták, ki kivel fog verekedni. Tudták, mert az év közben elkövetett sértegetések fölcsattanó végszólama az volt, megállj, a búcsúban majd találkozunk.
Ma is csodálkozom az indulatőrzés rendkívüli képességén. A forrófejűségéről ismert nép, a pillanatnyi föllángolás és düh megszállottja, erőszakot követett el magán? Gyakran megtörtént, hogy a januárban kapott pofonért, megaláztatásért a megbántott fél igazán csak fél esztendős késéssel, a búcsú napján kért elégtételt. Addig a hétköznapok álarca mögé bújva, semmit se árult el visszafojtott indulatáról. A haragosok fölszegett fejjel mentek el egymás mellett az utcán és a határban is, anélkül, hogy belekötöttek volna egymásba. Ahogy azonban eljött a mulatság ideje, az ellenséges felek sem csupán ünneplő ruhájukba, gyűlöletükbe is beöltöztek. Indulataik hátterében szerelmek, csalások, naiv osztályharc, hiúság és elképesztő félreértések lappangtak. De lappanghatott mögöttük bármi, a kötekedésnek megvoltak a finomabb kimunkált módozatai. Az egyik recept például így hangzott: kéresd le barátaiddal azt a lányt, akivel haragosod táncol. Egész biztos nem adja oda. Három-négy próbálkozás után menj oda magad, s kérd le te! Az eredmény nem vitás: te sem kapod meg, A többi aztán jön magától. Ököl emelkedik vagy tenyér; kabát szakad, vagy gúny villan késnél gyilkosabban, akármi, ami jelet adhat a féléve várakozó vadállatnak. A tisztességesen konzervált gyűlölet ennyi idő elmúltával még inkább fokozza a szenvedélyt, veszedelmesebbé s ezáltal kiszámíthatatlanabbá teszi a benned várakozó szörnyet.
174. oldal, Tudósítás a toronyból 12.