Brooke Dumas személy
Idézetek




– Szent Habakuk, ez aztán gyors volt! Kiütés! Az ám, hölgyek és urak, KO. Méghozzá rekordidő alatt. Így hát ismét bemutatom a győztest: íme Szökőár! Szökőár, aki most kiszökken a ringből és….hová a francba mész?
A tömeg megvadul, az előcsarnokig hallatszik a kiáltozás: „Szökőár! Szökőár!”, aztán teljes csend lesz, mintha olyasmi történt volna, ami nem volt benne a forgatókönyvben.
Nem tudom mire vélni a kísérteties csendet, de aztán dobogó lépések hangzanak fel mögöttem. Egy meleg kéz ragadja meg a kezem, és meglepő erővel hátrafordít. Beleborzongok az érintésébe.
– Mi a ….- szisszenek fel zavaromban, aztán rábámulok egy izzadt férfi mellkasra, majd feljebb bele egy izzó, kék szempárba. Érzékeim megbokrosodnak. Olyan közel áll, hogy a szaga adrenalin injekcióként hat rám.
– A neved – hörög zihálva, miközben vadul bámul a szemembe.
– Öö….Brooke.
– Milyen Brooke? – vakkant fel kitáguló orrlyukkal.
Olyan állati mágnesesség sugárzik belőle, hogy úgy érzem, elrabolta a hangom. Itt áll a személyes teremben, betölti, elfoglalja, beszippant engem, elszívja az oxigénemet, és nem is értem, miért ver így a szívem, miért állok itt így, vacogva a hőségtől, miközben egész testem csak arra a pontra figyel, ahol a keze az enyémre fonódik.
Remegve kiküszködöm a kezemet, és riadtan Melre nézek, aki most jelenik meg tágra nyílt szemmel a férfi mögött.
– Brooke Dumas a neve – közli, majd nagy bosszúságomra vidáman kikottyantja a mobilszámomat is.
19-20. oldal




Vigyázat! Felnőtt tartalom.
– Hogy lehetnél tévedés? Láttad már magadat? Láttad, mit teszel velem? Beléd estem az első „helló”-nál, te hülye fasz! Kényszerítesz, hogy akarjalak, amíg már fáj, aztán meg szarsz rám?
– Úgy, hogy bipoláris vagyok, baszd meg! Mániás. Erőszakos. Depressziós. Egy kibaszott bomba vagyok, amelyben ketyeg az időzítő, és ha valamelyik emberem elcsesz valamit, amikor legközelebb bekattanok, lehet, hogy téged foglak bántani.
217. oldal




Vigyázat! Felnőtt tartalom.
– Miért nem nyúlsz hozzám? Mért nem fekszel le velem, baszd meg? Túl kövér vagyok? Nem vagyok elég szép? Vagy simán csak élvezed, hogy halálra gyötörsz? Vagy egyszerűen ilyen rohadék vagy? Ha nem tudnád, kefélni akarok veled attól a rohadt naptól kezdve, amikor elmentem a szállodádba, és te inkább állást ajánlottál!
Megmarkolja a csuklómat, és dühösen magához ránt, leszorítja a karjaimat.
– Miért akartál kefélni velem? Egy kurva kaland kellett? Minek akartál engem? Kibaszott egyéjszakás kalandnak? Minden nőnek kaland vagyok, az istenit, és neked nem az akarok lenni. Neked a kibaszott IGAZI akarok lenni. Felfogtad? Ha megduglak, azt akarom, hogy az enyém legyél. Hogy hozzám tartozz. Azt akarom, hogy nekem add magad….Ne Szökőárnak.
216. oldal




Vigyázat! Felnőtt tartalom.
– Az isten szerelmére, ilyet soha, de soha ne csinálj többet. SOHA! Ha egy ilyen hozzád nyúl, én megölöm, baszd meg, és egy hangyafasznyit sem érdekel, hogy ki látja!
Reszketni kezdek az izgalomtól, mert amikor hátradől, észbontó vággyal néz rám. Megragadja a csuklómat, és úgy megszorítja, hogy felszisszenek, mire lenéz, majd gyorsan elenged.
– Komolyan beszélek. Ilyet kurvára ne csinálj többé.
– Hogy a bánatba ne csinálnék? Nem hagyom, hogy bajba keveredj.
– Jézusom, te magadnál vagy?
Soha nem láttam még ilyen felindultnak. Újra megdörzsöli az arcát, aztán komoran kibámul az ablakon, miközben a teste még mindig remeg a dühtől.
– Veszedelmes egy csaj vagy, tudsz róla?
119. oldal




Soha nem sóvárogtam még senki pillantása után úgy, mint most az övére. Soha nem kellett annyira senki érintése, mint most az övé. Soha nem akartam semmit olyan fájdalmas erővel, mint őt.
191. oldal




– Remy -szólítom meg kásás hangon, és zakatol a szívem, mert nem tudom, hogy bírnám ki, ha megkérdezné, mi történt ma este. – Megölelnél egy kicsit?
Kétségbeesetten vágyom az én kis helyemre a karjai között: a helyemre, ahova úgy beillek, mint sehova máshova. Ő teremti meg a leginkább nekem való zugot, körbevesz, mint egy fészek, melenget, ahogy semmi más.
Annyira akarom most ezt, hogy a szívem belefájdul.
Várom a válaszát, meg is remegek egy kicsit, és azt hiszem, észreveszi, azért enyhül meg:
– Gyere ide – mondja halkan.
Hátratolja a székét, kitárja a karját, én pedig eltökélten bújok be férfias ölelése oltalmába. Ahogy még közelebb furakodom, ő felkuncog. Előbukkannak a gödröcskéi is, és úgy tűnik, jólesik neki, hogy ennyire nyilvánvalóan szükségem van rá.
– Hiányoztam? – kérdi táncoló szemmel, tenyerébe véve az arcomat.
307-308. oldal