Brooke Dumas személy

Katy Evans: Real
Katy Evans: Real – Valós
Katy Evans: Mine – Enyém
Katy Evans: Remy

Idézetek

Cicu>!

– Szent Habakuk, ez aztán gyors volt! Kiütés! Az ám, hölgyek és urak, KO. Méghozzá rekordidő alatt. Így hát ismét bemutatom a győztest: íme Szökőár! Szökőár, aki most kiszökken a ringből és….hová a francba mész?
A tömeg megvadul, az előcsarnokig hallatszik a kiáltozás: „Szökőár! Szökőár!”, aztán teljes csend lesz, mintha olyasmi történt volna, ami nem volt benne a forgatókönyvben.
Nem tudom mire vélni a kísérteties csendet, de aztán dobogó lépések hangzanak fel mögöttem. Egy meleg kéz ragadja meg a kezem, és meglepő erővel hátrafordít. Beleborzongok az érintésébe.
– Mi a ….- szisszenek fel zavaromban, aztán rábámulok egy izzadt férfi mellkasra, majd feljebb bele egy izzó, kék szempárba. Érzékeim megbokrosodnak. Olyan közel áll, hogy a szaga adrenalin injekcióként hat rám.
– A neved – hörög zihálva, miközben vadul bámul a szemembe.
– Öö….Brooke.
– Milyen Brooke? – vakkant fel kitáguló orrlyukkal.
Olyan állati mágnesesség sugárzik belőle, hogy úgy érzem, elrabolta a hangom. Itt áll a személyes teremben, betölti, elfoglalja, beszippant engem, elszívja az oxigénemet, és nem is értem, miért ver így a szívem, miért állok itt így, vacogva a hőségtől, miközben egész testem csak arra a pontra figyel, ahol a keze az enyémre fonódik.
Remegve kiküszködöm a kezemet, és riadtan Melre nézek, aki most jelenik meg tágra nyílt szemmel a férfi mögött.
– Brooke Dumas a neve – közli, majd nagy bosszúságomra vidáman kikottyantja a mobilszámomat is.

19-20. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Brooke Dumas · Melanie · Remington Tate
1 hozzászólás
Cicu>!

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

– Hogy lehetnél tévedés? Láttad már magadat? Láttad, mit teszel velem? Beléd estem az első „helló”-nál, te hülye fasz! Kényszerítesz, hogy akarjalak, amíg már fáj, aztán meg szarsz rám?
– Úgy, hogy bipoláris vagyok, baszd meg! Mániás. Erőszakos. Depressziós. Egy kibaszott bomba vagyok, amelyben ketyeg az időzítő, és ha valamelyik emberem elcsesz valamit, amikor legközelebb bekattanok, lehet, hogy téged foglak bántani.

217. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Brooke Dumas · Remington Tate
Cicu>!

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

– Miért nem nyúlsz hozzám? Mért nem fekszel le velem, baszd meg? Túl kövér vagyok? Nem vagyok elég szép? Vagy simán csak élvezed, hogy halálra gyötörsz? Vagy egyszerűen ilyen rohadék vagy? Ha nem tudnád, kefélni akarok veled attól a rohadt naptól kezdve, amikor elmentem a szállodádba, és te inkább állást ajánlottál!
Megmarkolja a csuklómat, és dühösen magához ránt, leszorítja a karjaimat.
– Miért akartál kefélni velem? Egy kurva kaland kellett? Minek akartál engem? Kibaszott egyéjszakás kalandnak? Minden nőnek kaland vagyok, az istenit, és neked nem az akarok lenni. Neked a kibaszott IGAZI akarok lenni. Felfogtad? Ha megduglak, azt akarom, hogy az enyém legyél. Hogy hozzám tartozz. Azt akarom, hogy nekem add magad….Ne Szökőárnak.

216. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Brooke Dumas · Remington Tate
Cicu>!

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

– Az isten szerelmére, ilyet soha, de soha ne csinálj többet. SOHA! Ha egy ilyen hozzád nyúl, én megölöm, baszd meg, és egy hangyafasznyit sem érdekel, hogy ki látja!
Reszketni kezdek az izgalomtól, mert amikor hátradől, észbontó vággyal néz rám. Megragadja a csuklómat, és úgy megszorítja, hogy felszisszenek, mire lenéz, majd gyorsan elenged.
– Komolyan beszélek. Ilyet kurvára ne csinálj többé.
– Hogy a bánatba ne csinálnék? Nem hagyom, hogy bajba keveredj.
– Jézusom, te magadnál vagy?
Soha nem láttam még ilyen felindultnak. Újra megdörzsöli az arcát, aztán komoran kibámul az ablakon, miközben a teste még mindig remeg a dühtől.
– Veszedelmes egy csaj vagy, tudsz róla?

119. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Brooke Dumas · Remington Tate
Cicu>!

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Az enyém vagy? – kérdezi nyersen, miközben másik keze visszatér a combom közé és egy pillanatra belém hatol.
Nyögök. Kész vagyok. Magamon kívül vagyok.
– A tiéd vagyok.
Az arca feszült, farkaséhes, a szeme izzik, miközben ujjával mélyen végigsimít az ölemen.
– Akarod, hogy benned legyek?
A vágytól elszorul a gégém, kéj hullámzik végig a lábamon.
– Mindenütt akarlak. Rajtam, körülöttem. Bennem.
Keze remeg az önuralomtól, ahogy visszahúzza, és újra a keményen meredező farkát illeszti a lábam közé. Nem jön be, csak hagyja, hogy érezzem, mit kaphatok tőle.

224. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Brooke Dumas · Remington Tate
Cicu>!

Soha nem sóvárogtam még senki pillantása után úgy, mint most az övére. Soha nem kellett annyira senki érintése, mint most az övé. Soha nem akartam semmit olyan fájdalmas erővel, mint őt.

191. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Brooke Dumas
Cicu>!

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Nevetve megfordulok, a karom a levegőben, a termet Usher zenéje tölti be, a Scream… aztán majdnem karnyújtásnyira meglátom a tömegben Remington robosztus alakját.
Nem táncol.
Sőt, meg se moccan.
Engem néz, most is mosolyog, csillog a szeme, és hirtelen megragad, magához ránt, a nyakamhoz hajol. Félresimítja a hajamat, a gerincemhez préseli a testét, és beszippant engem, de olyan mélyen, hogy érzem ahogy kinyílik a szája a tarkómon. Fogai súrolják a bőrömet, aztán kibukkan a nyelve és megnyal.
Villamosság tölti be a testem. Felnyúlok magam mögé, megmarkolom a fejét és magamhoz szorítom, az altestemmel követem a csípője mozgását. Körülöttünk mindenki táncol, a helyiség egyre forróbb. Keze a csípőmre szorul, markol, közelebb húz magához, a fenekemen érzem, mennyire megkeményedett. Azt akarja, hogy érezzem, mennyire akar engem. A nyelve felvándorol a tarkómon a fülkagylómig. Borzongás fut végig rajtam, ő pedig a hasamra teszi a kezét és maga felé fordít.
A szemünk összetalálkozik, és úgy marad. A zene lüktet bennem, a gyomromra csomót köt a vágy, Remington köré fonom a karjaimat, testemet az övéhez szorítom, arcomat a szája felé emelem.
Meg kell ismernem az ízét. Az érintését. Nem feküdt le azokkal a kurvákkal. Akkor is csak miattam állt fel neki. Meg egész este rá se nézett más nőre. Sem a meccsen, sem itt. Észre sem vett senkit, csak engem.
Én se látok senkit és semmit, csak ezt a hátborzongatóan dögös dögös férfit itt, előttem, aki zenéket mutat nekem, aki fut és bokszol velem, és jegeli a sérülésemet.
Kék szeme fátyolos a vágytól, sötét szempillája súlyosnak látszik, ahogy a szemembe néz, a szájamra, aztán az egyik kezével megfogja az arcomat, a szemét lassan lehunyja, az arcát az enyémhez dörgöli.
– Tudod mire vállalkozol? – kérdezi rekedt suttogással, szaporán szedve a levegőt. – Tudod, Brooke?
Képtelen vagyok válaszolni. Megmarkolja a fenekem és magához húz, a száját majdnem az enyémre tapasztja.
Észbontó. Akarom őt. Meg akarom engedni magamnak, hogy a magamévá tegyem. Ujjaim felkúsznak a mellkasán, fel a hajáig, amely oly selymes a kezem alatt.
– Igen.
Szívem a fülemben dübörög, lábujjhegyre ágaskodom, lehúzom a fejét, és ekkor valaki hátulról nekem jön. Előre tántorodom. Remington fél karral elkap, aztán védelmezően az oldalához szorít.
– Csak nem Szökőár meg az új puncikája?
Odakapom a fejem, és most jövök rá, hogy aki nekem ütközött, nem véletlenül tette. Négy férfi vesz körbe minket, egytől egyig drabális termetűek. Az egyiknek, aki még a többieknél is nagyobb, gusztustalan, fekete skorpió van a jobb járomcsontja fölé tetoválva.
Remington úgy néz rájuk, mintha egy csapat légynél sem tartaná őket fontosabbnak, aztán átkarol, és levezet a táncparkettről.
– Hogy hívják a csajodat? És ő kinek a nevét sikítja, amikor baszod, he?
Remy egyetlen szó nélkül vezet tovább a bárpult felé, de a felsőm hátát markoló keze, amellyel előrefelé terel, dühödten ökölbe szorul. A négy férfi a nyomunkban lohol, de Remington továbbra sem törődik velük.
Elfordít tőlük, és a mellkasával, mint valami fallal takar el előlük.
– Menj vissza Riley-hoz és szólj neki, hogy vigyen a hotelba – súgja.
A riasztócsengő megszólal a fejemben: rádöbbenek, hogy az egész csak provokáció, és azért csinálják, hogy Remingtont bajba keverjék. Elég ideje vagyok a csapatban, hogy tudjam: ha ringen kívül verekszik, Remington kiesik a versenyből és börtönbe is juthat.
– Nem keveredhetsz bunyóba, Remy – figyelmeztetem.
Ugyanekkor hirtelen megszólal a legmuszklisabb a négy pasi közül. A hangja elég hangos ahhoz, hogy a zenén keresztül is jól érthető legyen.
– Hozzád beszéltem, seggdugasz.
– Hallottalak, köcsög, csak kurvára leszarom, mit dumálsz – vág vissza Remy.
A fickó egyik haverja ütni próbál, de Remington azonnal lebukik előle, aztán úgy visszalöki, hogy a pali megtántorodik és elesik. Most már értem, mi a taktikájuk.
A skorpiós fazon haverjai rátámadnak Remyre, amíg neki nincs más választása, mint hogy visszaüssön, ronggyá verje őket, aztán kipenderítsék a ligából, és akár még sittre is vágják, miközben a skorpiótetkós nem csinált „semmit”.
És ha ez ugyanaz a pasas, akit Remynek a döntőben le kell győznie, akkor nyilván úszna a boldogságtól, ha még meccs előtt hidegre tehetné őt. Micsoda egy lúzer gennyláda!
Mellettem Remy kezd istenesen feldühödni. Megmarkolja az egyiket a gallérjánál, és a képébe sziszegi:
– Szívódj fel, baszd meg, mert levágom a töködet és megetetem anyáddal!
Hátralöki a pasast, aztán elkapja a másik kettőt, és egy-egy karral szétlöki őket. Annyira be van gurulva, hogy kezdek komolyan aggódni. Az erek kiütköznek a kezén, karján, a nyakán, és amikor a harmadik férfi hátulról közeledik hozzá, ő a könyökével döf egyet hátra, telibe találva a szegény pasas arcát.
– Bocs, haver, véletlen volt – szabadkozik Remy, a fickó meg halkan morogva káromkodik, és véres orrát takargatja.
És közben, látom, a skorpiótetkós fazon csak néz, és nagy boldogan vigyorog.
Na, ebből nem eszel, szarcsimbók!
A testem „üss vagy fuss” reakciója mostanra érett be igazán. Az agyam zúg a szervezetemben forrón, hevesen folyó vértől. Már érzem is, hogyan táplálja az izmaimat, hogyan áramlik tovább szívem vad pumpálásától. Odarohanok a bárpulthoz, felkapok két palackot, és visszatérve mind a kettővel rácsapok egy-egy szarházi fejére. Üvegszilánk száll mindenfelé, azok meg szabályosan elterülnek.
Kerítek még egy üveget, és rohanok vissza vele a harmadik fazon irányába, amikor észreveszem, hogy Remy elborzadva bámul rám, és az arca egyre vörösebb. Kimarja a kezemből a palackot, lecsapja a pultra, aztán úgy a hátára kap, mintha krumpliszsák volnék, és a tömegen át visszacipel Pete felé.
– Remington – tiltakozom tekeregve, öklömmel a hátát csapkodva.
A hormonjaim bombaként robbannak, amikor rájövök, hogy egyik kezével a seggemet fogja. Hallom, hogy odasúg valamit Pete-nek, de a vérem csak akkor tér vissza a normális medrébe, amikor végül betuszkol a kocsiba. Az adrenalin még most is pezseg bennem. Ezelőtt soha nem vettem részt bunyóban. Fantasztikus érzés.
Fantasztikus.

113-114-115-116-117. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Brooke Dumas · Remington Tate
1 hozzászólás
Pandalin>!

— Brooke, ez a pasi szerelmes beléd. Még én is éreztem a gyomromban a pillangókat attól, ahogy rád néz. Akkorákat, mint a denevér.

Kapcsolódó szócikkek: Brooke Dumas · Melanie · Remington Tate
Cicu>!

– Remy -szólítom meg kásás hangon, és zakatol a szívem, mert nem tudom, hogy bírnám ki, ha megkérdezné, mi történt ma este. – Megölelnél egy kicsit?
Kétségbeesetten vágyom az én kis helyemre a karjai között: a helyemre, ahova úgy beillek, mint sehova máshova. Ő teremti meg a leginkább nekem való zugot, körbevesz, mint egy fészek, melenget, ahogy semmi más.
Annyira akarom most ezt, hogy a szívem belefájdul.
Várom a válaszát, meg is remegek egy kicsit, és azt hiszem, észreveszi, azért enyhül meg:
– Gyere ide – mondja halkan.
Hátratolja a székét, kitárja a karját, én pedig eltökélten bújok be férfias ölelése oltalmába. Ahogy még közelebb furakodom, ő felkuncog. Előbukkannak a gödröcskéi is, és úgy tűnik, jólesik neki, hogy ennyire nyilvánvalóan szükségem van rá.
– Hiányoztam? – kérdi táncoló szemmel, tenyerébe véve az arcomat.

307-308. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Brooke Dumas · Remington Tate
Törpillaa P>!

Ő az én fenevadam. Az én sötétségem és fényem. Az enyém.

333. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Brooke Dumas