Brighton helyszín
Idézetek
Brightonba jövet a vonaton újraolvastam a publicisztikáját. Szépirodalmi szövegeivel ellentétben a cikkek józan, szkeptikus, eléggé tanáros hangot ütnek meg, mintha Haley ideológiailag együgyű olvasókat tételezne fel. Az 1953-as keletnémet lázadásról szóló írását így kezdi: „Senki ne higgye, hogy a munkásállam szereti a munkásait. Utálja őket”, majd megvetően szól Brechtnek arról a verséről, amelyben a költő felveti – miután a nép eljátszotta a kormány bizalmát –, hogy ezúttal nem volna-e egyszerűbb, ha a kormány feloszlatná a népet, és újat választana helyette. Haley szerint Brecht azzal, hogy nyilvánosan kiállt a sztrájkokat brutálisan leverő szovjetek mellett, „nyalt” a német államnak. Pedig az orosz katonák belelőttek a tömegbe. Kevés ismeretem volt Brechtről, de valahogy mindig azt hittem, a jó oldalon áll. Nem tudtam, igaza van-e Haleynek, és hogyan békítsem össze a szókimondó újságírót a legbelsőbb emberi titkokat ismerő, furfangos szépíróval, és tartottam tőle, hogy a személyes találkozás után még kevésbé fogom tudni.
Egy harciasabb cikkében ledorongolja, puhánynak, gyávának nevezi a nyugatnémet írókat, amiért agyonhallgatják a berlini falat. Rühellik, hogy van fal, de közben félnek, hogy ha nyíltan írnának róla, rájuk sütnék, hogy rokonszenveznek az amerikai külpolitikával. Pedig milyen nagyszerű, milyen megkerülhetetlen irodalmi téma a fal, amely egyesíti a geopolitikai tragédiát a személyessel. Ha létezne londoni fal, minden brit író tudna mit mondani róla. És Norman Mailer vajon keresztülnézne-e egy Washingtont két részre osztó falon? Philip Roth jobbnak látná-e nem észrevenni, hogy a newarki házak ketté vannak szelve? Nem ragadnák-e meg a lehetőséget John Updike hősei, hogy a kétfelé osztott New England válaszfala fölött kössenek házasságot? Ez az elkényeztetett, agyontámogatott irodalmi kultúra azonban, amelyet éppen a pax Americana védelmez a szovjet elnyomással szemben, utálja a szabadságát biztosító kezet. A nyugatnémet írók úgy tesznek, mintha nem létezne fal, ezért elvesztíik minden erkölcsi hitelüket. Haley az Index on Censorshipben jelentette meg ezt a cikket, és a La Trahison des Clercs* címet adta neki.
* Julien Benda: Az írástudók árulása (1927; előszóval: 1946) – a címazonosság nyilvánvalóan Bendára utal.
145–146. oldal, 11 (Scolar, 2015)
I assure you that I dread the idea of going to Brighton as much as you do, but I am not without hopes that something may happen to prevent it.