Brian Hannigan személy

– Imádom a fákat! – kiáltotta Ashima. – És a fű illatát.
– Azt mondtad, beszélnünk kell – sétált utána Brian. A lány elfeküdt a zöld fűben, és nézte a pálmákon ugrándozó majmokat.
– Milyen lehet a szabadban szeretkezni? – kérdezte az állát vakargatva. Brian vállat vont. Most nem akart ilyesmire gondolni.
– Kérlek!
– Jó, jó… – legyintett csüggedten Ashima.

– Én is szeretem Vernét – jegyezte meg a Brian kezében pihenő könyvre pillantva.
[…]
– Nekem ez volt a kedvencem – kezdte Brian. Felült, és a könyvet a dohányzóasztalra tette, majd rágyújtott egy cigarettára. – Kamaszkoromban lenyűgözött a gondolat, hogy az ember egyszer felrepülhet a Holdig. Csak gondold el! Én is megszállott lettem. Attól kezdve rabja voltam a repülőknek.
– Te tényleg el tudod képzelni? – kérdezte Henry a datolyát rágcsálva.
– Mit?
– Hogy az ember kijuthat az űrbe? Mégis hogyan?
– Itt van leírva – bökött Brian a könyvre. Egészen izgalomba jött, mintha újra az a lelkes kamasz lett volna, aki rajongott a repülésért. – Csak a tudomány még nem érte utol Vernét. De majd egy nap lesznek ilyen rakéták, és nem csak a Holdra juthatunk el, hanem bárhová.
– És mit kezdenék vele? A Holdon semmi nincs.
– Gondolom, sűrűn jársz fel oda – élcelődött vigyorogva Brian.
– Ó, rendszeresen – tódította Henry. – Van ott egy remek kis villám. De komolyan, ez lehetetlen. Ez csak egy regény, fantázia. Így is van elég sok felesleges dolog a világban, minek még az űrbe is rakétákat küldeni?

– Te tényleg el tudod képzelni? – kérdezte Henry a datolyát rágcsálva.
– Mit?
– Hogy az ember kijuthat az űrbe? Mégis hogyan?
– Itt van leírva – bökött Brian a könyvre. Egészen izgalomba jött, mintha újra az a lelkes kamasz lett volna, aki rajongott a repülésért. – Csak a tudomány még nem érte utol Vernét. De majd egy nap lesznek ilyen rakéták, és nem csak a Holdra juthatunk el, hanem bárhová.
– És mit kezdenék vele? A Holdon semmi nincs.
– Gondolom, sűrűn jársz fel oda – élcelődött vigyorogva Brian.

Nem volt róla meggyőződve, hogy a jól érezhetően ittas Brian alkalmas ilyen komoly beszélgetésre, de mintha csak a fiatalember olvasna a gondolataiban megjegyezte:
– Ne aggódj! A háborúban két dolgot tanul meg egy férfi: azt, hogy kell szétlőni a virsli zabálók fejét, és hogy hogyan kell részegen haditervet elemezni.

Nem akarom megölni Barringtont. Előbb-utóbb úgyis végez valaki azzal a féreggel. De amikor, összetalálkozunk, mindig a képébe akarom vágni, hogy nem tudott tönkretenni, hogy nem győzhet le a kegyetlen játékaival.