Brian Fitzgerald személy
Idézetek
Kate, amikor másodikos volt, rajzolt egyszer egy tűzoltót glóriával a sisakja körül. Közölte az osztálytársaival, hogy engem csak a mennybe engednének be, mert ha a pokolba jutnék, kioltanám az összes tüzet.
134. oldal
Manapság bármerre fordulok, mindenhol tüzet kell oltanom. Előttem ott van Kate, aki beteg. A hátam mögött Anna az ügyvédjével. Jesse csak akkor nem iszik, ha éppen bedrogozott; Sara menekvésképpen szalmaszálak után kapkod. És itt vagyok én, teljes védőfelszerelésben, biztonságban. Tucatnyi kampó, meg feszítővas, meg rúd van a készletemben. Mind a rombolás szerszáma, pedig inkább valami kötélfélére volna szükségem, amivel egybe tudnám tartani a családom.
Egyszer megkérdeztem a mamámat, hogy miért fényesek a csillagok. Azt felelte, azok éjjeli lámpák, hogy az angyalok éjjel is lássanak a mennyben. De amikor papát kérdeztem, ő mindenféle gázokról kezdett beszélni. Én ebből összeraktam magamnak azt, hogy a vacsorától, amit a jóisten felszolgál a mennyben, szegény angyalkáknak éjjel a vécére kell szaladgálniuk.
139. oldal
Büntetést kér.
Úgyhogy azt teszem, ami a számára – tudom – a legmegalázóbb: átölelem, miközben zokog. A háta szélesebb, mint az enyém. Egy fél fejjel nagyobb nálam. Nem emlékszem, hogy mikor lett abból az ötévesből, aki genetikailag nem volt megfelelő donor, ez a férfi. Sejtem, hogy épp ez a baj. Hogy jut el valaki onnan, hogy nem tud hasznos lenni, odáig, hogy akkor inkább rombol? És akkor most őt kell vádolni, vagy pedig azt, aki nem fogta vissza?
295-296. oldal
Az apám kis szünet után szólal meg: – Hát – mondja csöndesen –, talán nem is őrültség, amit csinál…
Ha csönd lüktetni tud az ember dobhártyáján, hát akkor ez most olyan csönd… Annyira dobol a fülemben, hogy alig hallom anyám válaszát: – Az istenért, Brian, kinek az oldalán állsz?
Erre apám: – Ki mondta, hogy vannak itt oldalak?
De erre még én is tudnék válaszolni. Igenis, mindig vannak oldalak. Mindig van egy győztes meg egy vesztes. Minden egyes emberre, aki kap az élettől, jut egy másik, akinek adnia kell.
59. oldal
Sara fűrészelni kezdi a húst, amely az előbb még nyers-rózsaszín volt, most pedig inkább egy darab fára emlékeztet. – Na tessék… – mondja. – Kész, vége.
– Semmi baja. – Elveszem a darabot, amelyiket sikerült lefarigcsálni. Vágok egy falatnyit belőle. Mintha bőrkét rágcsálnék – Isteni. De elszaladok az állomásra, hozok egy hegesztőpisztolyt, hogy a többieket is ki tudjuk szolgálni.
42. oldal
-Szeretnék emlékezni arra, hogy milyen volt régen…- mondja elfúló hangon. -Vissza akarok meni a múltba, Brian. Vigyél vissza, légy szíves…
De ő már nem az a nő, akit valaha ismertem. Aki végigutazta a fél országot velem, és közben számolta a prérikutyák üregeit, és magányos cowboyok párkereső hirdetéseit olvasta fel nekem, és azt mondta egyszer a legsötétebb éjszakában, hogy addig fog szeretni, amíg a hold le nem esik az égről.
Az igazat megvallva, már én sem vagyok ugyanaz a férfi. Aki odafigyelt rá. Aki hitt neki mindenben.
'Did you ever feel, when you were a kid, that maybe they were playing favourites?' […] 'We all know you're supposed to love your kids equal, but that's not always how it works out.'
144. oldal